Kína az egyeduralomra tör a csúcstechnológiákban (is)

Ámulva figyel a világ

Fotó: MTI/EPA/Michael Reynolds

A helyszín Peking, egy jellegtelen konferenciaterem. Az előadó, Vu Dzsian-ping hatalmas csiszolt üvegfal előtt áll.
Elfordít egy kapcsolót, erre az üveg áttetszővé válik, és megjelenik rajta egy impozáns hálózati műveleti központ, tele nagy számítógépes kijelzőkkel. Kína és a világ térképét mutatja, hajszálpontosan megjelölve a következő generációs internet, az IPv6 kínai kapcsolódási pontjait.
Kínában már majdnem kétszer annyian használják az internetet, mint az Egyesült Államokban, és Vu Dzsian-Ping - számítógép-tudós, a kínai oktatási és kutatási hálózat igazgatója - azt szemlélteti, hogy az új protokoll telepítésében az ázsiai nemzet gyorsabban halad, mint bármelyik másik állam a világon.
Az IPv6 elődjénél jóval fejlettebb biztonsági és adatvédelmi beállításokat tartalmaz, de sokkal fontosabb, hogy az új protokoll révén nagyságrendekkel több IP-cím osztható ki, miközben a jelenlegi (IPv4-es) internetcímek gyakorlatilag elfogytak.
„Kínának át kell térnie az IPv6-ra - hangsúlyozza Vu. - Az Egyesült Államokban sokan nem hiszik, hogy ez sürgős volna, de mi meg vagyunk győződve róla."
Ha viszont a következő generációs internet már megérkezett Kínába, vajon a számítástechnika jövője is ott formálódik? - teszi fel a kérdést a The New York Times helyszíni tudósítója.
Sok egyesült államokbeli szakember szerint nagyon is. Mivel rendelkezésére áll az olcsó munkaerő, Kína a számítógépek és fogyasztói elektronikai termékek területén immár a világ meghatározó gyártója. A virágzó gazdaság és a növekvő technológiai infrastruktúra pedig hatalmas tolóerőt jelent a következő generációs számítástechnika élvonala felé.

Több mint nemzeti büszkeség
Kína esetében a számítástechnikai központok fejlesztését nem egyszerűen a nemzeti büszkeség motiválja, hanem az egyfajta kísérlet arra, hogy megfelelő alapot teremtsen az innovatív kínai vállalatok számára, és átalakítsa a technológiai struktúrát, új irányba mozdítva el a világ asztali PC-inek összeszerelésétől.
„Ne higgyük azt, hogy nem születhet meg a kínai Steve Jobs - figyelmeztet Clyde V. Prestowitz Jr., az Economic Strategy Institute elnöke. - Az innovációnak különböző formái vannak, mi pedig hajlamosak vagyunk egyenlőségjelet tenni az innovációs és a garázsból induló, ötletekre építő cégek közé. Van azonban egy másik formája is az innovációnak, amely az eredmények folyamatos javulását eredményezi. Ebben mi nem vagyunk jók - ők viszont azok.”
Ezt a nézőpontot nem mindenki osztja, mindazonáltal más szakértők is arra figyelmeztetnek, hogy hiba lenne alábecsülni a gyors haladáshoz rendelkezésre álló kínai kapacitásokat.
„Amikor 1978-ban először jártam Kínában, azt láttam, hogy a munkások varrótűvel fűzik fel a számítógép-memóriákat - emlékszik vissza Patrick J. McGovern, az International Data Group alapítója, aki az elsők között fektetett be az egyik legsikeresebb kínai internetes cégbe, a Tencent Holdingsba. - Mostanra felgyorsult az innováció, és a jövőben egy sor okostelefon és táblagép szabadalmának már kínai szakemberek lesznek a tulajdonosai.”

Újfajta kihívás
Hat évtizedre visszatekintve - egészen az Eniacig, az első elektronikus számítógépig - az Egyesült Államok határozta meg mind a tempót, mind az utat a modern számítástechnika és a kommunikáció számára. A mainframe-től az iPhone-ig, az Arpanettől a WiFi-ig minden innováció amerikai volt.
Multikulturális olvasztótégelyként létrejött a Szilícium-völgy, amelynek dominanciáját egészen az 1980-as évekig senki sem fenyegette. Akkor Japán - legalábbis úgy tűnt - egy időre átvette az irányítást a félvezető- és számítógép-iparban, egészen addig, amíg a szigetország gazdasága hanyatlani nem kezdett.
Ma Kína egészen másfajta kihívást jelent. Míg a japán gazdaság motorja már régóta az export, Kína hamarosan a világ legnagyobb belső piacává válik az internetes kereskedelem és a számítástechnika területén egyaránt.
A kínai technológia erejére a világ 2010 végén kapta fel a fejét, amikor egy időre a kínai Tianhe-1A lett a világ leggyorsabb szuperszámítógépe. Bár amerikai processzorokkal készült, és teljesítményét hamarosan felülmúlta egy japán gépé, egyértelműen bizonyította, hogy a kínaiak világszínvonalú számítástechnikai tervezésre képesek.

A Tienho-1A (Tianhe, azaz Tejút) szuperszámítógép látható az Országos Szuperszámítógépes Központban, a Kína északi részében fekvő Tiencsinben (Tianjin) - Fotó: MTI/EPA/Keno Csou

Aztán tavaly októberben egy másik kínai szuperszámítógép, a Sunway Bluelight MPP áttörte a petaflop - a másodpercenkénti trillió számítási művelet - jelentette akadályt, és ezáltal a világ 20 leggyorsabb számítógépének egyike lett.
Ennek a gépnek a hírét még elődjénél is nagyobb meglepetéssel fogadta a világ. Egyrészt azért, mert kínai mikroprocesszorokra épült, másrészt azért, mert jelentős előrelépést ért el az alacsony fogyasztású működésben. Ami arra utalhat, hogy a kínaiak már most jelentős előnyre tettek szert a „teljesítmény per watt” versenyben - márpedig az energiahatékony számítástechnika alapvető fontosságú lesz a következő generációs, úgynevezett exascale szuperszámítógépek megalkotásakor.
Ezek a számítógépek ezerszer gyorsabbak lesznek a jelenlegieknél, megjelenésük a tervek szerint az évtized végére várható. A kínai kormány szuperszámítógép-befektetései az amerikai szakemberek szerint is kifizetődnek.

Akadályok a dominancia előtt
Tavaly egy interjúban Ven Csia-pao kínai miniszterelnök hangsúlyozta, hogy országa elkötelezett a „tárgyak internetének” létrehozásában.
Az otthonok és az intelligens villamosenergia-hálózatok összekapcsolása meghatározó elv a következő generációs internet kialakításakor az Egyesült Államokban is. És ez együtt jár a „mindenütt jelenlévő számítástechnika” gondolatával; azzal, hogy a számítási teljesítmény átalakítja az olyan mindennapi eszközöket, mint amilyenek az okostelefonok vagy a digitális zenelejátszók.
De Kína úgy törekszik dominanciára, hogy közben alig kelljen akadályokat leküzdenie.
Az ország messze elmaradt attól az egy évtizede tett kijelentéstől, hogy a világ vezető hatalma legyen a félvezetőiparban, a számítógépekhez szükséges chipek túlnyomó többségét pedig továbbra is importból szerzi be. A legjobb kínai chipgyártók két-három generációnyira lemaradva követik a világ vezetői cégeit (mint az Intel vagy a tajvani TSMC).
Az ázsiai óriás nagy gyengeségének bizonyulhat ugyanakkor a túlzott kormányzati ellenőrzés is, és a kínai innovációt fékezheti a szellemi tulajdon védelmének viszonylagos hiánya - ez visszatarthatja a vállalkozó kedvűeket attól, hogy új területekre merészkedjenek.

Átköltözött a Szilícium-völgy
Mindazonáltal aligha kérdéses, hogy a kínai ipar szerkezete egyre inkább innováció orientált. Idén nyáron Dieter Ernst, az East-West Center főmunkatársa arról számolt be egy amerikai kongresszusi bizottság előtt, hogy a szabadalmak számát tekintve Kína már megelőzte Dél-Koreát és Európát, lényegében felzárkózott az Egyesült Államok és Japán mögé.
Sőt jelenleg Kínáé a világ második legnagyobb kockázatitőke-piaca: 7,6 milliárd dollárra nőtt a 2005-ös 2,2 milliárd dollárról, miközben - Rebecca A. Fannin, a Startup Asia című új könyv szerzőjének adatai szerint - az amerikai kockázatitőke-piac lényegében stagnált.
A Stanford Egyetemen futó, a régiók innovációját és vállalkozásait feltérképező program kutatói a közelmúltban 769 befektető cég 2203 kínai vállalatot érintő beruházási aktivitását vizsgálták, és a Szilícium-völgyre emlékeztető jeleket tapasztaltak. A vizsgálatot irányító Marguerite Gong Hancock - a Stanford Graduate School of Business professzora - szerint ugyanezek a cégek voltak sikeresek a Szilícium-völgyben is, csakhogy most átültetették szakértelmüket Kínába.

Szakemberek az Országos Szuperszámítógépes Központban, a Kína északi részében fekvő Tiencsinben (Tianjin) - Fotó: MTI/EPA/Keno Csou

Hátborzongatóak a hasonlóságok a Szilícium-völggyel. „A buborék kialakulásához szükséges minden tünet jelen van - állítja Anne Stevenson-Yang, a technológiai beruházások piackutatásával foglalkozó J. Capital Research társigazgatója. - És ez a bizonytalanság igen nyugtalanító.”

Előny a kulturális különbség
Ugyanakkor mindenki egyetért abban, hogy a kínai vállalkozókat olyan munkamániás kultúra jellemzi, amely egyedülálló a világon.
„Ahhoz képest, amit az öt kínai startup elindításánál tapasztaltam, a Szilícium-völgy meglehetősen kényelmes és lassú hely volt - húzza alá Tom Melcher, egy vállalkozó, aki egy évtizeddel ezelőtt Kaliforniát hátrahagyva költözött a kínai fővárosba. - Pekingben, ha valaki meg akar keresni egy vezérigazgatót pénteken este fél 8-kor, biztos lehet benne, hogy az irodájában találja.”
McGovern még egy szempontot említ. Mint mondja, az Egyesült Államokban gyakran keresik fel elbizakodott vállalkozók, és sértődötten távoznak, amikor ő nincs lenyűgözve az ötleteiktől. A kínaiak egészen másképp kezelik az ilyen szituációkat.
„Eljönnek hozzám, hogy megmutassák a mandarinról angolra és vissza fordító szoftverüket - meséli. - Ilyenkor azt mondom nekik: nem hiszem, hogy ennek lenne piaca, mert túl nehéz a szellemi tulajdon megvédése.” Ahelyett viszont, hogy elköszönnének egymástól, megkérdezi: nem érdekelné-e őket egy másik ötlet, amelybe a cég befektetést fontolgat? Ilyenkor nagyon gyors és rövid a reakció: meg lehet gazdagodni belőle?
Amikor pedig erre azt a választ kapják, hogy jó az esély, egy percig sem haboznak, hanem rávágják: „Oké, megcsináljuk!”
(hiradó.hu)

Bedőlhet-e a kínai gazdaság?

Amerikai liberális aggodalmak

és gyors kínai válasz

 

Egy-másfél hónapja még arról szóltak a hírek, hogy Kína újabb és újabb területen hagyja le az USA-t, hogy az európai gazdaság felvirágoztatásához kínai segítséget remélnek, hogy – a nemzeti fejlesztési miniszter vezetésével - Magyarországrólis küldöttség járt az ázsiai országban. Most viszont a The New York Times hasábjain egy ismert liberális közgazdász arról elmélkedik, hogy Kína nem is olyan stabil, „bedőlhet”. Wen Jiabao kínai miniszterelnök mintegy erre reagálva kijelentette: „Kína gazdasági növekedése egész évben lassult, de még az idei legalacsonyabb növekedés, a harmadik negyedéves 9,1 százalék is jóval a világátlag felett van.” Hogy kinek van (vagy lesz) igaza, azt ma még nem lehet tudni. De a következő, a 2012-es esztendő nyilván sok mindenre választ ad majd…

Előbb azonban lássuk a két említett írást: 

 

„Kína bedőlhet”:

Krugman meghúzná

a vészharangot

2011. december 21., szerda, 11:22

Kína „bedőlésének” lehetőségét veti fel a The New York Times hasábjain a lap nagy tekintélyű publicistája, a Nobel-díjas Paul Krugman.

A helyzet általános jellemzőit összefoglalva felidézi: az utóbbi idő növekedése a magasra szökő ingatlanárak által ösztönzött nagyszabású építkezési fellendülés eredménye, és magán viseli a buborék valamennyi klasszikus jegyét. Gyorsan nőtt a hitelállomány - és a növekedés jelentős része nem a hagyományos banktevékenység eredménye, hanem inkább szabályozatlan „árnyékbankolásé”, amely fölött a kormány nem gyakorol ellenőrzést és nem támaszkodik kormánygaranciákra sem. Most a buborék kipukkad - és okkal lehet tartani pénzügyi és gazdasági válságtól.

Veszélyzóna

Mindez az 1980-as évek végének Japánjára vagy 2007-es az Egyesült Államokra is jellemző lehetne, „de ezúttal, írja a szerző, Kínáról van szó, amely egyre inkább új veszélyzónává válik egy olyan világgazdaságban, amelynek manapság egyáltalán nincs szüksége erre”.

Krugman megjegyzi, hogy óvakodott a kínai helyzet mérlegelésétől, mert nagyon nehéz megbízható adatokra támaszkodni. Mint írja, „minden gazdasági statisztikát legjobb esetben is csak a tudományos-fantasztikus irodalom különösen unalmas formájának lehet tekinteni, de a kínai számok még a többinél is inkább fikciónak látszanak”. Ami a szakértőket illeti, kettő sincs, aki egyetértene. Csakhogy ma a hivatalos számok is aggasztóak, és „a legújabb hírek elég drámaiak ahhoz, hogy meghúzzuk a vészharangot”.

 

Fotó: AP

Az elemző az utóbbi évtized legszembetűnőbb vonásának azt tekinti, hogy a háztartások fogyasztása, bár nőtt, elmaradt az általános növekedéstől. A  GDP mintegy 35 százalékát adja a lakossági fogyasztás, ami az Egyesült Államokban regisztrált aránynak mintegy a felét jelenti. Akkor ki veszi meg Kína termékeit és szolgáltatásait? A válasz egy része az, hogy mi (a külvilág). Ahogy a gazdaság fogyasztói oldala gyengült, Kína növekvő arányban támaszkodott a kereskedelmi többletre, hogy fenntartsa a gyáripart. „De Kína szempontjából még fontosabb történet a beruházási kiadások növekedése, ezek részaránya mára elérte a GDP csaknem a felét”.

Ingatlan-boom buborék

A logikus kérdés az, hogy a viszonylag alacsony fogyasztás mellett mi ösztönözte a beruházásokat? A válasz pedig alapvetően az, hogy az egyre halványuló ingatlanbuborék. Az ingatlan beruházások aránya 2000 óta csaknem a kétszeresére nőtt a kínai GDP-ben és így több mint a felét adta a felhalmozások teljes növekedésének. Az is biztosra vehető, hogy a növekedés további részének java is olyan cégektől ered, amelyek a virágzó építőipar teljesítményére alapozva bővítették tevékenységüket - vélekedik az amerikai közgazdász.

Az ingatlan-boom buborék-jellegére utalt nem csupán az árak növekedése, hanem az a spekulációs láz is, amely olyannyira ismerős a néhány évvel ezelőtti amerikai eseményekből is, például a floridai part menti térségek példájából. Ugyanakkor a részletek nagyon eltérnek, az amerikai gyakorlattól, amely tekintélyes Wall Street-i cégeket és bonyolult pénzügyi eszközöket igényelt, míg a kínai illegális bankokat sőt zálogműveleteket is felhasznált. Az eredmények azonban hasonlítanak: akárcsak néhány évvel ezelőtt Amerikában, Kínában is sokkal sebezhetőbb lehet a pénzügyi rendszer, mint azt a hagyományos banktevékenységről szóló adatok mutatják - vélekedik Krugman.

Most a buborék láthatóan kipukkad, de egyes kommentátorok szerint nem kell aggódni, mert Kínának erős és intelligens vezetői vannak, akik mindent meg fognak tenni a helyzet orvoslására. Noha  ritkán mondják ki nyíltan,  sokan azt gondolhatják: Kína meg is teheti, amit akar, mert nem kell tekintettel lennie a demokratikus finomságokra.

Zavarba ejtő üzenetek

Ez azonban erősen emlékezteti Paul Krugmant arra, hogy az 1980-as években hasonlóan megnyugtató magyarázatok érkeztek Japánból, ahol a pénzügyminisztérium briliáns bürokratái úgymond mindent kézben tartottak. Aztán azt hallhatta a világ, hogy Amerika soha, de soha nem fogja elkövetni azokat a hibákat, amelyek Japán „elvesztett évtizedéhez” vezettek, „miközben a Csendes-Óceán túlsó partján valójában még rosszabbul jártak el, mint annak idején Japán” - jegyzi meg a szerző.

Krugman szerint a kínai vezetők gazdaságpolitikai üzenetei meglehetősen zavarba ejtőek. A külföldiek elleni kirohanások, vagy az amerikai gyártmányú autókra kivetett büntető vámok „egyáltalán nem fogják segíteni a kínai gazdaságot, de megmérgezhetik a kereskedelmi kapcsolatokat”.

Arról viszont sok történet szól, hogy a kínai kormány nem kényszerítheti ki a törvényesség uralmát, ellene dolgozik az átható korrupció, ami azzal jár, hogy ami a helyi szinten a valóságban történik, nem nagyon hasonlít arra, amit Pekingből elrendeltek.

Annak leszögezése mellett, hogy maga is reméli, feleslegesen kiált riadót, Krugman úgy véli, van elég ok az aggodalomra. „A kínai történet túlságosan hasonlít azokra az összeomlásokra, amelyeknek másfelé már tanúi voltunk. A világgazdaságnak, amelyet már komolyan megvisel az európai zűrzavar, igazán nincs szüksége egy új válság-epicentrumra” - fejezi be írását a Nobel-díjas szerző.

  (hvg)

٭

Kína le tudja küzdeni

a gazdasági kihívásokat

Wen Jiabao kínai miniszterelnök arra szólította fel a kínaiakat, hogy a gazdasági fejlődés „bonyolult és nehéz" kilátásai ellenére továbbra is bízzanak abban, hogy az ország le tudja küzdeni a kihívásokat. – írja mintegy a Paul Krugman féle cikkre válaszul a China Radio International (CRI)

„Miként 2008 novemberében, most is nehézségekkel nézünk szembe, amelyeket azonban kemény munkával legyőzhetünk” – mondta Wen Jiabao a keleti Jiangsu tartományban tett szemleútja során.

Wen Jiabao elmondta, hogy Kína exportjának növekedése egyre gyorsuló mértékben lassul, különösen az utóbbi három hónapban. Ugyanakkor a belső kereslet is visszaesik, viszont növekednek a költségek, és a lassuló gazdasági növekedés a magas inflációval együtt nagy nyomást jelentenek, ami miatt a makrogazdasági kiigazítások különösen nehézzé váltak.

Mindezek ellenére Kína gazdasági fejlődése jelenleg „általában véve jó állapotban van”, mondta a kínai miniszterelnök, aki rámutatott, hogy ugyan Kína gazdasági növekedése egész évben lassult, de még az idei legalacsonyabb növekedés, a harmadik negyedéves 9,1 százalék is jóval a világátlag felett van.

٭

 

További olvasnivalók (bibliográfia) a kínai gazdaság alakulásáról:

http://www.mtafki.hu/konyvtar/oktv2007_1.pdf

 

Kína fütyül a magyarokra?

Újabb látványos kudarcok a magyar kínai kapcsolatokban

Úgy tűnik a magyaroknak nincs szerencséje a kínaiakkal (sem). Már a kommunista rendszerben is hiába próbálták az országba csalogatni a kínai tőkét, jobbára csak kiskereskedők, boltosok, vendéglősök jöttek. Köztük sok ravasz zugárus, zugkereskedő, akik kétfenekű táskában csempészték egyik helyről a másikra a pénzt. Ezeken az ügyes tranzakciókon néhány magyarországi nyugdíjas is kicsit megtollasodott. Az állam (és a szegény állampolgár is) csak vesztett, hiszen az olcsó kínai áru több iparágat segített teljesen tönkre tenni. A sok kis kínai bolt a magyar kiskereskedők életét is alaposan megkeserítette. A kezdetben még megbízható, jó minőségben és szolid árakon kínált kínai termékek eltérítették a vásárlókat a magyar üzletekből a kínai boltokba.

A kínaiak a Kádár-korszakban rendezett Ázsia Napok (vagy például az 1986-ban rendezett Ázsia Kiállítás) fő vendégei voltak. Pécsett még a kínai nyelvet is elkezdték akkoriban tanítani, és létrehozták az Ázsia Központot, amelynek vezetője egy korábban hosszú évekig a pekingi egyetemen tanító pécsi professzor, Bárdi László lett. Az egyik kínai egyetemre pedig pécsi diák is beiratkozott. A kezdetben szépnek és gyümölcsözőnek ígérkező kétoldalú kapcsolatok mégis – máig sem igazán tudni miért – megfeneklettek. Pedig volt idő, amikor talán a kínai nagykövet is többet járt Pécsett és Baranyában, mint az ország más tájegységein.

Most megint csak arról szólnak a hírek, hogy

 „Nem sikerült a fejlesztés, kosarat kaptunk Kínában”

Fiaskóval ért véget Fellegi Tamás nemzeti fejlesztési miniszter kínai útja. A Hainan légitársaság most sem vette meg a Malévot. Egyelőre nem nagyon fúj a kormányfő által emlegetett keleti szél a magyar értékpapír piacon sem, mert sem a kínai, sem a szaúd-arábiai befektetők nem tolonganak a magyar kötvények aukcióin - írta a napokban az egyik magyarországi napilap.

Csak a töltött káposzta jó újra fölmelegítve - jegyezte meg egy elemző Fellegi Tamás sikertelen kínai útját követően. A nemzeti fejlesztési miniszter a napokban járt Pekingben, ahol egyebek mellett ismét Kína második legnagyobb légitársaságának, a Hainannak kínálta föl a Malévot. Az ázsiai cég 2003-2004-ben már ígéretes kérőként jelent meg Magyarországon, ám a nászból végül is nem lett semmi. Most sem.
A kiszivárgott hírek szerint a Hainan Airlines Group a Malév részvények mintegy 40 százalékát vette volna meg, a többi a magyar államé, illetve korábbi hírek szerint a Demján-csoporté lett volna. A pontos okokat nem tudni, de vélhetően a kínaiak lelkesedését nem csak az első próbálkozás óta eltelt évek hűtötték le, hanem az is, hogy becslések szerint legalább 100 millió eurós azonnal tőkeemelést kellene végrehajtani. A Hainan a Malév Zrt. több tízmilliárdos adósságát sem akarta átvenni.
Csillag István, volt gazdasági miniszter, közgazdász többször is tárgyalt kínai partnerekkel az Exim Bank képviseletében, illetve tárcavezetőként is. Elmondta, hogy a pénzintézet színeiben egyeztettek egy nyugat-magyarországi alkatrész logisztikai központ esetleges felépítéséről, de tudni kell, hogy a kínaiak számos tényezőt vesznek figyelembe, köztük egy ország gazdaságpolitikai kiszámíthatóságát is - mondta a szakember. A kedvező földrajzi fekvés, az autópályák csak kis előnyt jelentenek. Csillag István hangsúlyozta, a kínai befektetési döntéseket alapvetően a kiszámíthatóság, a megbízhatóság motiválja. Ilyen előnyökkel jelenleg Magyarország nem rendelkezik a vetélytársakhoz képest. Az ország gazdasági méretei sem igen érik el a kínai érdeklődési küszöböt.
Csillag István az első kapcsolatfelvételkor tárgyalt a Hainan csoport vezetőivel a Malév eladásáról. A kínaiakat azért érdekelte a magyar légitársaság, mert belépőt jelentett volna az uniós légi szállítási piacra. A szakember szerint a magyar kormány várakozásai túlzottak voltak és ma már a nemzeti légitársaság nem olyan vonzó, mint 7-8 éve.
A reményeket az is éltethette, hogy a Hainan-csoport érdeklődött a hat repülőteret, közöttük a budapestit is üzemeltető Hochtief felvásárlása iránt. Az üzlet egyelőre nem köttetett meg, vélhetően a vételár körüli vita miatt, hiszen a Hochtief-et 1,6 milliárd euróért adnák, de a kínaiak csak 1 milliárd euróért vennék meg.
A 100 százalékban kínai tulajdonban lévő BorsodChemnek nemrégen 1,1 milliárd eurós hitelt nyújtott a kínai állami tulajdonban lévő Bank of China, amit a magyar kormány saját jelentős sikereként könyvelt el. A kínai-magyar kormány tárgyalásain szó esett vasúti, közúti fejlesztésekről. Egyelőre egyetlen kapavágás nem történt és egyetlen euró sem érkezett. A mosoly-diplomácia keretében a Magyarországra látogató kínai állami és pártvezetők azt is megígérték, alaposan bevásárolnak a magyar állampapírokból. Eddig egy viszonylag jelentéktelen aukciós ügyleten kívül semmilyen más lépés nem történt.A kínai kártyát magyar belpolitikai, még csak nem is gazdasági kérdésnek tartja Csillag István.
Az elemzők szerint a szaúd-arábiai és az orosz szél sem fúj erősebben a kínainál. Ráadásul, azóta elhunyt a szaúdi trónörökös, akivel Orbán Viktor tárgyalt. A sivatagi királysággal is csupán közhelyekre tellett. Az ismert helyzetben lévő magyar kis- és középvállalkozások pozícióit javítaná az Orbán kormány, amire a szakemberek szerint nagyon csekély az esély. A hatalmas és igényes orosz piac ugyan közel van, de Moszkvával éppen az első Orbán kormány jegelte a magyar kapcsolatokat, s azután ellenzékben is folyamatosan támadta a szocialista kormányokat az orosz-magyar viszony javításáért és a szakértők emlékeztetnek az orosz állami tulajdonban lévő Szurgutnyeftegaz MOL részvénycsomagjának magyar állami felvásárlása körüli botrányokra is.

   ٭٭٭

Közben hírt kaptunk arról is, hogy Kínai nyelvet is oktatnak jövő ősztől egy pécsigimnáziumban.

Új légi járat Sanghaj-Dubai között

LUXUSFELSZERELÉSSEL REPÜLNEK

 

A közel-keleti Dubai székhelyű Emirátus légitársasága idén április 27-től kezdve Airbus 380-as repülőgépet üzemeltet a Dubai és Sanghaj közötti légi úton.

Sanghaj a harmadik kínai város, amelyet az emirátusi légitársaság Airbus 380-as repülőgépe köt össze Dubaijal. Az emirátusi légitársaság 2010. augusztus 1-jén Pekingbe, október 1-jén pedig Hongkongba indította a világ legnagyobb utasszállító repülőgépét.

Sheikh Ahmed Bin Saeed Al-Maktoum, az emirátus légitársaságának elnök-vezérigazgatója elmondta, hogy jelenleg a légitársaság 15 Airbus 380-as repülőgépet üzemeltet tíz ország úti céljai között. 

 

Sanghaj igazi nemzetközi metropolis, ahol több mint 19 millió ember lakik. Jelenleg Sanghaj nemzetközi pénzügyi, kulturális, művészeti és divatközponttá változik. A Sanghaj és Dubai közötti Airbus A-380-as repülőgépek, mint a légitársaság más hasonló járata, luxusfelszereléssel rendelkezik.

(forrás: Kínai Rádió)

GYORSAN FEJLŐDIK A KÍNAI SZOFTVERIPAR

LEMARADT A VILÁG

A fejlődési üteme gyorsabb volt, mint bárhol másutt

A kínai informatikai és műszaki tudományok szervezéséért felelős tisztségviselő a minap Pekingben kifejtette, hogy a jövőben Kína megfelelő körülményeket teremt a szoftverágazat fejlesztéséhez, illetve megerősíti a szoftverfejlesztést és kutatást célzó nemzetközi együttműködéseket annak érdekében, hogy változtassanak azon a jelenlegi helyzeten, hogy kis és nem versenyképes szoftvergyártó vállalatok vannak túlnyomó többségben az országban.

Lu Qingjan informatikai miniszter-helyettes a minap egy munkaértekezleten elmondta, hogy a közelmúltban a kínai szoftverágazat fejlődési üteme gyorsabb volt, mint a világon bárhol.

„A közelmúltban a kínai szoftverágazat több mint 30%-kal növekedett, és továbbra is nő az ágazat mérete. 2005-ben a szoftverágazat forgalma elérte a több mint 49 milliárd amerikai dollárt, s az exportbevétel a 3,59 milliárd amerikai dollárt."

A statisztikai adatok azt mutatták, hogy évek óta gyorsan fejlődik a kínai szoftverágazat. 2002-től 2005-ig az ágazat növekedésének átlagos mértéke több mint 30% volt. Az export is majdnem tízszeresére növekedett az elmúlt 5 évben.

De a kínai szoftverágazat nagy sebességű növekedésével egy időben nem kevés probléma is jelentkezett. Például javítani kellett az ágazat fejlesztését célzó politikai körülményeken, hiszen kicsik voltak a szoftvergyártó vállalatok, hiányzott a kulcsfontosságú technológia nem volt elegendő jól felkészült szakember.

A szoftverágazat egészséges és stabil fejlődésének előmozdítására Kína kidolgozta a következő 5 évre szóló fejlesztési programot. Ding Wenwu úr, az Informatikai Minisztérium elektronikai és informatikai termékeket ellenőrző főosztályának vezető-helyettese tudósítóknak így beszélt erről.

„A fejlesztés részét képezi, hogy fokozzák az innovatív technológiákat, és az erőket összpontosítva támogassák a kulcsfontosságú azonosítási technikák kutatását és fejlesztését, megerősítik az ID hagyományos ágazatba való beolvadását és előmozdítsák a szellemi tulajdonjoggal védett termékek globális fejlesztését."

Ding Wenwu elmondta, hogy a következő 5 évben Kína átfogóan fejleszti az informatikai biztonságot garantáló szoftvereket, nagy erővel előre viszi az ID szolgáltatását, aktívan fejleszti az alkalmazott CD-k használatát az ágazaton belül. Ugyanakkor létrehozza és tökéletesíti az ágazat politikáját, megerősíti a CD-k szellemi tulajdonjogának védelmét, tökéletesíti a szakképzést, előmozdítja a kutatást és fejlesztést, valamint iparosítást.

Az évek során a kínai kormány az ágazat fejlesztésének előmozdítása során mindig is támogatta - és támogatja ma is - a nemzetközi együttműködési projektek kibontakozását, és kedvezményeket adott a multinacionális vállalatoknak az adózás és a földhasználat terén. Jelenleg az amerikai Microsoftot és az IBM-et is beleértve sok multinacionális cég alakított Kínában leányvállalatot, illetve fejlesztési központot. Xu Guanhua tudományos és technológiai miniszter abbéli reményének adott hangot, hogy a neves nemzetközi vállalatokkal való átfogó cserekapcsolaton keresztül előmozdítják a kínai szoftverágazat további fejlődését. Xu Guanhua miniszter erről a következőket mondta.

„A szellemi termékek globalizációja miatt tovább kell erősíteni a nemzetközi együttműködést, ki kell bővíteni a reformot és a nyitást. Üdvözöljük a külföldi cégeket és a kutató- és fejlesztési központokat, amelyek letelepedtek Kínában. Bízunk abban, hogy a tudományos és technikai körök, az ágazat átfogó együttműködésének és fáradhatatlan erőfeszítései nyomán a kínai szoftverágazat még gyorsabban és lendületesebben fejlődhet."

Értesülések szerint a következő 5 évben az ágazat továbbra is fenntartja a 30%-os növekedést, és 2010-re a kínai szoftverágazat értékesítése több mint 160 milliárd amerikai dollár lesz, az export pedig eléri a 10 milliárd amerikai dollárt is. Az ágazatban dolgozók száma körülbelül 2,5 millió.

Forrás: China Radio International