2011. június 17., péntek

Az emberiség jövője

Tegyük fel, hogy vannak lények, akik a Föld történetét gyorsan mozgó űrhajóból szemlélik, ahonnan a relativisztikus idő-dilatáció miatt a Föld keletkezése óta eddig eltelt mintegy négymilliárd és hatszáz millió (azaz 4.600.000.000) év csak egyetlen évnek tűnik. Legyen ezen képzeletbeli első év kezdete a Föld keletkezése, az első év utolsó és egyben a második év első pillanata pedig a mai nap, amikor ezt a cikket írom. Hogyan látnák az űrhajósok azt, ami itt történik? 

Ha a bevezetőben feltett kérdésre válaszolni akarunk, definiálni kell a négymilliárd-hatszázmillió év és az egy év arányait. Könnyen kiszámítható, hogy az űrhajón egy nap kb. 12.600.000 földi évnek, egy óra kb. 525 ezer évnek, egy perc kb. 8.750 évnek, egy másodperc kb. 146 évnek felel meg, s miközben a Földön egy évezred telik el, ezt az űrhajósok nem egészen 7 másodpercnek érzékelik.

Ezek alapján tekintsük át a valószínű látvány fontosabb eseményeit:

Első év
január 1: a Föld nevű bolygó kialakulása
március 20: az élet keletkezése a mikroorganizmusok szintjén
július 26: a tengerekben megjelennek az első többsejtű élőlények
november 09: a tengerben megjelennek az algák és a gerinctelenek
november 14: a tengerben megjelennek a mészhéjú puhatestűek
november 16: megjelennek a tengeri csigák, ősrákok, szivacsok
november 21: a tengerben megjelennek a páncélos őshalak, korallok, kagylók, gerincesek, tengeri sünök,
a szárazföldön pedig az első mohafélék
november 24: a tengerben megjelennek a tengeri csillagok és a csontvázas halak, a szárazföldön pedig az első kezdetleges növények, harasztok
november 29: megjelennek a páfrányok, ősfák és ősrovarok
december 01: megjelennek a cápák és hüllők
december 02: kialakulnak a kőszén telepek, s a szárazföldön megjelennek az első örökzöld erdők és
a szárnyas rovarok
december 06: a szárazföldön megjelennek a fenyők, a füvek és a mezők
december 08: a tengerben megjelennek a tengeri gyíkok, a szárazföldön pedig a repülő hüllők és az ősmadarak
december 09: lombhullató fák és bokrok megjelenése
december 10: a szárazföldön megjelennek a dinoszauruszok
december 12: a szárazföldön megjelennek az emlős állatok
december 13. 01 óra: megjelennek a tengeri teknőcök
december 13. 18 óra: kihalnak a dinoszauruszok
december 14. 13 óra: megjelennek a krokodilok és a maihoz hasonló kétéltűek
december 15. 08 óra: megjelennek az ősvirágok és a maihoz hasonló madarak
december 16. 03 óra: megjelennek az erszényesek ősei
december 17. 17 óra 30 perc: a szárazföldön megjelennek a főemlősök és a gabonafélék
december 20. 21 óra 30 perc: megjelennek a bálnák, a fókák, és a maihoz hasonló halak, valamint a szárazföldi teknősök
december 24. 01 óra 40 perc: megjelennek a majmok
december 25. 06 óra 10 perc: megjelennek a rágcsálók
december 26. 01 óra 10 perc: megjelennek a denevérek
december 27. 05 óra 45 perc: kialakulnak a trópusi dzsungelek, megjelennek a maihoz hasonló virágok és az emberszabású majmok
december 29. 19 óra 50 perc: a mai lánchegységek felgyűrődése, ragadozók megjelenése
december 30. 14 óra 45 perc: az óceánokban megjelennek a cápák, Európa és Ázsia összekapcsolódik, és ezzel kialakulnak a mai kontinensek, s a nagy füves legelőkön megjelennek az első növényevő emlősök
december 31. 18 óra 15 perc: megjelenik az ősember
december 31. 23 óra 10 perc: megjelenik a mai típusú ember
december 31. 23 óra 59 perc 05 másodperc: az emberi civilizáció kezdete
december 31. 23 óra 59 perc 46 másodperc: Krisztus születése
december 31. 23 óra 59 perc 58 másodperc: az ipari forradalom kezdete
december 31. 23 óra 59 perc 59 másodperc: egy milliárd ember él a Földön
december 31. 23 óra 59 perc 59 másodperc és kb. 750 ezredmásodperc: a globális környezetszennyezéssel megkezdődik a bioszféra intenzív pusztítása

Második év
január 1. 00 óra 00 perc 00 másodperc: a jelen időpont
január 1. 00 óra 00 perc 04 másodperc: az emberiség várható kipusztulásának időpontja
január 1. 00 óra 01 perc 15 másodperc: a bioszféra egyensúlya helyreáll nagyjából azon a szinten, amely. az első év december 20. körüli állapotnak felel meg.

Ez a pesszimistának tűnő jóslat csupán egyszerű extrapolációja annak az elméletnek, amelyet Enrico Fermi Nobel díjas fizikus adott elő egy nemzetközi konferencián, több mint 50 évvel ezelőtt. Érdemes azt is figyelembe venni, hogy ez a prognózis csupán az emberiség nézőpontjából tűnik pesszimistának, ugyanis a Földön több millió olyan élőlény faj létezik, amelyek szempontjából a prognózis kifejezetten optimista.
S most lássuk a tényeket, amelyek a prognózist alátámasztani látszanak, s azokat az elvi lehetőségeket, amelyek a helyzetet esetleg (bár nem túl nagy valószínűséggel) az emberiség szempontjából kedvező irányba fordíthatják.
Az emberi tevékenységből származó természetkárosító hatások két fő csoportba sorolhatók. Eszerint vannak lokális és vannak globális környezet- és természetkárosító hatások. Bár a lokális hatások következménye egy szűkebb földrajzi környezetben katasztrofális lehet, általában mégsem fenyegeti az emberiséget megsemmisüléssel. Ilyen lokális hatásokra példa a talaj, az ivóvíz, a levegő és az élelmiszerek ólom, kén, klór, stb. vegyületekkel való helyi szennyeződése, de ebbe a kategóriába tartozik még pl. a csernobili atombaleset is. A globális hatások nagyszámú lokális hatás összegeződése révén alakulhatnak ki.
Az emberiség fennmaradását leginkább a tengervíz és a légkör összetételének és fizikai paramétereinek – egymással kölcsönhatásban álló – megváltozása fenyegetheti, amelynek következtében jelentős mértékben módosulhat az éghajlat, és az a kockázat is felmerül, hogy a légkör nem lesz képes hatékonyan kiszűrni a világűrből érkező egészségkárosító sugárzásokat.
Mindez szoros kapcsolatban áll a Föld termikus egyensúlyával, amely utóbbi attól függ, hogy egyensúlyban van-e egyrészt a Földre beérkező és a Földön termelődő hőenergia összege, másrészt a Földről a világűrbe kiáramló hőenergia mennyisége, vagyis, hogy optimális mértékű-e a rendszer „hűtése”. A Földet túlnyomórészt a Nap melegíti, de ehhez hozzáadódik még az a hőenergia is, ami a Föld belsejében zajló radioaktív bomlásokból és egyéb természetes eredetű termonukleáris folyamatokból származik, továbbá az a hőenergia is, amelyet az emberi tevékenység termel.
A Nap felszínén a hőmérséklet kb. 6.000 kelvin fok, és ezért négyzetméterenként mintegy 62-65 megawatt teljesítménnyel sugároz, nagyrészt a látható fény frekvenciatartományában. Ebből a Földre négyzetméterenként kb. 1,3–1,4 kilowatt besugárzási teljesítmény jut, amelynek kb. harmad részét a légkör elnyeli, a többi eljut a talajszintre, amely a besugárzás kétharmadát elnyeli, a többit visszaveri. A Föld felszíne az elnyelt hőenergia hatására felmelegszik, s hőmérsékleti sugárzást bocsát ki az infravörös tartományban. Ez utóbbi kisugárzás mintegy egyharmadát azonban a légkör elnyeli, majd ennek egy részét a talaj-, illetve tengerszintre visszasugározza. Főleg ezen visszasugárzás következménye egy járulékos melegedés, vagyis az úgynevezett „üvegház” effektus, amely nélkül a Föld felszínét örök hó és jég borítaná, túlzott felerősödése viszont kibírhatatlan hőséget okozna.
Az üvegház stabilitása és rendkívül kényes optimális egyensúlya létfontosságú a bioszférát benépesítő élőlények szempontjából. Az egyensúly kisebb mértékű megbomlása esetén természetes önszabályozó folyamatok – negatív visszacsatolások – gondoskodnak az egyensúly helyreállításáról. Az egyensúlyi állapot nagyobb mértékű megbomlása esetén azonban – egy bizonyos kritikus állapot elérésekor – a negatív visszacsatolások helyett pozitív visszacsatolások lépnek fel, és egy önmagát rohamosan felerősítő, láncreakciószerű folyamat alakulhat ki.
Hogy egy jelentősen felerősödő üvegház milyen katasztrofális lehet, arra példa a Vénusz bolygó, amelyen az átlagos hőmérséklet +460 C fok körül van, holott ez üvegház nélkül csak kb. +22 C fok lenne, vagyis az üvegház miatti hőmérséklet-lépcső több mint 400 fok. A Földön az átlagos hőmérséklet kb. +16 C fok, s ez üvegház nélkül kb. –18 C fok lenne, vagyis itt a hőmérsékleti eltérés éppen az optimális 34 fok körül van.
Bár az üvegházi egyensúly elvileg mindkét irányban felborulhat, jelenleg a Földön a melegedési típusú egyensúlyvesztés jelenti a nagyobb kockázatot. A folyamatosan erősödő melegedési folyamat két tényezőből tevődik össze. Az egyik az emberi tevékenységből származó járulékos hőtermelés. Az emberi tevékenységekhez ugyanis energiára van szükség, és minden megtermelt és felhasznált energia végül hővé alakul át.
A másik melegedési tényező az üvegházi mechanizmus felerősödése oly módon, hogy növekszik a légkörben az infravörös elnyelő vegyületek koncentrációja, és emiatt a talajszintről kisugárzott hőenergia egyre kisebb hányada tud csak kijutni a világűrbe. Ha 100%-nak tekintjük azt az energiamennyiséget, amely a sztratoszférában az infravörös sugárzásból elnyelődik, akkor a különböző gázok által képviselt elnyelési hányad hozzávetőlegesen a következő:
széndioxid (CO2) kb.             66%
metán (CH4) kb.                     20%
ózon (O3) kb.                             8%
dinitrogénoxid (N2O) kb.          3%
freon (CF2Cl2) kb.                    3%
   azaz összesen                  100%
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a felsorolt komponensek ilyen megoszlásban vannak jelen a sztratoszférában, ugyanis az egyes vegyületek infravöröselnyelő-képessége jelentősen eltérő. Például azonos térfogatú, nyomású és hőmérsékletű gázok esetén az ózon kb. 2000-szer, a freon pedig mintegy 15000-szer hatékonyabb infravörös-elnyelő, mint a széndioxid. Mivel azonban a széndioxid több nagyságrenddel nagyobb koncentrációban van jelen, ezért ez alkotja a sztratoszféra infravörös elnyelő képességének kb. a kétharmadát.
Az üvegházhatásban természetesen nemcsak a sztratoszféra infravöröselnyelő-képessége játszik jelentős szerepet, hanem a troposzféra is, amelyben az általunk közvetlenül tapasztalható időjárási jelenségek lezajlanak. A troposzférában jelen van egy további, igen hatékony infravörös-elnyelő, nevezetesen a vízgőz, amelynek koncentrációja azonban az időjárási körülményektől függően széles határok között ingadozik.
Érdemes megemlíteni, hogy a fentebbi felsorolásban szereplő dinitrogénoxid és freon nem természetes eredetű, ezek kizárólag emberi tevékenységek termékei. Az emberi tevékenység jelentősen hozzájárul a széndioxid koncentráció növekedéséhez is, hiszen az ipar és közlekedés évenként mintegy 20 milliárd tonna széndioxidot juttat a levegőbe, ami a légkör teljes széndioxid tartalmának kb. 1%-a. Ennek ellenére a légkör széndioxid-tartalma évenként csak mintegy 0,5% mértékben növekszik, mert egyelőre még léteznek bizonyos természetes önszabályozó mechanizmusok, amelyek a növekedési tendenciát mérsékelik.
Statisztikai becslések szerint az emberi tevékenységből származó üvegházhatású gázok kibocsátásának megoszlása nagyjából a következő:
közúti gépjármű-közlekedésből kb.   60%
energiatermelésből és fűtésből kb.   30%
egyéb emberi tevékenységből kb.     10%
                   azaz összesen                100%
A melegedési folyamatot egyelőre még kompenzálni igyekvő természetes önszabályozó mechanizmusok közül a két legjelentősebb a következő:
1.   A levegőben feldúsuló széndioxid vegyi reakcióba lép a vízgőzzel és azzal szénsavat alkot (CO2+H2O=H2CO3). Ez savanyú eső formájában (amely nem azonos a savas esővel!) lehullik, s a talajszinten található bazaltot mészkővé és homokká bomlasztja szét (H2CO3+CaSiO3=H2O+CaCO3+SiO2), s ezzel a széntartalma tartósan lekötődik. A savanyú eső másik része az óceánokba hullik, és azt különféle tengeráramlatok, főleg a Golf-áramlat a mélyebb tengeri rétegekbe juttatja le.
2.   Egy másik fontos önszabályozás az úgynevezett biológiai visszacsatolás. Ennek lényege az, hogy a légköri széndioxid koncentráció növekedése esetén a Földön megváltozik a növények és állatok aránya, és a több növény több széndioxidot bont le, mint amennyit a lecsökkent állatállomány termel.
Ez utóbbi mechanizmus ma már alig működik, hiszen a Föld biológiai egyensúlyába az ember annyira beleavatkozott, hogy a növények és állatok arányát leginkább a „tervszerű” mezőgazdasági tevékenység határozza meg. Veszélyben van a Golf-áramlat hatása is, amely az éghajlatváltozás miatt fokozatosan lassul, s ha egyszer megáll, nem tud újra megindulni.
Ha a melegedési folyamat elér egy kritikus értéket, a folyamatot erősítő pozitív visszacsatolások túlsúlyba kerülhetnek az önszabályozó mechanizmusokkal szemben, és ez a melegedés rohamos gyorsulását eredményezheti. A két legjelentősebb pozitív visszacsatolás a következő:
1.   A melegedés miatt a felszíni vizek párolgása fokozódik, miközben a felmelegedő levegő egyre több vízgőzt képes elnyelni anélkül, hogy az pára formájában kicsapódna. Mivel a vízgőz igen hatékony infravörös-elnyelő, ez tovább fokozza az üvegházhatást és ezzel a melegedést.
2.   A hó és jégtakarók elolvadása miatt a talaj fényelnyelő képessége fokozódik, fényvisszaverő képessége csökken. Emiatt a talaj több hőt nyel el, és jobban felmelegíti a levegőt.
A pozitív visszacsatolásokat erősítő három legfontosabb emberi tényező a következő:
¨      Az emberiség létszáma növekszik, s mindenki magasabb életszínvonalon igyekszik élni. Statisztikai adatok szerint az átlagos életszínvonal annál magasabb, minél nagyobb az egy főre jutó energiafogyasztás. Ezért az emberiség egyre több energiát termel és használ fel, s minden megtermelt energia végül hővé alakul át.
¨      Az energiatermelés (beleértve a járművek meghajtásához szükséges energiát is) főleg éghető anyagok elégetése útján történik. A még ki nem bányászott szén, olaj és földgáz széntartalma 4.000 milliárd tonna körül becsülhető. Ha ezt elégetjük, a légkör széndioxid tartalma kb. a háromszorosára növekszik.
¨      Az ipar fokozódó nyersanyagszükséglete miatt kiirtják azokat az erdőket, amelyek a légköri széndioxidot lebontják és a szenet lekötik.
Ha azt kérdezzük, hogyan lehetne a melegedési folyamatot megállítani, a válasz meglehetősen bizonytalan. Az emberiség létszámának korlátozása nem lehetséges. Ugyancsak nem lehetséges az egy főre jutó materiális igények növekedésének megállítása, hiszen a józan önmérsékeltre buzdító minden eddigi kezdeményezés kudarcot vallott.
A melegedési folyamat korlátozására esetleg szóba jöhető módszerek:
1.   Olyan ipari, háztartási és járműmeghajtási megoldások kidolgozása, amelyek kevesebb energiafelhasználással nyújtják a megfelelő használati értéket.
2.   Olyan energiatermelési eljárások elterjesztése, amelyek nem úgy termelnek energiát, hogy éghető anyagokat égetnek el, s az utóbbiak részarányénak jelentős csökkentése.
3.   A közúti gépjárműforgalom radikális korlátozása.
Vizsgáljuk meg ezeket a lehetőségeket közelebbről:
Már ma is komoly erőfeszítések folynak olyan használati eszközök megvalósítására, amelyek kevesebb üzemanyag és/vagy villamos energia felhasználásával nyújtják ugyanazt a szolgáltatást. Nagyon fontos ebben a kategóriában az alacsony üzemanyag-fogyasztású gépkocsik kifejlesztése. Jelentős energia-megtakarítást jelent az iparban és a háztartásban alkalmazott elektromos és elektronikus eszközök teljesítmény igényének csökkentése is, pl. energiatakarékos izzók, LCD képernyős tévékészülékek és számítógépek, jobb hatásfokú fűtéstechnika, az épületek fokozottabb hőszigetelése stb. Bár ezen a téren az elérhető megtakarítás a „sok kicsi sokra megy” elve alapján jelentős mértékű lehet, de a melegedési probléma megoldására mindez nem elegendő.
Ami a széndioxidot nem képező energiatermelési eljárásokat illeti, ezen a téren elsősorban a Nap, a szél és a vízi-energia fokozott hasznosítása jöhetne szóba. Ezek különleges előnye még az is, hogy olyan energetikai folyamatokat csapolnak meg, amelyek energiája egyébként is hővé alakult volna át, így gyakorlatilag nem okoznak többlet hőtermelést.
Sajnos a nap- és szélerőműveknek van egy igen komoly hátrányuk, nevezetesen, hogy ezek csak akkor termelnek energiát, amikor süt a nap vagy fúj a szél. Az így megtermelt energiát ezért tárolni kellene, hogy akkor lehessen felhasználni, amikor szükséges. A keletkező hatalmas mennyiségű villamosenergia tárolására azonban ma még csak olyan technológiai megoldások állnak rendelkezésre, amelyek nagyon költségesek és/vagy környezetkárosítók és/vagy fokozottan balesetveszélyesek.
A széndioxidmentes energiatermelés két reálisan alkalmazható megoldása jelenleg a vízienergia és a nukleáris energia. Ezek közül is főleg az utóbbi, mert ebből lehet kivenni a nagyobb teljesítményt. Mindkettő rendelkezik azonban olyan hátrányokkal, amelyek miatt alkalmazásuk a környezetvédő mozgalmak élénk tiltakozásába ütközik. Vegyük első példaként a nukleáris erőművek problémáját, és vessük össze a tulajdonságaikat egy hagyományos széntüzelésű erőművel.
Egy ezer megawatt teljesítményű hagyományos hőerőmű eltüzel évenként mintegy 3,5 millió tonna szenet, és a környezetbe kibocsát többek között legalább 10 millió tonna széndioxidot, 3 millió tonna hamut, 30 ezer tonna salakot, 16 ezer tonna kéndioxidot, ezer tonna port és legalább 5-6 tonna radioaktív sugárzó urániumot, úgyhogy hozzá képest egy atomerőmű kifejezetten környezetbarát. Az utóbbi kijelentés nem túlzás. Ha sikerülne kivonni a több millió tonna szén urániumtartalmát, és a szenet visszatöltenénk a föld mélyére, ahonnan kibányásztuk, akkor az így nyert urániumból egy atomreaktorban meg lehetne termelni azt az energiát, amelyet egyébként a szénerőmű termel. Ráadásul a radioaktív anyagokat nem szórnánk szét a kéményen keresztül a füstgázokkal együtt a környezetbe, hanem összegyűjtve lehetne azt elhelyezni, például a föld alatt, ahonnan eredetileg kibányásztuk, annál is inkább, mert a keletkező radioaktív hulladék mennyisége gyakorlatilag azonos a felhasznált nukleáris fűtőanyag mennyiségével, így a földben ettől nem lesz több sugárzó anyag, mint amennyi eredeti természetes állapotában is volt.
A nukleáris energiát és a radioaktív sugárzást nem az ember találta fel. A Nap attól képes sugározni, mert benne nukleáris fúziós reakció zajlik. A Föld belseje pedig azért forró, mert benne termonukleáris folyamatok termelik a hőt. A Földön élve ősidők óta ki vagyunk téve ionizáló sugárzásoknak. Nem csak a Földből felszivárgó radioaktív radon gázt szívjuk nap mint nap a tüdőnkbe, hanem a Napból és a világűrből érkező ionizáló sugarak is minden másodpercben keresztül hatolnak a testünkön.
Ionizáló sugárzások nélkül nem alakulhatott volna ki élet a Földön. Az ilyen sugárzások ugyanakkor szerepet játszanak többféle egészségi ártalomban, többek között rosszindulatú daganatok képződésében. A daganatos betegségek szempontjából azonban nem ez a legjelentősebb kockázati tényező, hanem sokkal inkább a különféle, nem radioaktív kémiai vegyületek. Egyre több jel mutat arra is, hogy a daganatos betegségek kockázata szempontjából még az elektromágneses sugárzások kategóriájában is a mikrohullámú sütők, a mobiltelefonok és a szoláriumok jelentősen megelőzik a nukleáris eredetű sugárzásokat. Érdemes azt is megemlíteni, hogy a legutóbbi világháborúban a tokiói szőnyegbombázás több halálos áldozatot követelt, mint a hirosimai és nagaszaki atomtámadás együttvéve, és a robbanó- és gyújtóbombák működése során keletkező rákkeltő vegyületek is a túlélőkben hozzávetőlegesen annyi daganatos betegséget okoztak, mint az atomtámadások.
Az ionizáló sugárzásoknak nemcsak káros hatása van. Ilyen besugárzásra is rendszeresen szükségünk van ahhoz, hogy egészségesek legyünk és tovább éljünk. Ma már számos adat bizonyítja, hogy nemcsak a magas, hanem a túlzottan alacsony besugárzási szint miatt is jelentősen megnövekedhet a daganatos betegségek gyakorisága, vagyis ebben is van optimális középút.
Régebben a radioaktivitás pozitív hatása is közismert volt. Néhány évtizede például még számos termálfürdő hirdette büszkén, hogy radioaktív gyógyvize jó hatású a mozgásszervi betegségekre, ivókúraként alkalmazva pedig az emésztőszervi panaszok enyhítésére. A termálvizek és a mélyfúrású kutakból nyert jó minőségű palackozott ásványvizek jelenleg is számottevő mennyiségben tartalmaznak radioaktív izotópokat, bár ezt ma már nem illendő reklámozni, aminek oka egyrészt a hidegháborús időszak propagandája, amelyben a nukleáris eredetű sugárzások veszélyességét irreális mértékben eltúlozták, valamint a csernobili baleset, amelynek hatása szinte sokkolta a közvéleményt. A nukleáris eredetű balesetek ugyanis látványosak, félelemkeltők és szenzáció jellegűek. Az a tény viszont sokkal kevésbé szenzációs, hogy a nem nukleáris erőművek működése során fellépő egészségi károsodások és balesetek áldozatainak száma nagyságrendekkel múlja felül az atomerőművekéit. Azon ugyanis senki nem csodálkozik, ha egy szénerőműben kazánrobbanás miatt meghal néhány ember, hiszen az ilyesmihez már hozzászoktunk, az viszont világszenzáció, ha átmenetileg le kell állítani egy reaktor blokkot egy csővezeték javítása miatt.
Ami pedig a vízierőműveket illeti, kétségtelen, hogy ezek felépítése és üzembe helyezése jelentősen megváltoztatja maga körül az ökológiai egyensúlyt, azonban ilyen helyeken ki szokott alakulni egy újabb ökológiai egyensúly, amely képes hasonló mértékben beleilleszkedni a természet rendjébe, mint az eredeti. Egy 1000 megawatt teljesítményű vízierőmű létesítése például nagyjából akkora ökológiai változást okoz a környezetben, mint egy 5 km hosszúságú autópálya-szakasz megépítése, azzal az eltéréssel, hogy egy ilyen létesítmény működése nem jár ártalmas füstgázok kibocsátásával. Ha csupán a jelenlegi hazai autópálya hálózatunkat 5 kilométerenként egy-egy vízierőműre cserélhetnénk, az ország teljes energia szükségletének sokszorosát termelhetnénk meg anélkül, hogy egyetlen gramm széndioxidot kellene kibocsátani a levegőbe.
Ha számba vesszük a műszakilag reálisan megvalósítható energiatermelési eljárásokat, meg lehet állapítani, hogy mindegyiknek van – kisebb vagy nagyobb mértékben – káros ökológiai hatása. „Tiszta energiaforrás” csak a fantáziában létezik, a valóságban nem. Ezért az energiatermelési probléma megoldása csak olyan kompromisszumok útján képzelhető el, amelyek során a sok rossz megoldás közül kényszerülünk kiválasztani a viszonylag kevésbé rosszakat.
Ami a gépjármű-közlekedést illeti, a környezet- és természetkárosító tényezők között alighanem az autózás jelenti a legnagyobb veszélyt. Egyes vélemények szerint az emberiség kollektív öngyilkosságának leghatékonyabb eszköze nem az atombomba, hanem az autó.
A robbanó motorok égésterében magas hőfokon és nyomáson lép kémiai reakcióba a szénhidrogén (benzin, diesel olaj, PB gáz stb.) üzemanyagot alkotó szén és hidrogén, valamint a levegőben lévő oxigén és nitrogén, s ezért nagy mennyiségben keletkezik legalább három üvegházhatású vegyület, nevezetesen a széndioxid, a vízgőz, valamint különféle nitrogénoxidok.
A Földön jelenleg több mint félmilliárd gépkocsi közlekedik. Ezek elégetnek naponta több mint 2 millió tonna üzemanyagot, vagyis másodpercenként átlag 25.000 litert. Az elhasználódott autókat és alkatrészeiket rendszeresen leselejtezik. Emiatt kidobnak évenként több mint 30 millió gépkocsit, vagyis kb. minden egyes másodpercben egyet, s ezen kívül a szemétbe kerül még másodpercenként 5-6 akkumulátor és 10-12 gumiabroncs is. Ezt az iszonyatos környezetterhelést ez a szerencsétlen bolygó nem fogja korlátlan ideig elviselni. Hogy van-e esély ennek mérséklésére, bizonytalan.
Következtetésként levonható, hogy az emberiség jövőjét megjósolni nem lehet. A természettel vívott mérkőzésünk egyelőre kétesélyes. Azt pedig még senki nem tudhatja, hogy mi fog történni a második félidőben.

Szerző: Héjjas István

Irodalom

  • Michael Brooks: The mysteries of life, New Scientist, 4 September 2004
  • Stephen Battersby: Fire down below (the centre of the earth), New Scientist, 7 August 2004
  • Rachel Nowak: Power tower, New Scientist, 31 July 2004
  • Fred Pearce: Harbingers of doom? New Scientist, 24 July 2004
  • Frederic Hauge & Marius Holm: Give carbon a decent burial, New Scientist, 17 July 2004
  • E. J. McCartney: Optics of the Atmosphere, Wiley, New-York, 1976
  • L. Goldberg: The Absorption Spectrum of the Atmosphere, University of Chicago Press, 1954
  • Marx György: Napfény, üvegház, éghajlat, Fizikai szemle, 1993/4
  • Marx György: Oxigén, ózon, civilizáció, Fizikai szemle, 1993/4
  • Tények könyve, Ráció Kiadó Kft, Debrecen, 1992
  • David Crystal: Cambridge enciklopédia, Maecenas Kiadó, Bp. 1992
  • Akadémiai kislexikon, Akadémiai Kiadó, Bp. 1989
  • Természettudományi kislexikon, Akadémiai Kiadó, Bp. 1989
  • Világatlasz, Cartographia Kft, Bp. 2001/2002
  • Héjjas István: Buddha és a részecskegyorsító, Édesvíz Könyvkiadó, Bp. 2004-10-27
  • Héjjas István: Az élő bolygó, eVilág, 2004. április
Forrás: http://www.pointernet.pds.hu/ujsagok/evilag/2004-ev/11/20070301174111432000000388.html

Ismét bombázta Tripolit a NATO

Összedőlt egy üres szálloda

Robbanások sorozatát lehetett hallani Kadhafi Báb-el-Azizíja nevű főhadiszállásának környékéről, ahonnan sűrű, fekete füst szállt fel. A létesítményt korábban már többször támadta a NATO légiereje.
Találat ért egy üres szállodát is, és az épület romba dőlt, csak egyes falszakaszai maradtak meg - jelentette a helyszínről egy tudósító, akit más újságírókkal együtt a líbiai kormány hívott meg, hogy lássák a károkat. A Wenzrik szálló közel volt közigazgatási hivatalokhoz, valamint az állami rádió és televízió székházához, amelyet korábban már célba vettek NATO-gépek, és legalább egyszer el is találtak.
A lerombolt hotel igazgatója elmondta a tudósítónak, hogy a környező épületeket ért korábbi légitámadások miatt a szálló is megrongálódott, ezért felújítási munkát kezdtek el rajta. Emiatt nem volt hajnalban az épületben senki. Arról nem érkezett jelentés, hogy a hajnali bombázásoknak bárhol lett volna áldozata. Az észak-atlanti szövetség előző nap a főváros Firnak negyedét támadta.
A nemzetközi koalíció csaknem három hónappal ezelőtt a civil lakosság védelmét célzó ENSZ-határozat alapján kezdte meg a légicsapásokat Líbia ellen, ahol ezt megelőzően a Kadhafi távozását követelő békés tüntetések polgárháborúvá fajultak a rosszul felfegyverzett, kiképzetlen lázadók és a kormányerők között. A múlt héten a NATO-gépek az akció kezdete óta nem tapasztalt erővel sújtottak le Kadhafi csapataira, ezzel újra a felkelőket hozva előnybe az állóháborúvá merevedett harcokban.

James Cameron brit miniszterelnök szerdán kijelentette: Kadhafinak már nincs sok ideje hátra. Ennek ellenére a NATO egyes vezetői attól tartanak, hogy az akció túlfeszíti a szövetség erőforrásainak határait. "Az idő a mi oldalunkon áll" - mondta Cameron. "Nekünk itt van a NATO, az ENSZ, és a mi oldalunkon áll az Arab Liga is. A katonai, diplomáciai, politikai nyomás egyre inkább növekszik, Kadhafinak már nincs sok ideje hátra" - tette hozzá. 

Forrás: http://www.hirado.hu/Hirek/2011/06/16/15/Ismet_bombazta_Tripolit_a_NATO__egy_ures.aspx

 

Kapcsolódó információk:




 
 

Tarolnak az iszlám bankok

KAMAT NÉLKÜL

Mind nagyobb érdeklődést mutatnak az úgynevezett iszlám pénzügyi konstrukciók iránt a globálisan tevékenykedő bankok. A hithű muszlim bankárok előszeretettel emlékeztetnek arra, hogy az általuk kínált, kisebb kockázatú termékek jobban kiállták a pénzügyi válság próbáját, mint a nyugatiak - írja a Világgazdaság.
Az iszlám pénzügyek (islamic finance) alapjául az a Koránban található kitétel szolgál, amely szerint a kereskedelem megengedett, de a kamatszedés nem. Ezt figyelembe véve egy teljesen önálló pénzügyi szegmens alakult ki a világpiacon, amely a Financial Times becslése szerint már most 900 milliárd dollárnyi befektetést mozgat - olvasható a Világgazdaságban.

A kamatszedésre vonatkozó tilalom megkerülése érdekében a hitelező formálisan nem kölcsönt ad, hanem átmenetileg megvásárolja a hitel felvevőjének valamely értéktárgyát. A hitel felvevője ezután bérleti díjat fizet a tárgy használata után az új tulajdonosnak – vagyis a hitelezőnek – egészen addig, amíg vissza nem vásárolja eredeti áron az illető vagyontárgyat. Állami hitelfelvétel esetén az iszlám bank megveheti például valamelyik közművet, amelyet az illető kormány vagy önkormányzat visszabérel az új tulajdonostól, majd az ügylet lejárta után az eredeti vételáron visszavásárolja.
Az iszlám pénzügyi termékek ugyanakkor egyre nagyobb népszerűségük mellett sem egyeduralkodók a muzulmán országokban. Kifejezett kamatszedési tilalom csak Iránban, Pakisztánban és Szudánban van érvényben – emlékeztet a WirtschaftsWoche. Ehhez képest a dubaji vagy indonéziai pénzintézetek vajmi keveset törődnek a kamattilalommal. Még az amúgy a muzulmán vallási előírásokat szigorúan követő Szaúd-Arábiában is megelégednek azzal a szabályozók, hogy a Koránban szereplő „kamat” szó alatt csak a kizsákmányoló uzsorát értsék.
HVG.HU \ GAZDASÁG
2011. június 16., csütörtök
Szerző: hvg.huhttp://hvg.hu/gazdasag/20110616_iszlam_bankok_terhoditasa

Kapcsolódó információ:




 

2011. június 16., csütörtök

EURÓPA BAJBAN VAN

Vajon mi módon vált az E-coli baktérium rezisztensé
Miközben Németországban és Európa több országában egyre több embert fertőz meg az E-coli baktérium, elfelejtik feltenni a kérdést, hogy vajon mi módon vált az E-coli baktérium hirtelen rezisztensé nyolc különböző típusú antibiotikum családdal szemben majd jelent meg az élelmiszerláncban.

A mostani megbetegedéseket az E. coli O104:H4 csoportba tartozó baktérium okozza, ami általában nem antibiotikum rezisztens. A rezisztencia csak úgy alakulhat ki, ha a baktériumot ismételten antibiotikummal kezelik a mutáció előidézése és ezen keresztül a rezisztencia elérése érdekében.
Ha szeretnénk megismerni a törzs eredetét csak vissza kell vezetni az E-coli genetikai kódját és megtudhatjuk, milyen gyógyszerekkel kezelték a kívánt hatás elérése érdekében. Ezt a vizsgálatot elvégezték  és az eredmény elég érdekes képet mutat az O104:H4 csoport eredetéről.


A genetikai kód megmutatja a baktérium múltját

Amikor a németországi Robert Koch Intézet munkatársai dekódolták az O104:H4 törzs genetikai összetételét azt találták, hogy a baktérium a következő antibiotikumokkal szemben rezisztens:
• penicillin
• tetracycline
• nalidixic acid
• trimethoprim-sulfamethoxazol
• cephalosporin
• amoxicillin / clavulanic acid
• piperacillin-sulbactam
• piperacillin-tazobactam

Emellett az O104:H4 törzs különleges enzimek termelésére is képes, ami „szuper erővel” ruházza fel. Ezt szaknyelven ESBL-nek (Extended-Spectrum Beta-Lactamases – széles spektrumú béta-laktamázoknak) nevezik. Az ide sorolt mikrobák képesek olyan enzimeket előállítani, amelyek a 3. generációs (a kórházak által legszélesebb körben alkalmazott) cephalosporinokat (például cefuroxime, cefotaxime és ceftazidime) is hasítják, és ezáltal hatástalanná teszik.
Emellett az O104:H4 törzs két különleges gént, a TEM-1-et és CTX-M-15-öt is tartalmaz, ami az orvosok rémálma 1990 óta, írja a Guardian.
Miért félnek tőle az orvosok? Mert fertőzés esetén kulcsfontosságú szerveket támad meg és sok esetben halállal végződik.
Egy halálos baktérium létrehozása a biotechnológia segítségével
Hogyan jöhet létre egy olyan baktériumtörzs, ami nyolc különböző gyógyszerosztály majdnem egy tucat antibiotikumával szemben rezisztens, két halálos génmutánssal és ESBL enzim képességgel rendelkezik?
Erre kizárólag egy mód van: a szóban forgó E-coli törzset ki kell tenni mind a nyolc gyógyszertípus hatásának. Normális körülmények között ez nem történik meg egyszerre. Először penicillinnel kezelik a törzset majd megkeresik a túlélő kolóniákat és azokat tetracyclinnel kezelik. A túlélő kolóniák ezt követően rezisztensek lesznek mindkét antibiotikummal szemben és így szépen egyenként végig kell vinni a művelet mind a nyolc antibiotikum családdal. Tudatos genetikai szelekcióról van szó, amit laboratóriumi körülmények között végeznek egy kívánt hatás elérése érdekében. Minden biológiai fegyver így készül az Egyesült Államok hadseregének Detrick marylandi laboratóriumában.
Maga a folyamat a leírtaknál kicsit összetettebb, a lényeg, hogy egy ilyen rezisztens törzs kizárólag tudatos laboratóriumi eljárások eredményeként jöhet létre. Elképzelhetetlen, hogy a természetben véletlenszerűen megtörténjen. Például, ha a baktérium egy élelmiszerből ered (mint ahogyan ezt állítják), hogyan vált rezisztensé ennyi antibiotikummal szemben, amikor növényeket nem kezelnek antibiotikummal?
Gyakran előfordul, hogy egy törzs rezisztensé válik egy adott antibiotikummal szemben, de nem nyolc különböző antibiotikum csoporttal szemben. Eredetének egyetlen forrása lehet: egy laboratórium. Azt természetesen nem tudhatjuk, hogy a létrejött baktérium véletlenül vagy szándékosan került ki a laboratóriumból. Ezt mindenki döntse el maga.
Először betiltják a természetes gyógyszereket, majd megtámadják az élelmiszerláncot
Miközben a hatóságok a fertőzés forrását kutatják, ne feledjük, hogy az EU a természetes gyógyhatású készítmények és étrendkiegészítők betiltására és a természetgyógyászok munkájának megnehezítésére készül. Miután nem állnak majd rendelkezésre természetes gyógymódok már csak annyit kell tenniük, hogy elijesztik az embereket a friss zöldségek és gyümölcsök fogyasztásától is. Ez fontos, hiszen a friss zöldségek rengeteg gyógyító tulajdonsággal rendelkeznek, és amíg a vásárlók hozzájuthatnak friss zöldségekhez módjukban áll természetes úton megelőzni bizonyos betegségeket.
Amennyiben sikerül elérni, hogy az emberek féljenek a friss zöldségek fogyasztásától, könnyebben rávehetők, hogy feldolgozott, egészségtelenebb élelmiszerek fogyasztására térjenek át. Az eredmény: több beteg és nagyobb igény a gyógyszerek iránt, azaz nagyobb haszon a gyógyszergyáraknak.

További fejlemények az E-coli fertőzésekkel kapcsolatban
  • 22-en haltak meg, 2600-an betegedtek meg, melyből hatszáz beteg állapota válságos, sokuknál fennáll a veszély, hogy veseműködésük leáll.
  • Annak ellenére, hogy továbbra sem sikerült egyértelműen bizonyítani a fertőzés forrását, Ilse Aigner fogyasztóvédelmi miniszter továbbra is óvott mindenkit a növényi csíra fogyasztásától. Egyben újra figyelmeztette a lakosságot arra is, hogy tartózkodjon a nyers uborka, a nyers paradicsom és a nyers saláta fogyasztásától. Jobb, ha félnek ez emberek a zöldségevéstől!
  • Az E-coli baktérium O104-es törzse véres székletet, hasmenést és vesekárosodást okozhat.
  • Eddig 10 európai országból jelentettek megbetegedést, leginkább olyan embereknél, akik Németország északi részén jártak.

TÖRÖKORSZÁG A VÁLASZTÁSOK UTÁN

„Történelmi győzelem”

 Vasárnap ismét az AKP (az igazságosság és a fejlődés pártja) nyerte a törökországi választásokat. A Recep Tayyip Erdoğan vezette politikai tömörülés ezzel újabb lehetőséget kapott, hogy tovább vigye a korábbi sikeres politikai, gazdasági és kulturális elképzeléseit. Megvalósítsa a választási ígéretekben 2023-ig meghatározott terveket. Az új török parlamentbe bejutott 326 AKP-s politikus között olyan ismert arc is lesz, mint például Hakan Sükür, aki korábban kiváló futballista teljesítményével szerzet magának nagy népszerűséget.

Bár a választásokat megelőzően belföldön és külföldön is sokan próbálták a korábbi két ciklusban kormányzó AKP-t lejáratni, ellehetetleníteni, a választók döntése alapján ezúttal harmadszor is az iszlám identitású, Igazságosság és Fejlődés Pártja nyert. A választási sikerhez elsők között az amerikai elnök, Barack Obama is gratulált. A törökországi tévécsatornák kedd esti híradásai szerint, az amerikai elnök „történelmi győzelemnek” nevezte a mostani választási eredményt. Való igaz, hogy Törökország történetében most először fordult elő, hogy egy párt, illetve annak elnöke harmadszor is lehetőséget kapott kormányt alakítson, tovább vigye és megvalósítsa az elképzeléseit.

Reformok, demokrácia, jólét, igazságosság

Vasárnap este, közvetlenül a választások befejezése után az AKP székházának balkonjáról a szavazókhoz intézett beszédében Recep Tayyip Erdoğan mindenkinek megköszönte a részvételt. Nem csak azoknak, akik az ő pártjára, vagy őrá szavaztak, hanem azoknak is, akik másokra voksoltak. A pártelnök-miniszterelnök szerint a reformok megvalósításához demokráciára van szükség. Arra, hogy a nép minél szélesebb rétegei vegyenek részt a közéletben, a jólét csak úgy valósítható meg, ha az ország állampolgárai közösen munkálkodnak a célok megvalósítása érdekében.
Recep Tayyip Erdoğan a választást megelőzően személyes, közvetlen hangvételű levelet írt a választóknak. Ebben egyebek mellett például az kérte tőlük, hogy gondolkodjanak el: milyen volt Törökország az AKP hatalomra kerülése előtt és milyen lett azután? Hogy ennek a pártnak a politikája nem a felelőtlen ígérgetésekre, az üres beszédre, hanem a cselekvésre, a tettekre épült. Ez a párt mind a 74 millió török állampolgár érdekében kíván cselekedni, az emberek egyenlőségét hirdeti, az elnyomás helyett az igazságosságot, a veszekedés helyett a békességet, a megosztottság helyett a testvériséget. Mindenkit a 2023-ig elkészült tervek megvalósítására, közös tevékenységre, a célok és elképzelések együttes megvalósítására hív.

Megvalósításra váró tervek, elképzelések


Az említett levélhez természetesen különféle tájékoztató anyagokat is kaptak a választók. Ezekben részletesen ismertették a párt szakemberei, hogy mik azok az elképzelések, amiket az újraválasztás után 2023-ig szeretnének megvalósítani. Így egyebek mellett, például 500 millió dollárral kívánják növelni az ország áruexportját, megépítenek 10 újabb nagy hajókikötőt, 10 ezer kilométernyi gyorsvasutat. Gazdaságilag a világ első tíz országa közé szeretnének kerülni, a mezőgazdasági területen pedig a világ 5 legfejlettebb országa közé. A kiemelet fejlesztési területek közé tartozik a főváros, Ankara mellett Izmir és Isztambul is. Ez utóbbi az ország legnagyobb városa, amely a jövőben 33 új alagúttal, 1 millió új autóbusszal, illetve egy új metróvonallal is gazdagodik. Ez utóbbi a Kadiköy-Kartal-Pendik vonal valószínűleg még ebben az évben átadásra kerül.
Az új kormány programjának fontos része lesz a közoktatás fejlesztése. Ennek részeként nemcsak a régi iskolatáblákat cserélik új, úgynevezett okos (elektromos) táblákra, hanem a diákok is megszabadulnak a nehéz iskolatáska cipeléstől. az általános és középfokú oktatási intézmények mellett a felsőoktatási intézmények fejlesztését is tervezik. Az oktatási világranglista 17 helyéről Törökország 2023-ra a 10. helyre szeretne kerülni. Továbbá növelni kívánják az egyetemet végzettek számát, a mostani évi 80 ezerről 100 ezerre. Az idegen nyelveket tanulók számát, valamint a szakmai képzésben részt vevők számát ugyancsak szeretnék megemelni. Ez utóbbit például 65 százalékkal.
Nagy kérdés persze, hogy mindezt, illetve a többi most részleteiben nem ismertetett elképzelést sikerül-e megvalósítaniuk. A nemzeti egység, a közös akarat, amely feltétele lenne az ilyen nagyszabású tervek megvalósításának, az ország gazdasági, kulturális fejlődésének nem mindig és nem mindenben érvényesül. A különféle nemzetiségek, a pártok eltérő értékrendje valószínűleg a jövőben is okoz majd nehézségeket a kormánynak, a kormányzó pártnak. A cionisták, az iszlámellenes erők, a különféle más csoportok, nyílt vagy titkolt erőfeszítései már az előző két ciklus során is sok nehézséget okoztak. Nagy kérdés, hogy az elvilágiasodott törökországi média, amely nagyobbrészt a hagyományos értékrendet nem tisztelő, illetve túlnyomó hányadában üzleti körök, és érdekcsoportok tulajdonában van, támogatja-e majd a rövidesen megalakuló új kormányt.

A nép, az egyszerű török állampolgárok szavazata alapján 326 AK párti, 135 CHP (Köztársasági Nép párti), 53 MHP (Nacionalista Akció párti), továbbá 36 kurd nemzetiségű képviselő került a parlamentbe. Az AKP-nek nem lett 2/3-os többsége, emiatt – például a sarkaltos, vagy fontos törvények megalkotásához – nem elég a szavazata. A választók, akik vasárnap teljesítették feladataikat az urnák előtt, kíváncsian várják, hogy most a harmadik ciklusban az új összetételű testület képes lesz-e túllépni a perifériális érdekeken, össze tud-e fogni az ország felemelkedéséért. Nagy kérdés, hogy ez a „történelmi győzelem” elég lesz-e az AKP-nak a tervei, elképzelései valóra váltására.
© Ferenci D. Ebubekir
demirPRess
Isztambul/Törökország

2009. augusztus 6., csütörtök

VÉSZHELYZETBEN

Kommentár
Egy friss hír szerint Magyarországon mostanában háromszor annyi gyerek lesz öngyilkos, mint korábban. A kevés is sok lenne, de ebben az esetben a több, a háromszor több, már nagyon sok. Aggasztó és nagyon elgondolkodtató. Ráadásul, miközben a teljes hazai média szinte hisztérikusan és kizárólag az újabb cigánygyilkosságokkal van elfoglalva, gyakorlatilag senki sem törődik azzal, hogy mi vezetett/vezethetett idáig, illetve, hogy mi lesz, vagy mi lehet mindennek a következménye. Valakik ölik a cigányokat, a magyar gyerekek viszont önmagukat pusztítják. Miért? Gondolkodott vagy gondolkodik már valaki ezen?
Pontos számadatokat nem tudunk, de azt mondta valaki az egyik tévé csatornán, hogy háromhetenként egy autóbusznyi gyerek végez önmagával! Riasztó jelenség, nyugtalanító. Nem is annyira a jelenség, mint az azt körülvevő mély és döbbenetes hallgatás! Senki sem emeli fel a szavát, senki sem figyel fel rá, hogy baj van… nagy, nagyon nagy baj! Senki sem emeli fel a szavát, senki sem protestál, senki sem tüntet, illetve senkinek sem jutott még eszébe, hogy tenni, hogy sürgősen tenni kellene valamit. A többi gyerek, a felnövekvő nemzedék, a jövő nemzedéke érdekében. Vagy a politikusoknak nem fontos a jövő, nem fontosak azok a gyerekek, akik még életben vannak, akikért még lehetne (talán) tenni valami? Gondolkodott vagy gondolkodik már valaki ezen?
Aztán olvasom a hírek között azt is, hogy Afganisztánban nemsokára elnökválasztás lesz, hogy ezzel kapcsolatosan nehéz dolga van az új NATO főtitkárnak, hogy három héttel a választás előtt magyar katonák is akcióba léptek. Miközben nagy bajban van az ország, soha nem látott mélységekben a gazdaság, a politikai és az erkölcsi válság miatt háromszor annyi gyerek lesz öngyilkos, mint korábban, hogy valakik levadásszák a tisztességesebb cigányokat, a magyar katonák drága pénzen Afganisztánban akcióznak. Nehogy olyan legyen a választási eredmény, ami nem kedvez a megszállóknak…
Erről az jut eszembe: mi lenne, ha jövőre nálunk is fegyverrel, vagy fegyverek árnyékában készülnének a választásokra? Mi lenne, ha csak egy meghatározott akarat érvényesülhetne? Még több gyerek gondolná úgy, hogy semmi értelme az életének? Még több gyerek döntene úgy, hogy ennyi volt?
Gondolkodott vagy gondolkodik már valaki ezen?

Afganisztánban katonai akció indult

MAGYAR RÉSZVÉTELLEL
Az MTI jelenti: 2009. augusztus 5. 20:00
Magyar katonák részvételével indított katonai akciót az afgán hadsereg és a rendőrség az ország Baglán tartományában szerda reggel - jelentette Kabulból az Új-Kína hírügynökség. A Honvédelmi Minisztérium az MTI érdeklődésére se nem cáfolta, se meg nem erősítette az Új-Kína hírét. Abdul Ahad, a tartomány egyik magas rangú katonai vezetője a kínai hírügynökségnek elmondta: a Falcon (Sólyom) fedőnevű akció célja, hogy a közelgő választások előtt megtisztítsák a területet a tálibokat támogató erőktől és így biztosítsák a tartomány biztonságát. A katonai vezető szerint a tálibokat, az al-Kaidát és más terrorszervezeteket támogató erők aktív tevékenységet folytatnak a tartományban.
Az MTI érdeklődésére a Honvédelmi Minisztérium azt a választ küldte, hogy az afganisztáni Baglán tartományban szolgáló magyar Tartományi Újjáépítési Csoport, illetve Műveleti Tanácsadó és Összekötő Csoport folyamatosan végzi feladatait, "a magyar katonák jól vannak".
A közleményben hangsúlyozták: a tárcának a NATO-műveletek részleteivel kapcsolatban "nincs hatásköre tájékoztatást adni, ilyen információt kizárólag az ISAF parancsnokság tájékoztatásért felelős szerve adhat". Hozzátették, hogy folyamatban lévő műveletekről a NATO irányítás alatt tevékenykedő nemzetközi biztonsági erők (ISAF) sem szoktak részletes információkat adni a sajtónak, mert az veszélyeztetné a műveletek sikerét és az abban részt vevő katonák biztonságát.Forrás: http://www.mti.hu/cikk/408981/


Kapcsolódó információk:

MAGYARORSZÁG AFGANISZTÁNI SZEREPVÁLLALÁSA
...jelentős pénzügyi fedezetet kell biztosítani....



„Hazánk afganisztáni szerepvállalása még 2001-ben kezdődött, amikor az országgyűlés határozatot hozott a terrorizmus elleni harc támogatásáról, illetve az Egyesült Államok vezette, Afganisztán elleni Tartós Szabadság (Operation Enduring Freedom) hadműveletben résztvevő erők „átvonulási” támogatásáról. Ezt követően 2002-ben született újabb országgyűlési határozat, amely engedélyezte az ISAF erők átvonulását….”
„A katonai hadművelet befejeztével Magyarország is csatlakozott az Ideiglenes Afgán Kormányt segítő békefenntartáshoz. Ennek megfelelően 2002 decemberében döntött az országgyűlés az afganisztáni ISAF műveletben történő részvételről. Ez egy maximálisan 50 fős egészségügyi kontingens féléves részvételére adott felhatalmazást, mely legkésőbb 2003. december 31-ig befejezi feladatát. 2003-ban egy újabb határozat 2004. december 31-ig, illetve a NATO-vezetésű misszió befejeződéséig hosszabbította meg a legfeljebb 50 főt kitehető kontingens mandátumát..
2003-ban két magyar tiszt az ISAF-III főparancsnokságán törzstiszti beosztást látott el, amely ISAF IV-V időszakában kibővült egy összekötő tiszti beosztással, aki az ISAF és Karzai elnök között töltött be koordinációs feladatokat. Még ebben az évben egészségügyi kontingens került kiküldésre, aminek létszáma 2004 végén bővült. 2004 augusztusától (ISAF VI) egy század erejű alegység vett részt egy norvég-belga-magyar közös zászlóalj harccsoportban, majd 2005. február végétől a belga század kivonása után a ZHCS norvég-magyar-lett összetételűvé alakult. 2006 februárjában a norvég egységet olaszok váltották fel. Jelenleg az ISAF-VIIben egy 135 főből álló könnyűgyalog század teljesít szolgálatot, és 61 fő dolgozik egyéni beosztásokban.
A jövőben átalakul Magyarország afganisztáni szerepvállalása, 2006 szeptemberétől 2 éves időszakra átveszi Hollandiától a baghlani PRT vezetését. Kezdetben megközelítőleg 145 fővel indul a PRT-s tevékenység beindítása, majd - várhatólag - jövő év tavaszától 175 főre bővül a PRT-ban dolgozók létszáma. A PRT feladatainak végrehajtásában a Külügyminisztérium 10 munkatársa is segíti majd a katonai erők munkáját. A Tartományi Újjáépítési Csoport nemcsak nagyobb emberi erőforrást követel hazánktól, hanem jelentős pénzügyi fedezetet kell biztosítani a lakható és élhető környezet kialakításának megteremtésében.”
Forrás: Magyar Honvédség Civil-katonai Együttműködési Központ, Afganisztán CIMIC kézikönyve. Budapest 2004. május, illetve az „Afganisztán CIMIC kézikönyve” harmadik, átdolgozott kiadása (2006. augusztus) http://www.hm.gov.hu/files/9/5960/afganisztan_cimic_kezikonyve__3._kiadas_.pdf

USA és a tálibok
Részletek Wagner Péter írásából:
…Amikor a tálibok 1996-ban elfoglalták a fővárost, az amerikai külügyminisztériumban hivatalos szinten is felvetődött a kormányelismerés lehetősége. Az Unocal elnöke lelkendezett, Zalmay Khalilzad (a cég tanácsadója, jelenlegi kabuli nagykövet) pedig egyenesen úgy nyilatkozott: "Az Egyesült Államoknak támogatnia kellene a tálibokat, mert bár fundamentalisták, nem olyan Amerika-ellenesek, mint Irán". Az Unocalnak nyilvánvalóan létfontosságú lett volna, hogy a nemzetközi közösség Afganisztán képviselőjének fogadja el a tálibokat, mert a beruházáshoz szükséges hiteleket csak így kapta volna meg.
Hol volt ekkor Oszama bin Laden? Nos, éppen megérkezett Afganisztánba, és mivel még nem ismerte személyesen a tálibok vezetőjét, Omár mollát, a pakisztáni titkosszolgálat bemutatta őket egymásnak. A Clinton-adminisztráció számára a szaúdi milliomos ekkor még csak a terrorcselekmények fő finanszírozója volt. Ahhoz azonban elég veszélyes, hogy 1997 elején Pakisztánba menjen egy különleges egység, hogy ott felbérelt afgánok és pakisztániak segítségével megpróbálja kiemelni és Amerikába szállítani a terroristavezért. A hírre bin Laden a tálibok fellegvárába, Kandahárba költözött, és szorosabbra fűzte kapcsolatát Omár mollával.
…az Egyesült Államok támadásának és a megvásárolt északi haduraknak köszönhetően az Afganisztán 95 százalékát ellenőrző tálib mozgalom néhány nap után felbomlott, vezetői eltűntek. Az ország ideiglenes vezetőjének Hamed Karzait választották meg, aki 1996-tól történetesen maga is az Unocal [olajvállalat] tanácsadója volt. [És nem mellesleg ma is kettős – amerikai, illetve afganisztáni – állampolgár!]
Forrás:
http://www.es.hu/pd/display.asp?channel=PUBLICISZTIKA0439&article=2004-0927-0933-48SKYY
WAGNER PÉTER: Tálibok és az amerikai (A szerző, tudományos munkatárs a Magyar Külügyi Intézet munkatársai

Egyéb ajánlott olvasnivaló: http://afganisztan.lap.hu/
Korábbi (a témához kapcsolódó) bejegyzésünk: Visszatérnek a tálibok, Tárgyalna a tálibokkal a NATO új főtitkára

2009. augusztus 3., hétfő

Alkotmányos válság köszönthet Amerikára

Mégsem született amerikai Obama?


Szenzációként robbant a hír: egy kaliforniai ügyvédnő állítólag bizonyítani tudja, hogy a nemrég az USA elnökévé választott Barack Obama nem az Amerikai Egyesült Államokban született, így az alkotmány értelmében nem lehet az ország első embere. Vasárnap este az amerikai tévécsatornák esti hírösszefoglalójukban is beszámoltak az új fejleményről, miután az ügyvédnő több internetes portálon is nyilvánosságra hozta a dokumentumot. A kísérő szöveg szerint az iratot egy magát megnevezni nem akaró személytől kapta, aki félti az életét, és ezért nem hajlandó a nyilvánosság elé állni.

Orly Taitz kaliforniai ügyvédnő újabb bírósági pert indított Obama ellen, de ezúttal úgy tűnik, hogy komoly fegyver került a kezébe: Obama kenyai születési bizonyítványa, amit Kenyában az eredeti okirat nyomán adtak ki 1964 februárjában.

Taitz ügyfele az a Stefan Cook amerikai katonatiszt is, aki arra való hivatkozással tagadta meg az afganisztáni háborúban való részvételt, hogy Obama nem született amerikai állampolgár, így nem lehet elnök sem, tehát alkotmányellenes és törvénytelen nem csak az egész elnöksége és az általa aláírt törvények sora, hanem a hadsereg főparancsnoki tisztsége is. Mikor a bevonulási parancs megtagadása nyilvánosságra került, az amerikai hadsereg nyomban visszavonta Cook őrnagytól a parancsot és rendelkezési állományba helyezte. Az amerikai alkotmány értelmében elnök csak az lehet, aki az USA-ban született, és csak amerikai, vagyis nem kettős vagy honosított állampolgár.



Az irat szerint Barack Hussein Obama II. 1961. augusztus 4-án született Kenyában, Mombasa város Coast General Hospital nevű kórházában.
Obama már a tavaly véget ért választási kampány alatt is végig ködösített a személyi iratai körül, ezért az amerikaiak milliói vannak meggyőződve arról, hogy hazudik, vagy ezzel kapcsolatban valami súlyos takargatnivalója van. Ahelyett, hogy ezt az egyszerű és jogos kérdést 30 másodperc alatt nyugvópontra tette volna azzal, hogy bemutatja az eredeti születési bizonyítványát, ehelyett Obama inkább 1 millió 860 ezer dollár ügyvédi költséget fizetett ki eddig az őt takargató ügyvédeknek. Végül az Obama csapat bemutatott egy Hawaii államban kiállított születési dokumentumot, amiről rövid időn belül kiderült, hogy hamisítvány.
Obama nem csak az eredeti állampolgárságát bizonyító születési anyakönyvi kivonatának bemutatását tagadta meg, hanem személyes utasítására törvényellenes módon zárolták minden személyi okmányát, így a keresztelői és örökbefogadási okmányait, a hawaii-i és indonéziai óvodai, a Punahou-i iskolai, az Occidental College, a Columbia és a Harvard egyetemi bizonyítványait, okleveleit, az egyetemi felvételi és egyéb iratait, az egyetemi újságokba általa írt cikkeket vagy a róla megjelent cikkeket, az útleveleivel kapcsolatos minden dokumentumot, Illinois állam szenátusában róla fellelhető összes iratot és dokumentumot valamint az Illinois állambeli ügyvédi vizsgájához beadott tanulmányi és személyes iratait is.


Barack Obama életrajza

A hivatalos életrajza szerint Barack Obama Honolulun született, Hawaiin és Kansasban nőtt fel, de élt Indonéziában is. Politológiát és jogot tanult, ügyvédkedett, majd a politika felé fordult. Fiatalon lett szenátor, 2008-ban pedig, 47 évesen lett az Egyesült Államok elnöke.
Barack Hussein Obama a Hawaii állambeli Honoluluban született 1961. augusztus 4-én. Apja, id. Barack Obama Kenyában nőtt fel egy kis faluban, ahol kecskékre vigyázott édesapjával, aki még a britek cselédje volt. Anyja, Ann Dunham, a Kansas állambeli Wichita nevű kisvárosban nevelkedett. Obama szülei végül Hawaiin találkoztak, ahol mindketten a helyi egyetem diákjai voltak, s mivel akkoriban az Egyesült Államok nem minden államában házasodhattak össze fehérek és feketék, ott is keltek egybe, és ott született meg Barack is. Szülei két évvel később elváltak, apja végleg visszatért Kenyába, Obamát pedig anyja nevelte Hawaiin, majd pár évig Indonéziában, végül 1971-től Kansasban
Feleségét, Michelle Robinson Obamát egy chicagói ügyvédi irodánál töltött nyári gyakorlat során ismerte meg 1989-ben, a pár három évvel később házasodott össze. A szintén a Harvard jogi karán végzett Michelle közismerten energikus és aktív harcostárs férje kampányában. Két lányukkal, a tízéves Maliával és a hétéves Sashával Chicago déli részén élnek. Barack Obama a United Church of Christ nevű amerikai keresztény egyház tagja.

Columbiai és harvardi diploma
Barack Obama főiskolai tanulmányait Los Angelesben kezdte, majd New Yorkba költözött, ahol a Columbia Egyetemen szerzett politológus diplomát 1983-ban. Bő egy évig a Business International Corporationnél dolgozott, majd ezt követően költözött Chicagóba 1985-ben, ahol közösségszervező feladatokat látott el egy egyházi szervezetben, amely a bűnözéstől és magas munkanélküliségtől sújtott szegénynegyedek életkörülményein igyekezett javítani. Relatív sikerei ellenére Obama gyorsan felismerte: ahhoz, hogy valóban javítani tudjon az ilyen közösségekben élő emberek helyzetén, nem a helyi szinten, hanem az állami törvényeken és a politikai döntéseken kell változtatnia.
Ezért újabb három év kemény tanulás után 1991-ben magna cum laude minősítéssel szerzett jogi diplomát a Harvard Egyetemen, ahol ő volt a tekintélyes egyetemi jogi szemle (Harvard Law Review) első afroamerikai elnöke. Ezt követően ismét visszatért Chicagóba, ahol emberi jogi ügyvédként dolgozott és alkotmányjogot tanított a Chicagói Egyetemen.
A politikával itt került közvetlen kapcsolatba: 1992-ben egy olyan választói regisztrációs kampányt szervezett afroamerikaiaknak, amely 150 ezer embert mozdított meg. Elsősorban ennek eredményeképpen 1996-ban a város déli választókörzetéből bekerült Illinois állam szenátusába, ahol az állami egészségügyért felelős bizottság elnöke lett. Rövid idő alatt meggyőződéses balliberális szociálpolitikussá vált: több szenátortársával az egyik kezdeményezője volt egy szegény családokat segítő törvénynek, illetve kidolgozott egy tervezetet, amely a betegbiztosítás nélküli embereknek nyújtott segélyt.
A harmadik választott afroamerikai szenátor
2000-ben még sikertelenül szállt harcba egy szövetségi, vagyis washingtoni képviselőházi helyért, ennek ellenére, vagy éppen emiatt, négy évvel később még magasabbra tette a lécet: 2004-ben már az amerikai Kongresszus felsőházát, a Szenátust célozta meg, s végül elsöprő, 70 százalékos arányban választották meg. A Kongresszus történetének ezzel ötödik afroamerikai és harmadik közvetlenül választott fekete szenátora lett.
2005 januárjától a Szenátusban újfajta gondolkodásmódjával és két párti együttműködésre törekvő politikájával tűnt ki. Első törvénytervezetét a republikánus Tom Coburn szenátorral együtt terjesztette elő, amely az amerikai kormányzatba vetett bizalmat igyekezett növelni: minden amerikai állampolgár számára lehetővé téve, hogy az interneten utánanézzen, mire is költi adódollárjait a szövetségi kormány.

A béke pártján
Obama az etikai reformfolyamat vezető szószólója volt, míg a tömegpusztító fegyverek és a terrorizmus összekapcsolódásából következő fenyegetés jelentőségét felismerve Richard Lugar republikánus szenátorral új generációs fegyverzetkorlátozási tárgyalásokat kezdeményezett. Ez utóbbi megvalósítása elméletileg lehetővé tenné a tömeghalált okozó fegyverek lokalizálását és biztonságos leszerelését világszerte.
A Veteránügyi Bizottság tagjaként Obama harcolt az idős katonáknak beígért segélyezés kiutalásáért, miközben igyekezett javítani annak jogi szabályozásán, még a több ezer iraki és afganisztáni veterán visszatérése előtti helyzetben. A kezdetektől, 2003 óta szisztematikusan ellenezte az amerikai beavatkozást és a csapatbővítést Irakban, az illinoisi Szenátusban mindkét törvényjavaslat ellen szavazott. Másik két prioritást élvező kampánycélja az Egyesült Államok energiafüggetlenségének elérése, és egy minden állampolgárra kiterjedő egészségügyi rendszer létrehozása. Jelenleg tagja az egészségügyi, a külpolitikai, a munkaügyi és a védelmi bizottságnak.
Obama eddig megjelent könyvei:
Álmok apámtól: Származásom és örökségem története (Dreams From My Father: A Story of Race and Inheritance), Three Rivers Press, 1995. A remény vakmerősége: Gondolatok az amerikai álom visszaszerzéséről (The Audacity of Hope: Thoughts on Reclaiming the American Dream), Three Rivers Press, 2006Változás, amelyben hihetünk: Barack Obama terve Amerika ígéretének megújítására (Change We Can Believe In: Barack Obama's Plan to Renew America's Promise), Barack Obama előszavával, Three Rivers Press, 2008
Magyarul megjelent életrajzok:
Bokor Pál: Barack Obama szupersztár – Egy fergeteges és szabálytalan politikai karrier hiteles története és anatómiája, Atlantic Press Kiadó, 2008.
Az életrajzi összeállítást a Compass Közpolitikai Intézet készítette: Fabók Márton, Győry Csaba, Kosztolányi Bálint, Szabó Imre Gergely, Sebők Miklós)

Visszatérnek a tálibok

Három héttel az elnökválasztások előtt

Afganisztánban, júliusban újabb 75 külföldi katona vesztette életét. Jelenleg több mint 90 000 ISAF- és amerikai katona állomásozik a megszáll országban.
A Der Tagesspiegel nevű konzervatív berlini napilap „A Bundeswehr visszahúzódik – a tálibok visszatérnek” című cikkében elemzi az afganisztáni hadviselés kilátástalanságát. Három héttel az elnökválasztások előtt érezhetően romlik az afganisztáni biztonsági helyzet. Kundusz tartományban a tálibok elleni eddigi legnagyobb Bundeswehr-offenzíva után a felkelők visszatérnek kiindulási területükre. Amint azt az érintett Char Darah körzet vezetője, Abdul Vahid Omarkhel vasárnap bejelentette, a július 19-én megkezdett hadművelet elől számos radikális iszlamista a szomszédos tartományba menekült, mások elrejtették a fegyvereiket és elvegyültek a lakosság körében. „Most néhányan visszatértek, s mások ismét fegyvert ragadtak” – fogalmazott Omarkhel.
A Spiegel hírmagazin szombaton arról tudósított, közel száz tálib harcos motorokon és terepjárókon visszatért eredeti magterületére, a kunduszi német katonai tábortól délnyugatra, és ott ismét átvették a körzet ellenőrzését. A berlini honvédelmi minisztérium adatai szerint a katonai hadműveletben 300 német katona és 900 afgán biztonsági ember került bevetésre, a támadást kedden ideiglenesen leállították. Az afgán hivatalos szervek tájékoztatása szerint négy kormánykatona és 17 felkelő elesett. Kundusz kormányzója az ügyről kijelentette: Char Darah körzetet „megtisztították” a tálib harcosoktól és az al-Kaida-terroristáktól.
A megújuló harcokban és merényletekben a hét végén az ISAF-egységek kilenc katonája vesztette életét. Mint a NATO vezette csapatok vasárnap közölték, az ország keleti részén három amerikai katona elesett, amikor tálibok megtámadtak egy katonai konvojt. A Kabultól északra fekvő Kapisza tartományban a párizsi kormány tájékoztatása szerint szombaton elhunyt egy francia katona a felkelők elleni harcokban.
A romló biztonsági helyzet következtében csak júliusban 75 külföldi katona vesztette életét. Jelenleg több mint 90 000 ISAF- és amerikai katona állomásozik az országban.
Der Tagesspiegel (Tagesspiegel.de)

Mit várhatunk a NATO új főtitkárától?

Rasmussen nehéz öröksége

Igen, az új NATO főtitkárra nehéz örökség és még nehezebb feladat vár. Erről szól az alábbi összeállításunk:

Múlt csütörtökön búcsúzott NATO-főtitkári hivatalától Jaap de Hoop Scheffer. Egy olyan gesztussal - írja Nikolas Busse a Frankfurter Allgemeine Zeitungban -, amely többet mond a szövetség állapotáról, mint számos ünnepi szónoklat. A leköszönő holland főtitkár, aki öt éven keresztül töltötte be tisztségét, virágokat helyezett el a bevetés közben életüket vesztő NATO-katonák emlékművénél. Az emlékművet a közelmúltban emelték a szövetség brüsszeli központjának bejáratánál. Arra emlékezteti a látogatókat, hogy a NATO ma egy hadban álló szervezet. Ezzel de Hoop Scheffer egyetlen elődje sem volt kénytelen szembesülni. Az emlékművet Dánia adományozta és éppen ebből az országból érkezik az új főtitkár, Anders Fogh Rasmussen, aki szombaton vette át hivatalát. De kivel és miért áll hadban és mit tud tenni ebbe a környezetben az új főtitkár?

Az 56 éves Rasmussen, aki közgazdaságtudományi tanulmányai végeztével liberális politikusként csinált karriert hazájában, igen súlyosan terhelt örökséget vesz át. A Rasmussen kinevezése körüli belső válság, ami komoly feszültséget okozott a tavaszi NATO-csúcson, még ma is érezteti hatását. A szervezetben még mindig arról az árról alkudoznak, amelyet Törökország a politikus kinevezésébe való beleegyezéséért követelt. És legalábbis nyitott kérdés, hogyan alakul majd az általa vezetett NATO viszonya az iszlám világgal. Ez a sajátos helyzet már önmagában jelzi, hogy a védszövetségként működő szervezet súlyos gondokkal küzd és bizonyos elfogult vélemények szerint gyakorlatilag a haláltáncát járja. Az elmúlt évtizedek a nyugati világ közbeszédében terroristának kikiáltott muszlimok, most a NATO-nak diktálnak úgy, hogy Törökország óhaja, melyet a jelek szerint máris teljesítettetek, illetve nagy avlószínűséggel teljesíteni fognak a katonai vezetők, mindeközben egyre inkább felszínre kerülnek a valódi, eddig elhallgatott törésvonalak, melyek leginkább Európa és az Egyesült Államok, illetve a német befolyást mérsékelni óhajtók és Németország között léteznek.

Bocsánatkérés a karikatúrák miatt
Veterán NATO-diplomaták szerint még soha nem vette át a vezetést ekkora teherrel egyik főtitkár sem. Az ankarai kormány a nyílt ellenállást Berlin, Párizs és London jelöltjével szemben végül egy olyan kompenzációs csomagért cserébe adta fel, amelynek pontos tartalmát csak a résztvevő állam-, és kormányfők ismerik. Mi csak találgathatünk. Négy feltétel azonban (minden bizonnyal szándékosan!) kiszivárgott. Az első, hogy Rasmussen kérjen nyilvános bocsánatot a véleményszabadságot hangsúlyozó véleményéért, amit a dán lapokban megjelent Mohamed-karikatúrák ügyében tanúsított. Három éve az iszlám világ felháborodott az akkori miniszterelnök álláspontján. A török kormány szilárd követelése, és álláspontja következtében Rasmussen bocsánatkérésére végül néhány nappal a NATO-csúcsot követően került sor egy Isztambulban rendezett konferencián.
Második feltételként Dániának be kell zárnia a skandináv országból sugárzó „Roj TV" csatornát, amelyet Ankara a terrorszervezetnek minősített Kurd Munkáspárt (PKK) szócsövének tart. A beszüntetéshez vezető első lépések megtörténtek. Harmadsorban a törökök egy magas beosztású NATO-parancsoki tisztséget akarnak, amelyet általános vélemény szerint az amerikaiak át is adnak nekik. Végül negyedikként a NATO-nak erősítenie kell a párbeszédet az iszlám világgal, amihez Törökország egy megfelelő tisztséget követel.E legutóbbi feltétel ártalmatlannak hangzik, mégis súrlódásokhoz vezetett. A csúcs után nyilvánvalóvá vált, hogy a törökök ezt a feladatot a politikai kérdésekben illetékes főtitkár-helyettesi posztra akarják ruházni, amely tisztség vezetője a kívülálló államokkal való kapcsolatokat gondozza. A hivatalt jelenleg egy német diplomata, Martin Erdmann tölti be. Berlin a posztot természetesen nem kívánja átadni Ankarának és maga az „iszlám portfolió" témakör sem tetszik a német kormánynak. Egy új tisztség létrehozása pedig súlyos önértelmezési kérdéseket vetne fel a NATO számára. Kapcsolatait mindeddig biztonságpolitikai kritériumok határozták meg, sosem vallásiak.
E belső feszültségek egy sokkal jelentékenyebb konfliktus előjátékaivá válhatnak. Afganisztán és Pakisztán a NATO számára döntő fontosságú. Nem zárható ki ugyanis, hogy e két ország kormányzata a tüntetéshullámtól való félelmében óvakodik majd attól, hogy túl szorosan együttműködjön azzal a férfival, aki a muszlimok szemében a karikatúra-vita központi figurája. Nagy feszültség övezi a várakozást, hogyan zajlik majd le első afganisztáni látogatása. Végül Rasmussen egy még mindig komolyan terhelt kapcsolatot örököl Oroszországgal kapcsolatban. A két fél ugyan már tárgyal egymással, de a grúziai háború geopolitikai következményeit brüsszeli diplomaták szerint még nem haladták meg. Moszkva kizárólag ott működik együtt a NATO-val, ahol érdekében áll - így például Afganisztánban. Máskülönben az oroszok azt akarják, hogy a szervezet mondjon le a Grúziával és Ukrajnával való bővítésről. Ez azonban ellenkezne a NATO elhatározott szándékaival, ráadásul úgy tűnik, az Obama-adminisztráció sem fogadná el.

(a Glóbusz: http://globusz.net/node/2697 nyomán)

***

A fentiekehez kapcsolódó hírek:

Anders Fogh Rasmussen szombaton átvette hivatalát.
Átvette hivatalát a NATO új főtitkára. Szombattól az 56 éves dán Anders Fogh Rasmussen vezeti a katonai szervezetet
.
Elemzők szerint elődjéhez, Jaap de Hoop Schefferhez hasonlóan Rasmussen számára is a legnagyobb kihívás az afganisztáni béke megteremtése. A NATO 64 ezer katonája ugyanis csak egyre nagyobb veszteségek árán tudja visszaverni a lázadó, radikális iszlámista, tálib fegyveresek mind gyakoribb támadásait a közép-ázsiai országban.
Rasmussen egy dán lapnak azt mondta: vannak olyan tálib csoportok, amelyekkel tárgyalhatnának. Egy hónapja a brit külügyminiszter is hasonlóan nyilatkozott. (MR)


Afgán kiútkeresés vár az új NATO-főtitkárra
Hivatalosan pénteken járt le a volt holland külügyminiszter, Jaap de Hoop Scheffer ötéves megbízatása a NATO élén, ám már csütörtökön elbúcsúzott kollégáitól az atlanti szövetség brüsszeli főhadiszállásán, néhány nappal azután, hogy kijöhetett a kórházból, ahová a hónap közepén érelzáródási panaszokkal szállították be egy ünnepségről, amelyen rosszul lett.
Nem szokványos örökséget hagy utódjára. A NATO háborúban áll Afganisztánban, olyan konfliktus részese, amelynek nincs pusztán katonai megoldása. Ezt az értékelést a NATO-erők zömét adó Egyesült Államok új vezetése egyértelműen magáévá tette, s új stratégiát dolgozott ki. A NATO tavaszi csúcstalálkozóján főtitkárrá választott 56 éves dán Anders Fogh Rasmussennek egyik fő feladata az lesz, hogy a szervezeten belül megpróbálja előkészíteni a szövetséges erők távozását. Persze csak azután, hogy az afgán hadsereget és rendőrséget sikerül megerősíteni, augusztusban megtartani a választásokat, s megtalálni az együttműködés lehetőségét a tálibokkal. Utóbbi erőfeszítések fokozását sürgette hétfőn a NATO-központban David Miliband brit külügyminiszter. A nemzetközi erőkbe az amerikaiak után a britek küldték a legtöbb katonát, s júliusban különösen súlyos veszteségeket szenvedtek, húsz fő esett áldozatául a tálibok támadásainak.
Rasmussen az első olyan főtitkára a NATO-nak, aki a kormányfői posztot hagyja maga mögött a nemzetközi szervezet vezetéséért, s Brüsszelben elemzők azt mondják, ez előnyére válhat, amikor mondjuk Nicolas Sarkozy francia elnökkel vagy Angela Merkel német kancellárral és a többi európai NATO-tagország miniszterelnökével kell tárgyalnia például az afgán katonai vagy pénzügyi részvétel növeléséről.
A holland főtitkár alatt 28 tagúra bővült az atlanti szövetség, Albániát és Horvátországot szintén a tavaszi csúcson üdvözölték a teljes jogú résztvevők sorában. Nagy kihívás, mi legyen Ukrajnával és Grúziával, amelyek kifejezték csatlakozási szándékukat, ám amelyek a NATO (és persze részben az Európai Unió) oroszpolitikájának foglyai. A tavaly augusztusi orosz-grúz háború után nagyon megromlott a viszony Moszkvával. S éppen az orosz befolyási övezet megszüntetése a NATO egyik célja, de úgy, hogy Moszkvát közben stratégiai partnerként is megtartsa olyan konfliktusok kezelésére, mint Afganisztán, Irán, az atomfegyverkezés visszaszorítása, vagy a biztonságpolitikai kérdéseket is felvető klímaváltozás és világgazdasági válság. Ukrajna és Grúzia tagságának lebegtetése egyrészt kifejezi azt, hogy szuverén országok maguk dönthetnek szövetségi rendszerük megválasztásáról, másrészt viszont azt is jelzi: az orosz kapcsolat oltárán a csatlakozás feláldozható, azaz a végtelenségig halogatható.
A harmadik kihívás részben éppen ebből a dilemmából és az afgán tanulságokból fakad. Rasmussenre vár a stratégiai koncepció végleges formába öntése és a jövő évi NATO-csúcs elé terjesztése. A kérdések pedig egyre csak tolulnak elő: hol kell védeni a 28-ak területét, hogyan lehetne érvényt szerezni a területi védelem eredeti értelmezésének (ezt főleg a lengyelek, baltiak sürgetik oroszellenes éllel), miként kellene szembeszállni az új veszélyekkel, például a klímaváltozás következtében várhatóan kirobbanó háborúkkal a vízforrásokért, élelemért, s felvenni a harcot azokkal, akik az információs technológia eszközeivel kívánják megvívni a maguk sajátos "szabadságharcát".
Anders Fogh Rasmussen 1953-ban született, az Arhusi Egyetemen szerzett diplomát, s már 25 évesen, 1978-ban beválasztották a dán parlamentbe a jobbközép liberálisok képviselőjeként. Később adóügyi és gazdasági miniszterként is szolgált, kormányfővé 2001-ben emelkedett, s e poszton 2005-ben és 2007-ben is megerősítették. A dánok zömének tiltakozása ellenére támogatta George W. Bush amerikai elnök iraki politikáját és invázióját, de bírálta a guantánamói támaszpont fogolytáborrá alakítását. Az egyik dán lapban 2005-ben megjelent, Mohamed prófétát ábrázoló karikatúrák miatt maga is a muzulmán országok támadásának céltáblájává vált, de a sajtószabadság védelmében nem kért bocsánatot, miközben úgy vélte, a vallási érzületet igenis tiszteletben kell tartani. Ám ezen álláspontja miatt a tavaszi NATO-csúcson a törökök élesen ellenezték kinevezését a főtitkári posztra. Silvio Berlusconi olasz kormányfő szerint Rasmussen a legsármosabb miniszterelnök Európában. (B. M)

***

Érdekesek a fenti cikkhez kapcsolódó kommentek is, íme:

- irriga: 2009. augusztus 2. 07:42:47
Afganisztában is érvényes ET kívánsága: HAZA!Minél hamarabb!

- b41ci: 2009. augusztus 1. 14:43:03
8 éve tart az a gyalázatos "háború", amelyet a civilizált világ legerősebb hadserege a NATO, élén az USA-val folytat Afganisztánban. Eredmény szinte semmi. Ebben a szégyenletes aggresszíóban hazánk is rész vesz, méghozzá katonákkal. Egyetlen gerinces magyar újságíró, politikus vagy TV műsor nem akadt eddig, aki(ahol) hangosan tiltakozott volna részvételünk miatt.

2009. július 31., péntek

MEGRÁZÓ VALLOMÁSOK GUANTANÁMÓRÓL

"A szemünk előtt kínozták halálra társainkat"
Ez a hír eredetileg állítólag az MTI-nél jelent meg, de ott nem sikerült már nyomára jutnom, ellenben másutt, több oldalon is meg lehetett még nyitni. Ezek egyikéről származik ez az írás is. (Megjegyzem, a legtöbb helyen valószínűleg ugyanzt az MTI-s anyagot vették át, szinte mindegyik betű szerint megegyezik! Volt pár oldal, amit nem sikerült megnyitnom, mert "ez az oldal káros lehet a számítógépére" figyelmeztető jelzés érkezett...)

***
Újabb részletek jelentek meg a Guantánamón alkalmazott kegyetlen kínzásokról: rab és őr beszámolója. A német Frankfurter Allgemeine Zeitungnak nyilatkozott egy volt fogoly és egy korábbi börtönőr. Az előbbi, a pakisztáni születésű, de brit állampolgár, 40 éves Moazzam Begg három éven keresztül, 2002 januárja és 2005 januárja között raboskodott a fogolytáborban, míg az utóbbi, a 24 éves Christopher Arendt 2004-ben - egy éven keresztül - volt ott börtönőr.
Egymással csak most, Birminghamben találkoztak, ahol az újság az interjúkat készítette, a börtöntáborban nem hozta őket össze a sors, Begg ugyanis egy másik szárnyban raboskodott. Az ottani körülményeket azonban - bár másképp élték át azokat - hasonlóan festették le.
Moazzam Begg szerint az amerikaiak mindenkit, aki odakerült, al-Kaida tagnak, illetve afgán ellenállónak, azaz tálib terroristának minősítettek. Őt egyébként Iszlámábádban rabolták el, ahol annak idején családját látogatta meg. Rokonai szeme láttára hurcolták el őt ismeretlen személyek, szavai szerint nyilvánvalóan amerikaiak. 2001. szeptember 11. után azon a vidéken majdnem mindenki "gyanúsnak" számított.
A volt fogoly szerint a három év alatt szinte mindennap kínozták, mégpedig minden elképzelhető módszerrel. Botokkal és vasrudakkal verték, taposták, nem hagyták aludni, vagy elviselhetetlen zajokkal gyötörték, s kutyákat eresztettek rá. A feleségével és gyermekeivel kapcsolatos fenyegetések, zsarolások pedig szintén mindennapos kínzási módszert jelentettek.
A legkegyetlenebb tapasztalat azonban elmondása szerint annak átélése volt, amikor fogolytársakat a szeme előtt kínoztak halálra. "Amikor az ember mások kínzásának szemtanúja, s semmit nem tehet ellene, az rosszabb, mintha őt kínoznák" - nyilatkozta Begg.
A ma Chicagóban élő Arendt semmit nem cáfolt. A Pentagon fiatal katonaként, 19 évesen vezényelte Guantanámóra, s elmondása szerint elsősorban az ott alkalmazott pszichológiai terror viselte meg.
Foglyokat például órákon keresztül elviselhetetlen pozíciókba kényszerítették, hogy megakadályozzák őket az alvásban. Ebben, továbbá a bebörtönzöttek testi bántalmazásában ő is részt vett - ismerte be, hozzátéve - így utólag -, hogy élete legszörnyűbb évét töltötte Guantánamón.
Begg szerint az ott eltöltött évek örök traumát jelentenek. Bár most már szabadságban és családjával a él, egyszerűen nem lehet úgy élni tovább, mint Guantánamo előtt. Szabadulása óta egyébként sem az amerikai, sem a brit hatóságok semmit nem tisztáztak a vele történtekről.
Christopehr Arendt készségesen állt a német lap rendelkezésére. Szavai szerint egyszerűen nyilatkozni akart, mert az Egyesült Államokban senki nem kíván beszélni arról, ami ott történt, a média pedig nem az igazat közli.
Az egykori fogoly és az egykori börtönőr nem neheztel egymásra. Begg az interjúban barátjának nevezte Arendtet, az utóbbi pedig csodálta a guantánamói börtön volt lakójának erejét és bátorságát.
(MTI)

Források a teljesség igénye nélkül:
http://hirek.oldal.info/h%C3%ADr/_/2009/01/26/1906967/Megr%C3%A1z%C3%B3%20vallom%C3%A1sok%20Guant%C3%A1nam%C3%B3r%C3%B3l/y2009/m01/d26
www.propeller.hu/.../330035-megrazo-vallomasok-guantanamorol