Kína miért mentené meg Európát?

Akkor most kell kínai segítség,

vagy nem kell?

 

Pár nappal ezelőtt, az euróválság kapcsán még arról cikkezett a hazai és az európai sajtó, hogy Nem kell kínai segítség! Meg arról is, hogy Európának Kína nélkül kell boldogulnia. Aztán arról is szó esett – ugyancsak a közelmúltban -, hogy Obama a kínaiak bajszát kezdte huzigálni Ázsiában. Mire a kínai elnök gyorsan reagált, és megtudhattuk, hogy Ven Csia-pao burkoltan figyelmeztette az Egyesült Államokat, ne üsse az orrát olyasmibe, ami nem rá tartozik. Barack Obama a tűzzel játszik – írta az egyik magyarországi internetes portál. Közben egy másik oldalon pedig arról olvashatunk, hogy Kína újabbterületen hagyhatja le az USA-t, illetve van ahol már le is hagyta. Mindezek után jogosnak tűnik a kérdés: Ugyan miért mentené meg Kína Európát? Az index.hu az alább olvasható cikkében erre a kérdésre keresi a választ.

 

A politikai kapcsolatok nem problémamentesek, így inkább gazdasági érdekek motiválják Kínát, hogy beszálljon az eurósánc feltőkésítésébe, és általában az európai államok finanszírozásába – mondja Cao Heping, a Pekingi Egyetem közgazdásza. A kínai kormánynak ugyanakkor egyre nagyobb energiát kell fordítania az ország belső problémáinak megoldására is.

Az elmúlt hetekben folyamatosan zajlottak a találgatások arról, hogy Kína milyen szerepet játszhat Európa kimentésében az adósságválságból. Az államnak óriási, 3200 milliárd dollárnyi devizatartaléka van, és az egyik fő exportpiacnak számító eurózóna összeomlása Kína gazdaságára is drámai hatással lenne. Nem véletlen tehát, hogy sokan tőlük várnak segítséget.

100-200 milliárd euró

„Mintegy 100-200 milliárd eurót fektethet be Kína európai állampapírokba, valamint az eurósánc (EFSF) feltőkésítésébe” – mondta lapunknak Cao Heping, a Pekingi Egyetem Közgazdaságtani Iskolájának professzora. Kína külföldi befektetéseinek értéke tavaly meghaladta a Világbank 106,3 milliárd dollárját. Ez az összeg nagyjából megegyezik egy közepes tartomány ötéves fejlesztési keretével – érzékeltette a keret nagyságát a kínai professzora.

A befektetés nemcsak Európát segítene kihúzni a bajból, Kína is sokat profitálhat belőle. Egyrészt a mostani főként dolláralapú megtakarításait szélesebb palettára helyezheti, másrészt hosszabb távon politikai előnyei is származhatnak a segítségnyújtásból.

„Ha váratlan problémák merülnek fel az eurózóna válságával összefüggésben, az az egész világ regionális együttműködései szempontjából katasztrófát jelentene. Pedig ezek rendkívül fontos szerepet játszanak a világgazdaságban” - mondta Heping a kínai lépés gazdasági vetületéről.

Elsősorban gazdasági kérdés

„Ez egy gazdasági kérdés politikai környezetben. Ugyanakkor Kína számára a gazdasági vetület a meghatározó, mivel a politikai együttműködést jórészt keresztülhúzza a múltbeli kölcsönös megértés hiánya” – tette hozzá a közgazdász.

Így Kína várhatóan olyan biztosítékokat fog kérni a pénzéért cserébe, amik önmagukban is garantálják, hogy nem lesz veszteséges a befektetés. Ugyanakkor Kínának érdeke lenne a kapcsolatok javítása, például a kereskedelmi akadályok, vámok leépítése is – ez pedig vélhetően fel is merül a tárgyalásokon.

De azért politika is

A hivatalos pekingi álláspontból persze az is kiderült, hogy a kínai segítségnyújtásnak igenis politikai szerepe is van. Az eurózónának szánt, akár százmilliárd dolláros támogatásnak van két feltétele – mondta még november elején Li Daokui, a kínai központi bank monetáris politikáért felelős bizottságának tagja. Márpedig a feltételek felsorolása során arról is beszélt: „ha Kína befektet és támogatja Európát, érthető, hogy az érdekeit illetően egy kicsit nagyobb megértést vár el”.

Hasonlóan sokatmondó volt – legalábbis a diplomácia általában visszafogott nyelvezetét ismerve – Kína budapesti nagykövete, amikor a nemrég a Corvinus egyetemen tartott előadásában azt mondta: a pekingi kormány hajlandó a nemzetközi együttműködésre, de ennek előfeltételéül nevezte, hogy külkapcsolatai „kölcsönös tiszteletre, megértésre és bizalomra épüljenek”, és arról is beszélt: nehezíti az európai-kínai kapcsolatokat, hogy a kontinensen „még most is tesznek felelőtlen kijelentéseket” az országával kapcsolatban.

Arról, hogy Magyarország állampapír-piaca miért lenne vonzó az ázsiai országnak, Heping lapunk kérdésére úgy vélte: a befektetések diverzifikálásába beletartozik, hogy Kína az eurókötvények vásárlása után szétnéz a környéken is.

Nem nézik jó szemmel

Csakhogy amíg a kínai dollár- vagy eurómilliárdok alkalmasak lehetnek a nyugat-európai politikusok jóindulatának megvásárlására, a kritikus hangok lecsendesítésére, addig ugyanez a folyamat erősítheti a belső elégedetlenséget.

November elején arról számolt be a Reuters, hogy a múlt pénteki G20-csúcs előtt több tízezer üzenet jelenet meg kínai blogokon arra kérve a kínai vezetőket: ne adjanak pénzt a bajba jutott európai országoknak. „A kínai munkások átlagjövedelme pár dollár, az európaiaké több ezer euró. Tényleg Kínára van szükségük, hogy megmentse őket?” – idézte az egyik blogbejegyzést a hírügynökség, megjegyezve: a kínaiak szerint a pénznek sokkal jobb helye lenne otthon, kisegítve az ország szegényeit, többet fordítva munkahelyteremtésre, az alapvető élelmiszerek árának támogatására.

Egy Kína-szakértőnek a kínai kormányzati kommunikáción alapuló elemzése szintén arra mutat: a világválság megoldására ne Pekingtől várjuk a megváltást, mert most magukat kell megváltaniuk. Az országban „sok a belső feszültség, a társadalom elégedetlensége nő” – írja az elemző, mondván: az átlagos kínai mindettől „kissé frusztrált, kicsit dühös”, és mindinkább megtapasztalja azt, hogy ezekkel az érzéseivel nincs egyedül. A szakértő szerint ezért egyre valószínűbb az, hogy a belső feszültségek feloldása miatt a kínai globális gazdasági szerepvállalás visszafogásával kell számolni.

Törökország lenne az újabb ír csoda?

Törökország bruttó hazai terméke alapján a 16. legnagyobb gazdaság a világon, az ország növekedési üteme Kínáéval vetekszik.

A 2001-es pénzügyi válságot követően Törökországnak sikerült talpra állnia, sőt mi több mára az éves GDP-je alapján a 16. legnagyobb a világon. A sikerben nagy szerepe volt az Igazság és Fejlődés Pártjának (AKP), amely már 2002 óta van hatalmon. (És 2011-ben ismét megnyerte a választásokat – a szerk. megjegyzése!)

A pénzügyi válságban elszabadult az infláció, a költségvetési hiány megugrott, a GDP visszaesett és több bank is csődbement. Mára az infláció 6,4 százalékra csökkent, a GDP növekedési üteme 6 százalék feletti, és a 2009. évi költségvetési hiány is a GDP 6,4 százalékára mérséklődött. A 2009-es mélyponttól eltekintve, az ország növekedési üteme egyedülállóan magas az európai országok adatokhoz viszonyítva.

Forrás: Eurostat/Privátbankár

A gazdasági mélypontból való kilábalás, azonban nem volt egyszerű feladat. Nagyszabású privatizációs hullám vette kezdetét, a kormány megszorító intézkedéseket léptetett életbe, emelték a nyugdíjkorhatárt és szigorú kiadáscsökkentő intézkedéseket hajtottak végre. A kormány sikerességét támasztja alá, hogy már harmadszorra választották őket újra valamint, hogy Recep Tayyip Erdoganra, Törökország kormányfőjére úgy tekintenek, mint aki biztosítani tudta a gazdaság számára a pénzügyi stabilitást és a gazdasági növekedést.

A megszorítások mellett, mindeközben autópályákat építenek és vasútvonalakat újítanak fel, nagy összegeket fordítanak az infrastruktúra fejlesztésére. Az ország eddigi történetének legnagyobb növekedési ütemét produkálta. A kormány további tervei között szerepel, hogy 2023-ra a megduplázza a jelenlegi GDP-t.

Törökországra az uniós csatlakozás miatt nagy nyomás nehezedett, a jogrendet igyekeznek az európai jogrendhez igazítani, valamint az ország nyugatiasodását minél gyorsabban elősegíteni. Törökország 1987-ben nyújtotta be az uniónak csatlakozási kérelmét. A csatlakozási tárgyalások 2005-ben kezdődtek meg. Annak ellenére, hogy Törökország több gesztust is tett az EU-nak még mindig maradt több olyan emberi jogi probléma amely megoldásra vár (kurd kérdés). Törökország csatlakozását, azonban más tényezők is hátráltatják, mivel nagy gazdaságról van szó, amely nagy népességgel rendelkezik, az unió tagjai tartanak attól, hogy túlságosan nagy lenne Törökország beleszólása az unió ügyeibe.

(privatbankar.hu)

Kommentár:

Az EU valójában csak hitegette/hitegeti Törökországot a csatlakozási lehetőséggel. Vezető nyugati politikusok nyilatkozataiból viszont tisztán és világosan látszik, hogy valójában nem akarják Törökország csatlakozását. Pedig mára egyértelművé vált: Törökország azáltal, hogy vendégmunkásai már régen az EU minden államában (egyre nagyobb számban) jelen vannak, előbb vagy utóbb dönteniük kell. A folyton csak taktikázó nyugati politikusok nem számolnak azzal, hogy ez a jelentős népesség, amely ma az EU országok gazdaságát (is) gyarapítja, egyszer talán – ha ott sokkal jobbak lesznek a feltételek, amire a cikkben jelzett gazdasági növekedést látva minden remény adott – vissza is térhet az anyaországába…

…és egy érdekes hozzászólás a cikkhez:

Hacsek József  · 2011. augusztus 25. 15:37

Hát igen kérem szépen, mi magyarok hajlamosak voltunk és még mindig vagyunk arra, hogy minden környező országot és embereit lenézzük,lekezelően bánjunk velük stb… pl. Szlovákia, Románia, Horvátország, stb, és most meg lehet nézni hogy mi van. Olvastam tegnap, azt is elismertük hivatalosan nagy nehezen végre, külföldi felmérések alapján, hogy már Romániában is jobb az élet, ha csak 1 fokkal is, de jobb, mint nálunk, főleg az erdélyi részen. 89-ben el volt Románia maradva tőlünk min. 20-30 évvel és 20 év alatt nem hogy behoztak, el is hagytak, mi mit csináltunk ez alatt? Loptunk, csaltunk, hazudtunk? büntetlenül? És most is még azt tesszük! Ausztriától 100 évre voltunk elmaradva, most meg már 200 évvel. Mit akarunk mi? Ez mind a politika hibája, mindenhol gondok vannak és gazdasági válság meg stb, de egy biztos, a világon a magyar politikai elit végzi a leggyalázatosabb munkát, amit a hétköznapi emberek megtapasztalnak, ők nem. Olyan kölcsönből én is tudnék lopni és működtetni rosszul valamit, amit nem én kell visszaadjak és soha nem fogják rajtam számon kérni! Okos nép a magyar, sok nóbel díjassal, ugye? ha-ha-ha.

SZOCIÁLIS KEREKASZTAL

Valami elkezdődött Magyarországon, legalábbis erre utal, hogy egyre több olyan hírt kapunk, ami arról számol be, hogy újabb és újabb civil kezdeményezések születnek, mind többen sürgetnek változásokat. A magyarországi gazdasági-politikai helyzettel elégedetlenek már nem másoktól várnak segítséget, egyre többen és többen tömörülnek a különféle csoportokban és kezdik nagyon határozottan megfogalmazni, elképzeléseiket, illetve követeléseiket.

A változásokat, megoldásokat sürgetők közé tartozik a Magyar Szociális Fórum, melynek közleményét, illetve dokumentumát a Magyar Érdekképviseleti Szövetség – Magyar-ÉSZ mozgalom facebookos oldalán találtuk.

A Szociális Kerekasztal Háttéranyaga

Alább közzétesszük azt a dokumentumot, amelyet a Magyar Szociális Fórum kezdeményezésére összeült Szociális Kerekasztal fogadott el 2011. június 9-én Budapesten, a Magyarok Házában megtartott tanácskozásán

A Szociális Kerekasztal résztvevői Budapesten, 2011. június 9-én megtartott tanácskozásukon megvizsgálták a hitelkárosultakkal és a közüzemi díjhátralékosokkal kapcsolatos kormány-intézkedéseket, és arra a következtetésre jutottak, hogy azok nem állnak összhangban a társadalmi probléma súlyosságával. A tervezett intézkedések nem védik meg a elzálogosított lakások tulajdonosait otthonuk, ingatlanjuk elvesztésétől olyan esetekben, amikor az adósok nem vagy csak részben felelősök a velük szemben folyó eljárás megindításáért. Tömeges otthonvesztés fenyegeti azokat a családokat, amelyek nem tudnak eleget tenni a kormány és a bankok közötti megállapodásában foglalt elvárásoknak. A megállapodás szerint például a bankok dönthetik el, ki részesülhet a Nemzeti Eszközkezelő Alap ingatlanvételi szolgáltatásából és ki marad a hitelező foglya. A Szociális Kerekasztal véleménye szerint a kormány és a bankok közötti kiegyezés összességében a hitelkárosultak terhére történt. A kormány intézkedéseinek következtében tömegesen veszítik el otthonukat közüzemi díjhátralékosok is, a nélkül, hogy az esetek többségében emberhez méltó másik lakáshoz jutnának. Tűrhetetlennek tartjuk, hogy az ország, mely nem képes a lakhatás költségét fedező jövedelemet biztosítani polgárainak, odáig jusson, hogy még az otthonukat is elvegye tőlük! A lakhatás az élethez való jog része. Megkerülhetetlen politikai felelősség terheli a kormányt és a kormánypolitikát támogató törvényhozókat a kilakoltatásokkal kapcsolatos halálesetekért, öngyilkosságokért, drámai lakásrobbantásokért és a mögöttünk álló télen történt több mint négyszáz fagyhalálért. Választás előtti ígéretét megszegve a kormány megszünteti a kilakoltatási tilalmat, és a hitelpiac fellendítésének szükségességére hivatkozva utat nyit a további otthonvesztés előtt, ahelyett, hogy véget vetne az otthonvesztésnek. A kormány nem volt hajlandó tárgyalni a lakhatási jog alaptörvénybe iktatásáról, a lakhatási jogot a munkához és a megélhetéshez való joggal együtt kihagyta az új alaptörvényből, és ezzel súlyosan megsértette a legalapvetőbb emberi jogokat. A kormány nem volt hajlandó érdemben tárgyalni az otthonvesztést ellenző civil szervezetekkel a bankokkal kötendő megállapodás kidolgozásakor.

Ebben a helyzetben a Szociális Kerekasztal az alábbi döntéseket hozta:

1.  A Szociális Kerekasztal leszögezi, hogy a megoldásban érdekelt.

Felszólítja a kormányt, hogy július 1. után is tartsa érvényben a kilakoltatási és árverezési tilalmat, mindaddig, amíg nem teremtette meg a szükséges gazdasági feltételeket az otthonvesztés kiküszöböléséhez. A kormány minden tőle telhetőt tegyen meg annak érdekében, hogy ne szolgáltasson okot az életvesztésre, az önkezű életkioltásra! Követeljük, hogy még nyáron szülessenek meg a szükséges intézkedések ahhoz, hogy a következő télen már senki se fagyjon meg!

A kormány vizsgálja felül a bankokkal kötött megállapodását és vizsgálja meg a hitelszerződéseket a polgári jog és az üzleti tisztesség szempontjából. A kialakult helyzetért elsőként a bankok feleljenek anyagilag, ha a szerződések csak részben is jogszerűtlennek, tisztességtelennek bizonyulnak, a fizetésképtelenné vált emberek pedig részesüljenek kellő jogi és anyagi védelemben. Mindaddig, míg a felülvizsgálat egyértelmű eredményre nem vezet,  a végrehajtásokat és a kilakoltatásokat függesszék fel! Ez nem moratórium, hanem jogvédelem. Ne konszolidálják a bankokat az adófizetők pénzén!

A Parlament tegyen eleget az Európai Unió jogszabályában foglalt azon kötelezettségének, amely a kölcsönszerződések egyoldalú módosításának tilalmát mondja ki!

A Kerekasztal elfogadta a Magyar Szociális Fórum szervezőinek javaslatát, és kezdeményezi a Hitelkárosultak Pertársaságának létrehozását a hitelezőkkel szemben. Járhatónak tartja a devizaalapú szerződésekre, mint hibás banki termékre alapozott keresetet, mert elősegítheti, hogy a hitelkárosultak kártérítésben részesüljenek a hitelezők által nekik okozott kárért. Az ezzel kapcsolatos döntést azonban csak az érintettek hozhatják meg. A Kerekasztal ezért azt javasolja, hogy a károsultak maguk alakítsanak pertársaságot Hitelkárosultak Pertársasága néven, és maguk döntsenek arról, hogy mit tartanak a legalkalmasabb lépésnek közös jogos igényük érvényre juttatására. A Pertársaság legyen a hitelkárosultak önszerveződésen alapuló egyeztető és döntéshozó fóruma. A Magyar Szociális Fórum Kerekasztala kész szervezési segítséget nyújtani a Pertársaság létrejöttében, hogy az így egymásra találó károsultak megtalálhassák közös érdekérvényesítésük legjobb módját. A Kerekasztal felkéri a céllal egyetértő jogászokat, ügyvédeket, hogy szakmai tudásukkal és hozzáértésükkel segítsenek a kártalanításhoz fűződő közös érdek érvényre juttatásában!

Egy héten belül közgazdász- és jogász szakértői munkamegbeszélést tartanak a határozatokban foglaltak gyakorlati lebontásáról a hitelkárosultak érdekében.

A Hitelkárosultak Pertársaságának megalakítása okafogyottá válnék abban az esetben, ha a kormány maga indítana pert a bankok ellen a hitelkárosultaknak okozott károk miatt. Felhívjuk a kormány figyelmét arra, hogy a PSZÁF már indított pert a tisztességtelen szerződési feltételek miatt, és a Fővárosi Bíróság április végi első fokú ítélete szerint meg is nyerte!

A Szociális Kerekasztal követeli, hogy a fizetésképtelenné vált közüzemi díjhátralékosoktól csak bírósági ítélettel vehessék el jogszerűen birtokolt, egyetlen otthonukat, az ítélet feltétele pedig az legyen, hogy az érintett ne kerüljön az utcára, hanem emberhez méltó másik lakást biztosítanak neki a bírói ítélettel elvett régi helyett! A jövedelemhiány nem lehet ok a kilakoltatásra.

A Szociális Kerekasztal álláspontja szerint az otthonvesztés felszámolásának kulcsa a megélhetés biztosítása munkával, és a létfenntartáshoz, így a lakhatáshoz szükséges jövedelemmel. Sem az állam, sem a bankok nem háríthatják el magukról a felelősséget a magyar társadalom megélhetéséért, és az emberek élethez való jogának szavatolásáért! A Szociális Kerekasztal szolidaritásáról és aktív támogatásáról biztosítja a dolgozó, alkotó társadalom összefogását, és június 16-ra meghirdetett budapesti demonstrációját emberi és társadalmi jogaiért.

A határozatokat hozta:

Barabás Gyula, a Széchenyi Hitelszövetség elnöke

Varga István, az Adófizetők Országos Szövetségének alelnöke

Keszthelyi Attila és Salga István, az Igazságos Jogállamért Szövetség elnöke és tiszteletbeli elnöke

Kovács István, a Munkáspárt elnökségi tagja

Kállai Eszter, a Szépen, Emberül mozgalom elnöke

Szitányi György, a Nemzeti Oktatáspolitikai Közösség alelnöke

Czöndör Gyula, a Szociális Charta elnöke

Zimmermann Péter, a Magyarok Szövetségének Pest-Megyei elnöke

Gazdag Ferenc, a Nemzeti Rend Párt képviselője

Kónya Béla, az Ózdi Régiós Szocioszervíz Egyesület vezetője

Jánosi Gábor, a Magyar Szociális Fórum szervezője

Makkos Albert közgazdász

Czirmes György ügyvéd

Léhmann György ügyvéd

Damm Andrea, a Szociális Unió jogásza

Egyed István ügyvéd, a Keresztényszociális Unió elnöke

Vámos György hitelkárosult újságíró, az Echo TV szerkesztője

Szigeti Gábor, az Állásnélküli Diplomások Országos Bizottságának képviselője

Kroó János, a Kibeszélő Klub képviselője

Mihaleczki Vilmos, a nyugdíjas és családsegítő egyesület elnöke

Szántai Katalin, a Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezetének jogásza

Simó Endre, a Magyar Szociális Fórum alapítószervezője

Csatlakozók:

Gajda Imre, a Létforrás Ifjúságvédelmi Alapítvány elnöke

Szabó József, Kirchner Gézáné, Jakus Mariann, Bán Tamás, a Hiteles Mozgalom alapítói

Jakab Ernő Koppány PhD – Magyar Érdekképviseleti Szövetség – Magyar-ÉSZ mozgalom szervezője, elnöke