MERÉNYLET A BOLÍVIAI ELNÖK ELLEN?

1. rész

Zavaros ügyek, furcsa előzmények

A bolíviai elnök, Evo Morales ellen tervezett állítólagos merénylet felszámolása közben Santa Cruzban 2009. április 16-án, csütörtök hajnalban, egy Michael Dwyer nevű ír fiatalembert és két magyart lőttek le, egyet pedig őrizetbe vettek. Az egyik magyar származású áldozat Rózsa-Flores Eduárdó, a másik Magyarosi Árpád volt. A börtönbe vetett, ugyancsak magyar származású társuk: Tóásó Előd. Az ötödikként elfogott és az előbbivel együtt börtönbe zárt Mario Astorga Tadic, horvát-bolíviai állampolgár.

Ki voltak ők valójában, miért mentek Bolíviába? Miért keveredtek a terrorizmus gyanújába, miért állítja róluk a bolíviai kormány, hogy destabilizálni akarták azt a kis latin-amerikai országot? Hogy meg akarták ölni az indián elnököt?

„Nemzeti anarchista vagyok, alapítója az egyszemélyes Nemzeti Anarchista Pártnak” – így mutatta be magát a magyar-horvát és bolíviai állampolgársággal is rendelkező, élete során, számos más nevet és álnevet is használó Rózsa-Flores Eduárdó, az egyik magyar közösségi oldalon található profiljában.

Internetes blogjából pedig az is kiderül, hogy nem Magyarországon, hanem a bolíviai Santa Cruz-ban született 1960. március 31-én. Ott született, de élete nagy részét nem ott töltötte, nem ott élte le.
Amint azt a származásáról, a szüleiről a blogjában leírja: apja, Rózsa György magyarországi zsidó származású festőművész, egyetemi tanár, aki 1948-ban hagyta el Magyarországot; anyja, Nelly Flores Arias pedig spanyol anyanyelvű, katalán származású tanár volt. Rózsa-Flores 1972-ig Bolíviában, majd 1973 végéig Chilében tanult. A Pinochet-féle katonai hatalomátvétel után a családjával Svédországba települt, ahol 1973-75 között politikai menekültként élt szüleivel és húgával.
Magyarországra 1975-ben költözött a négytagú család. Flores a budapesti Szent László Gimnáziumban tett érettségit 1979-ben, majd a Kossuth Lajos Katonai Főiskolára jelentkezett. Rövid ideig a Szovjetunióban, a KGB, a szovjet titkosszolgálat iskolájában is tanult, majd 1984-ben a Budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi karára felvételizett, ahol 1989-ben szerzett diplomát. Ő volt az egyetem utolsó KISZ-titkára, aki a Münnich Ferenc Társaság aktivistájaként a rendszerváltás előtt még együtt koszorúzott veterán kommunistákkal a Tanácsköztársaság évfordulóján, ezen kívül tagja volt a Magyar Szocialista Munkáspár (MSZMP) párthadseregének, a Munkásőrségnek is, ahol őrnagyi rendfokozattal szolgált. Rózsa-Flores Eduárdó azt állította magáról, hogy 1984-től különböző külföldi hírügynökségek tudósítójaként dolgozott, majd 1988-tól a La Vanguardia spanyol nyelvű napilapnak írt, amelynek különleges tudósítójaként 1991 júniusában az akkori Jugoszláviába, Horvátország fővárosába, Zágrábba ment. Sajtóhírek szerint a spanyol újság mellett folyamatosan tudósított a BBC World Service nemzetközi brit rádióadó spanyol nyelvű adásainak is. Mindezt cáfolja egy a Magyar Nemzet internetes kiadásában megjelent, és a bolíviai La Razon nevű lapra hivatkozó hír, amely szerint „Egy nemzetközi sajtóügynökség, a Nemzetközi Sajtó Tudósítóinak Egyesülete (ACPI) bejelentette, hogy Rózsa-Flores Eduardo nem volt egyik sajtószervezet tudósítója sem. (A rajtaütés hetében a hírekben még az szerepelt, hogy a spanyol nyelven megjelenő, katalán La Vanguardiának is dolgozott a szerb–horvát háború idején. A lap azonban a következő napokban egyáltalán nem említette, hogy Rózsa-Flores nekik dolgozott volna tudósítóként – írja a szerkesztőség.) Ráadásul ACPI nyilvántartásában sem szerepel Rózsa-Flores semmilyen eddig ismert nevén, vagy álnevén… Rózsa saját állítása szerint 1991. augusztus 28-án, Eszéken első külföldi önkéntesként jelentkezett a Horvát Nemzeti Gárda soraiba. Részt vett a magyarok lakta Szentlászló védelmében és a szeptemberi eszéki csatákban, harcolt Vukovárnál. A különleges erők parancsnokaként megkapta a horvát állampolgárságot, és Franjo Tudjman horvát elnök őrnaggyá léptetette elő. 1993-ban ezredesi rendfokozatot kapott. Háromszor sebesült meg a fronton.
Egy friss hír szerint – amiről ugyancsak a bolíviai La Razon nevű lap számol be - Julio César Alonso elment a bolíviai ügyészségre, ahol három órán keresztül tett tanúvallomást Eduardó Rózsa Flores ellen. „Tudom, hogy mit tett ez az ember (mármint Rózsa) Európában” – mondta a veterán spanyol haditudósító. (Ezzel kapcsolatos írásunkat lásd a 'A pszichopata Rózsa Flores háborút akart kreálni' címszó alatt.)
Egy a vele készült egyik interjú szerint spanyol anyanyelvűként, a szolgálati helyén, Ferihegyen határőrként többször találkozott Carlos-sal, a Sakálként közismert terroristával. Egy 1997-ben megjelent „A világ legnagyobb terroristái” című könyv azt írja erről, hogy „nem véletlenül került Carlos mellé, a szovjet titkosszolgálat választotta ki erre a posztra.” A könyv írója ezen kívül az is tudni véli, hogy „Eduárdó Carlos távozása után kapott kedvet a fegyveres élethez.” Mást akkoriban nem nagyon lehetett tudni Rózsa-Flores Eduárdóról, vagy, ahogy közeli barátai, iskolatársai nevezték, Edu-ról. Bár egyesek emlékeznek még rá, hogy már akkoriban sokaknak feltűnt a többiekétől eltérő, különc viselkedése, túlzásai. És, hogy mindig nagyon igyekezett magát mások előtt jó színben feltüntetni.

A Népszabadság szerint a pártállam alatt Rózsa Eduárdó a Fideszről is jelentéseket írt, ami nem akadályozta meg abban, hogy később, 2002-ben rövid időre maga is a Fidesz tagja legyen. Ám, mint nyilatkozta csakhamar „kigyógyult” a Fideszből, és az után alapította meg az egyszemélyes (?) Nemzeti Anarchista Pártot, mely a nemzetért küzd az állam ellen. Ekkorra már több szélsőjobboldali kapcsolattal is rendelkezett és rendszeresen jelentek meg írásai különféle szélsőjobbos lapokban, portálokon. A jobbik.net például halála után így búcsúzott tőle: „Mély fájdalommal tudatjuk, hogy elhunyt barátunk, szerkesztőtársunk, Rózsa Flores Eduárdó. Meghalt a hazájáért.”
A Kuruc.infon pedig „Családja és közös barátaink” nevében „Florian Geyer” méltatja. A szerző többek között azt állítja, Rózsa Flores sokat segített neki, mint annyi más, ébredő, harcolni szándékozó magyar fiatalnak. Hosszú, ám építő és baráti vitáikról pedig így emlékszik a Kuruc.info szerzője: „Én: Európa, nemzetiszocializmus, kereszténység. Te: muszlim, világforradalmár és latin-amerikai lánglelkűség. Barátságunk igazi példája annak, hogy nem kell feltétlen azonos világnézetet vallani azért, hogy barátok és harcostársak legyenek az emberek. Mindig van minimum, amit el kell érniük a magunkfajtáknak, és ebben egyet is tudtunk érteni: Magyarország megváltása, de legalábbis a komcsi-cionista bagázstól való megszabadítása. Túlzás nélkül, mindent megtettél azért, hogy ez megvalósuljon” - írja a jóbarát, majd hozzá teszi: fájdalmában potyognak a könnyei.
Rózsa Flores Eduárdó zsidó származású apja keményvonalas kommunista, anyja hithű katolikus volt. Edu egy vele készített interjúban úgy nyilatkozott, hogy ez a kettősség tette olyanná, amilyen volt. Valószínűleg ennek a kettőségnek köszönhető, hogy Rózsa-Flores 1992-ben Bécsben belépett az ultrakonzervatív Opus Dei (Isten Műve) katolikus mozgalomba. Majd 2003-ban állítólag áttért az iszlám hitre, és csakhamar a szélsőséges megnyilvánulásairól ismertté vált szekta, a Magyar Iszlám Közösség egyik fő ideológusa, ellentmondást nem tűrő vezetője, alelnöke lett. Így jutott el például Irakba és Szudánba. A férfi saját bevallása szerint „élete és halála” is Allahról szólt. Akik viszont jól ismerték őt, életmódja, gondolkodása és viselt dolgai alapján erősen kétségbe vonják ezt. Ráadásul a Bolíviában élő húga, Rózsa Szilvia szerint korábban már felvette a zsidó vallást is. Scheiber Sándor főrabbi péntek esti előadásainak odaadó, Dávid-csillagot viselő látogatója, illetve a Vasárnap nevű szlovákiai magyar lap, illetve a Wikipédia róla szóló szócikke szerint, alapítója volt a II. világháború utáni első magyarországi zsidó kulturális egyesületnek is. Amiről az lehet tudni, hogy „Még 1988-ban, az első alternatív zsidó szervezetként alakult meg a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület (Mazsike) azzal a céllal, hogy az asszimiláció helyett az integrálódást segítse elő, őrizze és terjessze a zsidó kulturális értékeket.”
Azt, hogy Rózsa-Flores Eduárdó mennyire fogadta el, és mennyire őrizte meg és terjesztette a zsidó kulturális értékeket pontosan nem lehet tudni. Bár az interneten fellelhető például néhány bolíviai utazása előtt készült fényképfelvétel, melyeken a vele együtt lelőtt Magyarosi Árpád társaságában épp egy zsidó temető megtisztításán fáradozik. Blogjában magát egy, „még ha nem is egyszerű, de normálisnak mondható, íróemberként” aposztrofálta, akinek van önálló véleménye a világ dolgait illetően, s azt megvédi, „ha kell, bármi áron”.
Az elmúlt években a neve többször fölmerült, mint a székelyföldi autonómia-törekvések egyik radikális pártfogója. A Székely Légió honlapján például komoly többoldalas tanulmányban részletezi, hogy mit kell tenni abban az esetben, ha a rendőrség felfedi szeparatista törekvéseket, és lecsap a titokban szervezkedőkre, milyen jogaik és lehetőségeik vannak egy váratlan, rajtaütés-szerű házkutatás esetén.
Magyarosi Árpád - weblapja szerint - 1981. február 4-én született Marosvásárhelyen. Általános iskolai tanulmányait a romániai Szovátán kezdte, majd Budapesten folytatta további két intézményben. Az egyik magyar közösségi oldalon található adatlapja szerint többször váltott középiskolát, csakúgy, mint egyetemet és főiskolát is. B. Zsuzsanna, aki két évig egy kollégiumban lakott a székely fiúval, a Magyar Nemzetnek elmondta: Árpádot kirúgták a főiskola kollégiumából, mert ittas állapotban az ablakon át kihajított az utcára egy tv-készüléket. Magyarosi Árpád internetes közösségi adatlapja szerint megalapítója volt a Székely Légiónak, s tagja a Magyar Iszlám Közösségnek.
Biográfiája szerint már gyermekkorában komolyan érdeklődött a zene és az éneklés iránt. 1999-ben gimnáziumban alakult meg az első rövid életű zenekara, mely a „Sehonnai nincstelenek” névre hallgatott. Egy 2007-es interjújában arról is beszélt, hogy a zenélés mellett versei és rajzai is rendszeresen jelentek meg a Partium nevű irodalmi, művészeti folyóiratban. A passzio.hu-nak adott nyilatkozatában arról is vallott, hogy „mélyen érinti” az a tény, hogy édesanyja „leveszi róla a kezét”.
Csakúgy, mint Eduárdó Rózsa-Flores, a közösségi oldalon Magyarosi Árpád is feltünteti „klubjai” között a Magyar Iszlám Közösséget. Mind a két férfi gyakran szerepel a Magyar Iszlám Közösség (MIK) különféle rendezvényein, a

róluk készült fényképfelvételeken látható például, hogy Magyarországról való távozásuk előtt még részt vettek a MIK nyári táboroztatásán. Az egyik internetes kép aláírása szerint Magyarosi ott házasságot kötött a mellette ülő lánnyal. Bár egyikük sem tudott arabul, mindketten fontosnak tartották, hogy nevüket arab betűkkel is felírják az adatlapjaikra. Sok magyarországi és külföldi muszlimot is megtévesztve ezzel!
Magyarosi Árpádhoz hasonlóan a sajtóhírek szerint őrizetbe vett Tóásó Előd is Szovátán végezte általános és középfokú tanulmányait. Ezt követően Magyarországon, a Berzsenyi Dániel Főiskolára és Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemre járt - derül ki az egyik magyar közösségi oldalra feltöltött adatlapjáról. A románul, angolul és spanyolul (?) beszélő fiatal férfi lakóhelyeként Brazíliát jelölte meg. Tóásó Előd munkájáról azt írta, hogy „szabadúszó, ahol kellek, ott leszek”.

Magyarosival együtt Tóásó is tagja volt a Székely Légiónak, amelynek keretében, a szökésben lévő társuk, Révész Tibor vezetésével például a dunaújvárosi polgárőrökkel közösen a „túlélést” gyakorolták.
(folyt. köv.)

'A pszichopata Rózsa Flores háborút akart kreálni'

Ismét, napok óta Eduárdó Rózsa Flores (ERF) nevétől hangos a sajtó… Egy veterán spanyol haditudósító, aki állítólag 15 éve ismerte meg Rózsa Florest, és követte nagy figyelemmel annak nyomát nem kevesebbet állít, minthogy „Edu pszichopata volt és háborút akart kiprovokálni Bolíviában." A veterán újságíró ezen kívül azt is kijelentette, hogy - szerinte - Rózsa Flores több ember meggyilkolásában is rész vett korábban…
A hír azért érdekes, mert korábban már más források is utaltak rá, hogy ERF körül sok a furcsa és tisztázatlan esemény. Például Radoje Arsenic, a belgrádi “Politika” című lap 1996. január 4-ei számában (http://de-construct.net/e-zine/?p=5553t/e-zine/?p=5553) foglakozik a témával, majd később a Chico című film bemutatója kapcsán egy horvátországi lap is beszámol róla, hogy a délszláv háború során sok tisztázatlan haláleset történt Eduárdó közvetlen közelében. Idén tavasszal pedig egy magyar nyelvű internetes portál is hosszasan foglalkozik a témával. Mielőtt ezekre kitérnénk lássuk a legfrissebb információkat!


Egy (valódi) spanyol haditudósító vádjai a La Paz-i sajtóban
Rózsa Flores Eduardo pszihopata volt, és azért jött Bolíviába, hogy polgárháborút kreáljon - állította La Pazban a Canal 7 bolíviai televíziónak és a Radio Patria Nueva adónak hosszasan nyilatkozva Julio César Alonso spanyol újságíró, aki haditudósítóként találkozott Rózsával.

(Szerző: Ortutay L. Gyula NOL 2009. július 23.)

Cesar Alonso elmondta: gyakorlatilag 15 éve ismerte és követte figyelemmel Rózsa nyomát, aki - szerinte időnként újságírónak álcázva, valójában fanatikus gyilkosként - tíz nemzetközi konfliktusban vett részt. Szerinte az, ami április 16-án Santa Cruz Las Americas szállodájában történt, az sokaknak Svájctól kezdve Horvátországon, Bosznián, Koszovón át egészen a szudáni Darfurig igazságszolgáltatás volt Rózsa Floresnek a zsoldosai élén elkövetett bűneiért.
A spanyol újságíró a hétvégétől kezdve több interjút is adott. Az Evo Morales kormánya által kiadott Cambio napilap három teljes oldalon át idézte. Rózsa Flores halott, nincs mód cáfolatot kérni tőle. Ám minthogy Cesar Alonso állításai áttételesen megerősítik a bolíviai hatóságok kezdettől hangoztatott vádjait, miszerint Rózsa Flores az ország destabilizálása, így egyebek között Evo Morales meggyilkolása céljával tartózkodott a dél-amerikai országban, célszerűnek lázszik ismertetni a spanyol haditudósító nyilatkozatának kissé rövidített változatát. Kérdések persze felmerülnek, már csak a spanyol újságíró – mint a szövegből kiderül – elfogultsága miatt is.

Az első találkozás: Eszék
César Alonso felidézve első találkozásukat Tiranában, az albániai "első forradalom" idején, megemlítette, hogy az akkor még csak bolíviai-magyar állampolgárságú Rózsa Flores a La Vanguardia spanyolországi napilapot tudósította. Ám egyszer csak a szálloda - ahol a külföldi újságírók laktak - diszkréten távozásra szólította fel Rózsa Florest "egy sötét eset miatt". Szóbájából ugyanis egy láthatóan bántalmazott gyerek ment ki kézigránátokkal. Rózsa ettől kezdve Budapestről írt az albániai eseményekről - idézte fel. Osijekben ugyancsak egy furcsa történet kapcsán figyelt fel ismét Rózsa Floresre. Spanyol tévés csoporttal forgattak, amikor egy ellenőrző pontnál egy horvát katona felajánlotta, hogy beleereszt egy sorozatot az ő kocsijukba is, olymódon hogy senkinek ne essen kára, miként "a magyar" kérésére 50 dollárért ezt már egyszer megtette. A szállodához érkezve aztán látták, hogy a horvát katona nem hazudott, valóban lövések lyuggatták Rózsa Flores autóját, aki erről nyilvánvalóan drámai riportot írt. Aztán két hónapra eltűnt, és szeptemberben már mint a nemzetközi önkéntes egység parancsnoka jelent meg újra Osijekben (Eszéken). Felajánlotta, hogy újságírók meglátogathatják az egységnél.
César Alonso egy szintén haditudósító kollégájával, a svájci Christian Wurtemberggel kereste fel a külföldi önkénteseket. Wurtemberg közben elmondta, hogy Karlovac környékén egy alkalommal már beleütközött néhány zsoldosnak tűnő alakba, volt köztük két spanyol, egy amerikai és egy brit és három magyar is. A találkozón aztán kiderült, hogy többségük Magyarországon készült fel, s gyakorlatozott Gyla Atilla (így szerepel a bolíviai sajtóban) ezredes irányításával. Ez a név nem volt ismeretlen César Alonso számára, ugyanis Angolában az UNITA oldalán harcolt zsoldosként a kubaiak által támogatott MPLA hadserege ellen. A külföldi önkéntesek táborában beszélgettek két spanyollal - egyikük Alejandro Hernandez Mora a robbanószerek szakértője, a másik Ángel Valencia mesterlövész -, továbbá az amerikai Colton Perryvel, aki Hondurasban és Guatemalában amerikai hírszerzőként tevékenykedett, Frenchie-vel, a Malvinas-háborút megjárt volt brit katonával és az Alex keresztnevű, Angolában Gyla Atilla parancsnoksága alatt szolgált portugál zsoldossal. Wurtemberg ezt követően nyomozásba kezdett, főleg Németországban, megtudakolni, ki pénzeli és szervezi ezt a horvátországi "önkéntes" akciót. Olyan információval tért vissza, hogy egy bolíviai konzul segített a fegyverek beszerzésében, ráadásul a csapat táborhelye a Törökországon át Európába irányuló kábítószer vonalon volt. Közben Rózsa Flores önkéntesei gyorsan szaporodtak, érkeztek ötvenen Franciaországból, Jean Marie Le Pen táborából, s további 110-en brit, német és magyar fasiszta szervezetektől. "Rózsa annak idején meggyőződéses fasiszta volt, ellensége a zsidóknak, araboknak, négereknek és kommunistáknak" – mondja César Alonso. Szerinte Rózsa kétes hírnevet szerzett már Lazlovo védelmekor is, ahol Glavas horvát tábornok parancsaira kínzott és kivégzett számos civilt. Rózsa számlájára írható például Dordje Petrovic és Cedomir Vukcovic esete, akiket egy garázsban tartottak fogságban, s megitatták velük a gépkocsi akkumulátor folyadékát. Christian Wurtemberg megpróbált beépülni a zsoldosok csapatába, majd jött a hír - magától Rózsa Florestől -, hogy a svájci sajnos meghalt, kereszttűzbe került. Ám az utóbb fellelt holttestén kínzások és fojtogatás nyomai látszottak. Amikor ezt egy másik, a zsoldosokkal ugyancsak kapcsolatot tartó újságíró, Paul Jenks feszegetni kezdte, ő hátulról kapott a nyakába egy lövést, amikor a szerb állásokat fotózott. Alonso szerint az ő és a portugál újságíró Pinto Amaral élete is veszélybe került, mert Rózsához került a megölt svájci újságíró komputere, a beszélgetéseikkel. Ám az amerikai Colton Perry még időben figyelmeztette őket, hogy Rózsa mire készül. Perry azt is elmondta, hogy hárman, a brit Frenchie, a magyar László és a bolíviai MT (feltételezhetően Mario Tadic) kínozta, majd ölte meg Christian Wurtenberget. Az amerikainak ezért később bűnhődnie kellett: Colton Perry egyik lábán és a hátán is megsebesült, amikor Zuipanjában fedezte az önkéntesek visszavonulását, többen is Rózsa Flores UZI-ja lövedékeinek tulajdonították a zsoldostárs sebesüléseit."Ezek az esetek megváltoztattak két életet, Rózsa Floresét, akinek háttérbe kellett vonulnia Tudjman elnök támogatása ellenére, s ezt egója nehezen viselte. Az enyémet is, mert ettől kezdve energiám egy részét Rózsa Flores és csoportja aktivitásának követésére szenteltem" – mondta a spanyol újságíró.

Új székhelyek: Bosznia, Angola, Szudán
Rózsa Flores csoportjának a kemény magja Horvátország után Boszniába ment, ahol átnevezték magukat Tomislav-brigádnak, s aktívan részt vettek Mostarban és környékén az etnikai tisztogatásban, muzulmánok legyilkolásában. Továbbra is Gyla Atilla irányítását követve Rózsa később egy csoporttal Angolába utazott Savimbi UNITA-ját támogatni, ahol Rózsa töltötte be a külföldi sajtóval való kapcsolattartás feladatát. Az UNITA vereségekor menekül vissza Rózsa néhány zsoldosával együtt Magyarországra. Ám hamarosan már Koszovóban tűnt fel, áttérve a muzulmán vallásra, egy gyanús nemzetközi nem kormányzati szervezetnek dolgozva. Ismét újságíró fedőszerepkörben Macedóniából tudósított, közben Korenicában öt szerb fegyvertelen rendőrt ölt, öltek meg. Alonso azzal vádolja Rózsa Florest, hogy Thomas Claim ausztrál zsoldossal az egyik akciójukban Suborglóban két megsebesült társukat kézigránáttal felrobbantották, nehogy lelepleződjenek. Időrendben következett egy rövidebb szudáni epizód, ahol Rózsa Flores csoportjával igyekezett meggyőzni a helyi kormányt, hogy seperje ki a nemzetközi nem kormányzati szervezeteket Darfurból. Ezután hírek csak a blogjáról érkeztek, tartózkodási hely nélkül. Legfeljebb következtetni lehetett: ha a Chico film önéletrajzának az első része volt, akkor következhet a folytatás Piszkos Háború címmel. Magyarországon több filmezéshez értővel is megvitatta, hogyan lehetne filmet készíteni arról, miként keletkezik egy háború. Persze egy valódi filmhez az kell, hogy a képek, a halottak is valósak legyenek. Rózsa Flores haláláról a spanyol újságíró az Internetről értesült. E szerint Bolíviát választotta utolsó munkája helyszínéül, itt akarta a háborúját összehozni, egy olyan háborút, amely hónapokig tart, hogy elegendő legyen a filmezéshez halottakkal, kínzásokkal, "egy indiánoktól, négerektől, kommunistáktól megtisztított" uralomhoz. César Alonso kijelentette, hogy meglepetéssel tapasztalta az akkori (áprilisi) bolíviai sajtó címeit, mert hitetlenkedtek, miként lehetséges, hogy öten, két idősebb és három fiatal zsoldos veszélyes csoportot jelentene. Talán mert Bolíviában senki nem nézett utána, miként épülnek fel a zsoldos sejtek. Szerinte a tagok mind profik voltak, volt egy időszak, amikor 17-en is voltak Santa Cruzban. Rózsa nem turistának jött Bolíviába. Két barátja is, egy Budapesten és egy a horvátországi Beli Monastirban márciusban video-üzenetet kaptak Rózsától, amelyben - mint elmondták - arról panaszkodott, hogy becsapták, elárulták azok, akik arra szerződtették, hogy polgárháborút szervezzen Bolíviában, amikor is rendőrök, katonák, őslakosok válnak utolsó filmje főszereplő áldozataivá. (A becsapás arra vonatkozhat, hogy amíg 2008 koranyarán négy tartományban, így Santa Cruzban is feszült körülmények között népszavazás döntött az autonómiáról a La Paz-i központi kormánnyal szemben, s akkor még fenállhatott annak eshetősége, hogy akár háborúvú terebélyesedik a szeparatista törekvés. Ám az év végén Evo Morales új alkotmánya kapcsán kompromisszum körvonalazódott, La Paz - igaz 36 indián őslakos közösség autonómia-jogaival együtt - elismerte a tartományokét is, cserében azért, hogy Evo Morales újraválasztható legyen, amit addig az alkotmány kizárt - a Szerk.) A spanyol újságíró szerint tévedés azt feltételezni, hogy Rózsa csoportja Santa Cruz védelmét lett volna hivatott megszervezni. Céljuk a háború kirobbantása volt, olyan háborúé, mint Horvátország vagy Koszovó esetében. Rózsa joggal számíthatott arra, hogy jönnek majd további önkéntesek a balkáni háborúkból, miként argentinok, paraguayi, kolumbiai zsoldosok. Innen már inkább csak César Alonso fantáziája szárnyal, hogy Rózsa Flores milyen akciókat is képzelt el a balkáni tapasztalatai alapján. Többször is megismételte, hogy Rózsa Flores lenézte az indiánokat, s nyilvánvalóan Evo Morales meggyilkolását is tervezte. A spanyol kijelentéseihez bizonyos kapaszkodót legfeljebb azok az ellentmondásos dokumentumok nyújtanak, amelyet a rendőrség Rózsa szobájában, komputerén talált, így például az, hogy célpontjai között Santa Cruz tartomány jobboldali vezetői, köztük Rubén Costas kormányzó is szerepelt. A spanyol újságíró szerint Rózsának az lehetett a terve, hogy a gyilkosságokat majd az indiánokra fo

gják, s ezzel élezik az etnikai feszültséget. “A zsoldos a terrorizmus eszközét választja, merényletek áruházakban, iskolában, amivel zavart és pánikot lehet kelteni”. Szerinte egyébként Rózsa Flores még csak a polgárháború kirobbantásának előkészítő szakaszánál tartott, amikor a bolíviai rendőrség akciója a Santa Cruz-i Las Americas hotelben megálljt parancsolt a zsoldosvezérnek. César Alonso azt javasolta a bolíviai hatóságoknak, hogy az Európai Unióhoz forduljanak (minthogy Magyarországnak nincs követsége La Pazban), s ilyen együttműködés keretében a helyszínen, Magyarországon és Horvátországban folytassák a nyomozást Rózsa Flores múltja és csapatának többi, bolíviai szempontból szökésben lévő volt tagja után.
A cikk forrása:
http://nol.hu/kulfold/rozsa_flores_haborut_akart_krealni_boliviaban

A FENTIEKHEZ KAPCSOLÓDÓ INFROMÁCIÓ:

Rózsa Flores videofelvételen megnevezi megbízóit? - írja a MTI.

...A bolíviai sajtó beszámolója szerint Alonso elmondta, hogy Rózsa Flores spanyol nyelven rögzítette valódi végrendeletét, amelyben feltárja megbízóinak nevét. A két videofelvételt márciusban juttatták ki Bolíviából, azzal a kikötéssel, hogy csak Rózsa Flores halála után hat hónappal lehet nyilvánosságra hozni.
A Los Tiempos című újság azt írta, hogy Rózsa két barátja kapta meg a felvételeket, egyikük Budapesten, a másikuk pedig a horvátországi Pélmonostoron (Beli Monastir) él. Más lapok szerint Horvátországban két horvát újságírónál vannak a felvételek.
"Úgy hiszem, szeptemberben vagy októberben nagyon meg fogunk lepődni" - mondta Julio César Alonso spanyol újságíró. Kizártnak nevezte azt az ellenzéki körökben felmerült gyanút, hogy a bolíviai kormány bérelte volna fel Rózsát az ellenzék lejáratásának érdekében. Hozzáfűzte, hogy Colton Perry amerikai újságíró többet is tudna mondani ezekről a dolgokról. Arról nem beszélt, hogy ki is ez az amerikai újságíró és miért tudhat többet.
Alonso zsoldosnak és rendkívül veszélyes pszichopatának nevezte Rózsa Florest, aki szerinte egyetlen egy dolgot akart tenni Bolíviában, mégpedig polgárháborút kirobbantani, embereket halomra mészárolni. "Rózsa lenézte Bolíviát, azt mondta, hogy indiánok és szutykosok országa" - jelentette ki az újságíró, hozzátéve, hogy a kommunistákat, az indiánokat és a meszticeket gyűlölő Rózsa Flores azt akarta, hogy az ország a fehérbőrűeké legyen.
A spanyol újságíró szerint legalább száz zsoldos érkezett Bolíviába, az első csoportban mintegy húszan, köztük olyanok - Dudog Gábor, Gáspár Dániel, Révész Tibor, Nagy Tamás Lajos és a szlovák Ivan Pistovcák -, akik időközben elhagyták a dél-amerikai országot. Nem tartja kizártnak azt sem, hogy egyes csoportok még mindig működnek. Azt mondta, hogy a bolíviai megbízók első magyarországi kapcsolata bizonyos Gyula Attila ezredes, zsoldosok közismert toborzója volt, akit több ország mellett köröz a nemzetközi büntetőbíróság is. Ez az ezredes javasolta Rózsa Florest a bolíviaiaknak.
Alonso meghallgatása után Sosa közölte kedden, hogy Magyarországra utazik információgyűjtés céljából. A Rózsa Flores vezette, a bolíviai hatóságok által terrorizmussal vádolt csoport kapcsolatairól és finanszírozásáról akar többet megtudni. "Egyes személyek, magyar állampolgárok elmenekültek az országból, ezért összegyűjtjük az összes iratot, hogy a magyar nagykövetségen keresztül Európában meginduljanak a megfelelő eljárások ellenük" - mondta az ügyész.
Az Evo Morales bolíviai elnök parancsára bevetett kommandósok április 16-án hajnalban a Santa Cruz-i Las Americas szállodában lőtték agyon a bolíviai-magyar-horvát állampolgárságú Rózsa Flores Eduardót, az erdélyi Szovátáról származó Magyarosi Árpádot és az ír Michael Martin Dwyert. A magyar és román állampolgárságú Tóásó Elődöt és a bolíviai-horvát állampolgár Mario Tadicot őrizetbe vették, őket azóta is a La Paz-i San Pedro börtönben tartják fogva.

Forrás:

http://www.google.com/hostednews/epa/article/ALeqM5hKcyCaDwV8dCJlO-y-nfdkM0-oQA