Iszlám pénzügyek

ARANY DINÁROK ÉS EZÜST DIRHAMOK

Érdekes hír járta be 2010 őszén a világsajtót: Arany dinárt és ezüst dirhamot, veretett Malajzia egyik szövetségi állama, majd az új törvényes fizetési eszközt használni is kezdték Kelantanban.

A 4.25 gramm tömegű dínár értéke 582 malajziai ringgitnek (183 dollár) felel meg, míg a 3 grammos dirham 13 ringgitel egyenértékű.

A körülbelül 2,1 millió lélekszámú államban több mint ezer üzlet, köztük számos étterem fogadja már el az új fizetőeszközt, melyet ez idáig csaknem 2 millió malajziai ringgitnek (625 000 dollár) megfelelő értékben bocsátottak ki. A kelantani kormányzat szerint a kereslet tartós növekedésének köszönhetően az év végére 60-70 millió ringgit értékű arany- , és ezüstpénz kerülhet forgalomba, melyből már a közalkalmazotti bérek egy részét is fizetni szeretnék. Az arany dínárnak régi hagyománya van a muszlim világban, éppen ezért az új érméket is a hagyományos iszlám törvények szerint verték. A 4.25 gramm tömegű dínár értéke 582 malajziai ringgitnek (183 dollár) felel meg, míg a 3 grammos dirham 13 ringgitel egyenértékű.

Az arany 8 dinár előlapja.

Az arany 8 dináros hátlapja.

Egy kelantani kormány alkalmazott Abdul Aziz Nik Mat nyilatkozata szerint: „A prófétánk életében egy  csirke ára 1 dirham volt, és most is egy dirham (13 ringgit)  körülbelül egy csirkét ér”.
Kelantan példáján felbuzdulva több másik állam is tervezi hasonló arany alapú pénzeszköz bevezetését, amellyel szemben a központi kormányzatnak semmilyen ellenvetése nincsen. Az aranyban rejlő lehetőségeket mérlegelve Malajzia kormánya egy arany dínár alapú elszámolási rendszer bevezetését is tervezi. Partner országai számára megfogalmazott ajánlása szerint az egész iszlám világnak át kellene térnie az arany dínárra, hogy csökkentsék függőségüket a dollártól, és hogy létrehozzanak egy markáns, önálló iszlám pénzügyi rendszert. Amennyiben a trendek ilyen irányban haladnak tovább, az arany iránti kereslet is természetesen nőni fog, és ez az aranyárfolyam kilátásaira is kedvező.
Az arany dináron kívül ezüst dirhamot is kibocsájtottak Kelantan. Talán kevesen tudják, de a dirhamok (vagy dirhemek) egykor Magyarországon is forgalomban voltak. Igaz, az Árpád-házi királyok uralkodása alatt veretett iszlám pénzek nem voltak túl értékesek, de a régészeti feltárások során előkerült ilyen leletek (is) bizonyítják az iszlám korai magyarországi jelenlétét.

Az ezüst 10 dirham előlapja.

Az ezüst 10 dirham hátlapja.

Az új arany és ezüst veretek bevezetésének és használatának az ad napjainkban különös aktualitást, hogy az iszlám világban másutt – például Líbiában és Irakban – is voltak hasonló törekvések. A világhálón keringő több írás is felveti a gondolatot, hogy Líbia megszállása, illetve Kadhafi eltávolítása a hatalomból is valószínűleg az arany dinár bevezetése ellen irányult. Az eredetileg a The Daily Bell-ben megjelent írás szerint: A Líbiát ért NATO támadás megkezdése előtt Kadhafi elhatározta az arany dinár, azaz egy egységes afrikai valuta bevezetését, ami helyettesítette volna a dollárt és lehetővé tette volna Afrika nemzetei számára, hogy nagyobb részt szerezzenek a világ vagyonából. Állítólag Szaddam Husszein, Irak volt vezetője is ugyanezt akarta véghezvinni, mielőtt az Egyesült Államok lerohanta volna országát az állítólagos tömegpusztító fegyverek után kutatva.

Persze nagyon téved, aki azt hiszi, hogy csupán valami elszigetelt jelenségről, vagy netán egy egy iszlám (vagy iszlám gyökerű) állam próbálkozásairól van szó. Miközben a világ számos országa pénzügyi gondokkal, sőt válsággal küszködik, kevés szó esik azokról a törekvésekről, amelyek muszlim közgazdászok, és munkáját jellemzi… Pedig az iszlám közgazdaságtan témáját tárgyaló számos új könyv is megjelent/megjelenik mostanában. Köztük olyan is, mint az alábbi, amely nemcsak az arany és ezüst veretek készítésének lehetőségét, de azok jövőjét is számba veszi.

Íme egy szakkönyv címlapja.

A Fobosz-Grunt lezuhanása

HIVATALOS OROSZ BEJELENTÉS

A becsapódás helye a hivatalos jelentés szerint.

A Fobosz-Grunt orosz űrállomás lezuhanásáról - 15 órával az esemény után - adott ki közleményt az orosz űrügynökség -adta hírül az aeromagazin. A Roszkoszmosz sajtószolgálata az orosz hadsereg kozmikus védelmi csapatainak a lezuhanást követő percekben kiadott jelentését idézi és megerősíti az abban foglalt időpontot, valamint a helyszínt. A jelentés szövege az alábbi:
„A Roszkoszmosz prognózisának megfelelően a Fobosz-Grunt űreszköz 2012. január 15-én megszűnt létezni.
Az űrállomás maradványai a Roszkoszmosz által korábban előre jelzett időintervallumban, azaz moszkvai idő szerint 21.40 óra és 22.10 óra között hullottak le, mégpedig a korábban feltételezett, 1097-ik Föld körül megtett fordulat során, a Csendes-óceán déli régiója, Dél-Amerika és az Atlanti-óceán által övezett térségben.
Az orosz kozmikus védelmi felderítő központ adatai szerint az űreszköz 21.45 órakor (moszkvai idő) a Csendes-óceán térségében megszűnt létezni és a tény megfelel a Roszkoszmosz által előre jelzetteknek. A Fobosz-Grunt becsapódásának térségében nincsenek vizuális és egyéb ellenőrzési eszközök. Ezzel együtt, a világűr ellenőrzését végző műszerek révén nyert adatok azt jelzik, hogy az űrállomás már nincs a világűrben”.
MJ

Szaúd-Arábiában terjeszkedik a Coca Cola

980 millió dolláros tranzakció

A Coca-Cola Company megvásárolja az egyik legnagyobb közel-keleti független üdítőitalgyártó cég, a szaúd-arábiai Aujan Industries részvényeinek mintegy felét – erről írt alá megállapodást a két cég -adta hírül a Progresszív Magazin. Ez a legnagyobb volumenű szerződés, amelyet multinacionális cég valaha a Közel-Keleten kötött. A 980 millió dolláros tranzakció lehetőséget biztosít a szaúd-arábiai központú Aujan Industries-nek, hogy a nemzetközi piacon is erősítse márkáit, beleértve a Rani-t és a Barbicant, és javítsa a Vimto regionális kilátásait, a Coca-Cola pedig jelentős részt szerez az egyik vezető közel-keleti üdítőitalgyártó cégben. Az Aujan minden országban az első három helyet birtokolja, ahol jelen van, és évi 850 millió dolláros forgalmával egyike Szaúd-Arábia 100 legnagyobb cégének.

 --------------------------------------------------------------------------

Állítólag már korábban lelepleződött a COCA COLA néven ismert üdítőital, amely „Mintegy 227 gramm alkoholt, 20 csepp narancsolaj, 30 csepp citromolaj, tíz csepp szerecsendió olaj, öt csepp koriander, neroliolaj és tíz csepp fahéjolajat” tartalmaz. Mindeddig titkolták, hogy alkohol lenne benne… 125 évvel az első literek előállítása után, tavaly írták a német lapok, hogy kiderült mi van az összetevőkben!
http://de.news.yahoo.com/34/20110222/twl-versteckter-alkohol-muslim-verklagt-6ae0455.html, http://de.news.yahoo.com/34/20110215/twl-website-lueftet-coca-cola-geheimnis-6ae0455.html

Magyarországon is többször téma volt már, hogy mi van az üvegekben, dobozokban... Igaz, a hazai (nem muszlim) fogyasztók számára az alkohol tartalom lényegtelen. De a többi összetevő azért mégiscsak sokakat elgondolkoztat...

Állítólag ez a cimke az igazi. "Hozzáadott tartósítószer nélkül."

Íme a Coca-Cola állítólagos titkos receptje.

Ha valakinek mégis kétségei lennének, hogy régen is ugyanez volt-e a kólás üvegekben, javasoljuk vegyék szemügyre a fenti régi receptet. E szerint a hozzávalók a következők voltak: vanília, fahéj, koriander és szerecsendió, lime, karamell, narancsolaj, citromolaj, dióolaj, valamint citromsav, koffein és cukor.
A  Coca-Cola Company persze tagadja, hogy napvilágra került recept az övék lenne. „Sokan próbálták már megfejteni a titkos formulát, de még soha nem sikerült” - mondta Kerry Tessler, a vállalat szóvivője.
Bár korábban már sokat azt jósolták, hogy vége kólának, úgy tűnik sem a korábbi sem az újabb „leleplződések" sem az összetevők kétes, vagy káros volta nem állja útját a a Coca-Cola néven ismert üdítőital további terjeszkedésének. A szaúd-arábiai cég, amelynek a kólások megvásárolják vagy talán már meg is vásárolták a részvényeinek mintegy felét, nyilván nem mást, mint Coca-Colát fog gyártani...

Mégis létezik a Tatuin?

KÉT NAP TARTOZIK AZ ÉGITESTEKHEZ

Jelenet a Tatuin bolygón. (Fotó: Star Wars )

A Csillagok háborúja című filmből ismert Tatuin bolygóhoz hasonló két távoli planétára bukkant a Kepler űrteleszkóp: az égitestekhez egyaránt két nap tartozik.

A felfedezésről a Nature című tudományos folyóiratban írtak a San Diegó-i Állami Egyetem William Welsh vezette munkatársai.
„A konstelláció a Star Wars című filmben szereplő Tatuin nevű kitalált bolygóra emlékeztet” - hangsúlyozta Josh Carter, a tanulmány társszerzője, a Harvard-Smithsonian Központ munkatársa.
A filmben a Tatuin bolygó a főhős Anakin és Luke Skywalker otthonául szolgált, a most felfedezett, Kepler-34b és Kepler-35b névvel ellátott planéták azonban nem alkalmasak az életre: gázneműek, nagyságuk a Szaturnusnak felel meg. A Kepler-34b 289 nap alatt kerüli meg a két napját, amelyek egymást 28 nap alatt kerülik meg.
A Kepler-35b 131 nap alatt tesz meg egy kört két saját napja körül, amelyek 21 nap alatt kerülik meg egymást. A Kepler űrteleszkóp felvételeivel foglalkozó kutató már 2011 szeptemberében felfedeztek egy két nappal rendelkező planétát. Akkoriban még nem volt világos, hogy csupán különleges véletlenről van-e szó.
Egy csillagpár környezete korábban túl kaotikusnak bizonyult egy planéta létrejöttéhez. Feltehetőleg azonban több milliónyi, dupla nap körül köröző bolygó van a Tejútrendszerben - mondta el Welsh, aki a felfedezést az Amerikai Csillagászati Társaság (AAS) éves ülésén mutatta be Austinban.
hvg

Kínai írók perlik az Apple-t

Harminchét mű szerzői jogainak megsértéséért kilenc kínai író perli az Apple-t, összesen csaknem félmilliárd forintnak megfelelő összeget követelnek – adta hírül több magyar nyelvű portál mellett a kreatív.online is. 

Korábban a Baidu ellen is panaszt tettek a kínai szerzők.

Az írók a Kínai Írott Művek Szerzői Jogi Társaságának égisze alatt 37 mű szerzői jogainak megsértése miatt kezdeményeztek eljárást az Apple ellen a pekingi másodfokú bíróságon, mivel az írások ingyen letölthetők a vállalat virtuális áruházán, az Apple Store-on keresztül. Kárpótlásként összesen 11,91 millió jüant (466 millió forint) követelnek - írja az Index, a Caixin.com kínai internetes portál nyomán.
A Kínai Írott Művek Szerzői Jogi Társasága más szerzők kezdeményezésére korábban a Google és a kínai megfelelőjeként működő kereső, a Baidu ellen is hasonló panaszokkal élt. A társaság nyomására a Google hivatalosan is bocsánatot kért az íróktól, a Baidu pedig a több mint 40 érintett szerző 2,8 millió példányban megtalálható művét törölte a találatai közül.
„Az Apple Store felhasználói nem tudják, mely könyvek legálisak és illegálisak, így akaratuk ellenére is kalózpéldányokat rakhatnak virtuális kosarukba. Egy-egy toplistás könyvet átlagosan egymilliónyian töltenek le, ez az egyes írók számára körülbelül egymilliárd dollár veszteséget jelent" - mondta a szövetség szóvívője, Pej Cse-cseng.
Augusztusban egy kínai író, Csou Csin-taj már beperelte a vállalatot, mire válaszul regényét a vállalat levette az ingyen letölthető művek közül, hivatalos döntés az ügyben azóta sem született.

٭٭٭

 A vita persze nem most kezdődött, hiszen korábban

A Baidu ellen is panaszt tettek a kínai szerzők.
Nem egyeztek meg az írók a Baiduval
Peking, 2011. március 24.
Sikertelenek voltak a tárgyalások, amelyeket írók és kiadók folytattak a Baidu internetes keresőóriással a szerzői jogok megsértéséről.
A Baidu – a legnagyobb kínai internetes kereső – 2009 novemberében indította el „Baidu Könyvtár” nevű szolgáltatását, amelyen keresztül a felhasználók megoszthatják egymással különböző anyagaikat, többek között olyanokat is, amelyek szerzőijog-védelem alatt állnak.
Néhány hete több mint 40 neves kínai író nyílt levélben fordult a közvéleményhez, azt állítva, hogy a Baidu ellopta az alkotásaikat, és megsértette jogaikat. A felek ezután kezdeményeztek tárgyalásokat, hogy a felmerülő problémákat megoldják.
Az írók és kiadók azt követelték, hogy a Baidu kérjen elnézést a szerzői jogok megsértése miatt, adjon kárpótlást a szerzőknek és kiadóknak a veszteségeikért, hagyjon fel a jogsértő tevékenységgel, és dolgozzék ki egy olyan működési modellt, amelynek keretében egy írás csak szerzője jóváhagyásával kerülhet fel az internetre.
A négy és fél órás tárgyalás során a Baidu egyik követelés teljesítésére sem mutatott hajlandóságot, így a megbeszélés – amelyen a Baidut 4-en, a kiadókat és szerzőket 6-an képviselték – félbeszakadt.
Forrás: Xinhua


Kommentár:
Ez a két írás is azt jelzi, hogy nemcsak a gazdasági és a politikai élet (pl. az űrkutatás, a hadiipar) de a humán tudományok terén is jelentős változások figyelhetők meg Kínában. Ez a távoli ország már rég nem az, mint aminek az európai emberek többsége hiszi, vagy gondolja. Kína, a kínai emberek épp úgy részt követelnek maguknak a világból, mint a nyugati féltekén élők… talán érdemes erre, és persze a változásokra, egyebek mellett, a mai kor kínai kultúrájára is jobban oda figyelni…

PKK szimpatizánsok tüntetése Budapesten

KURD TERRORISTÁK ZÁSZLAJA ALATT

Érdekes cikk jelent meg ma az egyik magyarországi napilapban. Az újság helyszíni tudósítója számolt be róla, hogy a PKK (az 1978-ban Abdullah Öcalan által alapított kommunista kurd terrorszervezet – teljes nevén a Kurdisztáni Munkáspárt) szimpatizánsai rendeztek tüntetést a magyar fővárosban. Az utcán a PKK zászlóival és bebörtönzött szeparatista kurd vezető, Abdullah Öcalan fényképével felvonuló tüntetők gyereket használtak fel arra, hogy tudassák a világgal a mondanivalójukat. A demonstráció részvevőiről készült képek alapján azonban úgy tűnik, a közreműködők egy része (az arcvonásaik alapján) nyilvánvalóan nem lehetett „harminc pesti kurd”, de talán még annak fele sem.

A meglehetősen egyoldalúra sikeredett tudósításból kimaradt, hogy a december végén, hadműveleti területen elhunyt török állampolgárok tiltott, másutt is a hatóságok által üldözendő tevékenységet folytattak: csempészet közben érte őket bombatalálat. A PKK gyakran kényszerít civileket hasonló tevékenységre, éppen ezért a kormány jelentős összegű kártérítést fizet az elhunytak családjainak. Bár az eset kapcsán sokan egyet nem értésüket fejezték ki, sőt a parlamentben, amelynek kurd nemzetiségű képviselők is tagjai, kisebb vita i kialakult, lévén, hogy a 35 koporsó mintegy egyharmadát a temetéskor a PKK (a budapesti tüntetésen is látható) zászlóival borították be.
A tudósítóknak nyilatkozó kurd tüntetők azt is szépen elhallgatták, hogy Törökországban a PKK aktivistái iskolákat, rendőrőrsöket támadnak meg, rendszeresen megdézsmálják a segélyszervezetek adományait, rettegésben tartják a falvak lakosságát. Vagy, hogy szinte hetente hallnak meg kiskatonák, az utakon, átkelőhelyeken a terroristák által elhelyezett bombák miatt. A PKK elleni harcokban egyébként eddig több mint 5 ezer katona halt hősi halált. Nem kis részük ugyancsak kurd nemzetiségű, ami miatt kurdok és törökök is gyakorta tüntetnek Törökország-szerte. (A PKK megalapítása óta egyébként több mint 4800 civil esett áldozatul a különféle terrorakcióknak, az események során ezen kívül elhunyt rendőrök, csőszök illetve más biztonsági emberek száma is 2 ezer felett van.)
Az AKP vezette török kormány 2002 óta újra és újra megpróbál javítani a kurdok helyzetén, így például ismét engedélyezték a kurd nyelvhasználatát, kurd nyelvű tévé csatornák is működnek (egyik legnépszerűbb pl. a TRT6). A PKK zászlaja alatt harcolók azonban ígéreteik ellenére sem tették/teszik le a fegyvert. Az általuk végrehajtott terrorakciókról, robbantásokról, a leleplezett búvóhelyeikről, az ott talált fegyverekről és robbanóanyagokról a török tévé csatornák gyakran mutatnak be képeket. A hírekben pedig arról is (szinte naponta) beszámolnak, hogy hol fogtak el, lőttek le, vagy sebesítettek meg PKK terroristákat, akiket például kábítószer csempészet során kerít kézre a hatóság.
Irán, Irak, Törökország, és Szíria területén mintegy 40 millió kurd él. Pontos létszámukat senki sem tudja, mintahogyan azt sem, hogy kik is ők valójában. A különféle törzsekre, népcsoportokra oszló kurd nyelvet beszélő nemzetség nem egységes.  A kurdok származásáról, multjáról különféle elméletek vannak. Például Michaelis göttingeni teológus, aki a 18. században élt, és minden valószínűség szerint ő volt a világ első kurdológusa, azt állította, hogy a kurd nyelv a sémi nyelvek csoportjába sorolható, és a kurdok rokonságban állnak a szírekkel.
M. Garzoni szerint, aki az 1787-ben kiadott könyvében (A kurd nyelv nyelvtana és szókincse) perzsa rokonságra hivatkozott és azt állította, hogy a kurdok a médek leszármazottjai. Ezt az elméletet vallotta Vlagyimir Minorszkij (1877–1966) orosz orientalista és kurdológus is.
Tanulmányokat írt a kurdokról, és összegyűjtötte a kurd nemzeti kultúra anyagait is. Véleménye szerint a kurdok Kelet-Iránból vándoroltak nyugat felé… N. J. Marr orosz orientalista nézete szerint a kurdok Kis-Ázsia őslakói és nem vándoroltak sehonnan sehova. A tudósok szerint a kurdoknak sohasem volt saját önálló államuk, bár időről-időre voltak próbálkozásaik, hogy létrehozzák azt.
Mindezek után lássuk a budapesti tudósítást, illetve annak képeit:
 

Gyilkossággal vádolják Törökországot
Harminc pesti kurd negyvenmillióért
Bucsy Levente írása és fényképei
2012. január 07., szombat 17:00
A kurdok tartanak tőle, hogy a török hadsereg szilveszteri mészárlása csak főpróbája volt egy nagyobb népirtásnak, ezért világszerte tüntetéseket szerveznek, hogy bemutassák az „egzotikus Törökország” másik arcát. Az MNO is ott volt a budapesti kurdok demonstrációján, és részletesen kifaggatta a föld 40 milliós, önálló állam nélkül élő nemzetiségének néhány képviselőjét.

A PKK zászlaja és Öcalan képe alatt tüntettek. (Bucsy Levente felvétele)

Gyerekek a tüntetésen. (Bucsy Levente felvétele)

Egzotikus helynek ismerjük Törökországot, ahol a magyar turistákkal messziről jött, várva várt rokonként bánnak. Harminc kurd tüntető azonban egy vérlázító esemény kapcsán úgy döntött, megmutatja az ország másik arcát: december 28-án egy légicsapásban a török hadsereg tehetetlen gyerekek tucatjait lőtte szitává igencsak gyanús összetételű szerekkel, a túlélő sebesültek egy részét pedig – vélhetően kormányzati utasításra – hagyták megölni.

Azon az estén 36 kurd nemzetiségű embert ért légicsapás az ország keleti határvidékén, Sirnak tartományban. Ezek a kurdok – többségükben 12-14 éves gyerekek – cukrot és benzint vittek át Irakból Törökországba, hogy biztosítsák szegényes megélhetésüket. Nekik a csempészet az egyetlen megélhetési forrásuk, más lehetőségük nincs – emelte ki a Kurdisztáni Információs és Kulturális Egyesület állásfoglalásában a demonstráción Korkut Berrin, aki egy túlélőre hivatkozva hozzátette, hogy F-16-osokról bombázták őket, és a keserű szagú, gyilkos levegőben a legtöbben azonnal halálra égtek, napalm vagy más vegyi fegyver használatát sejtik a háttérben. – Egyes források szerint a támadás után a hatóságok nem engedték a helyszínre még a mentőalakulatokat sem; a hozzátartozók próbáltak odamenni, hogy azonosítsák a sziklák közt összeégett holttesteket. A török média csak órákkal később kezdett el tudósítani a történtekről – fogalmazott a budapesti kurd.

Lábdarabokból azonosítják a gyerekek holttesteit
A török hadsereg azzal magyarázta a mészárlást, hogy a PKK (Kurdisztáni Munkapárt) gerillái közt lehetetlen volt megállapítani, hogy kik voltak a fegyveresek, és kik falusiak. – Ez nem lehetett véletlen baleset, ahogy beállítják – tette hozzá a tüntetés után az MNO-nak nyilatkozó Korkut Berrin, aki bár követeli, hogy találják meg a felelősöket, nem nagyon bízik abban, hogy nyíltan elismeri a török kormány, hogy tudatos mészárlás történt.

A tüntetők szerint is lehetetlen volt megállapítani kik voltak a terroristák, kik a falusiak. (Bucsy Levente felvétele)

– Nekünk sok félnivalónk nincsen, mert itt vagyok Budapesten a gyerekeimmel most már sok éve, és kereskedelemből élek. De azért az már tarthatatlan, hogy meggyilkolt gyerekeket a megmaradt lábuk alapján kelljen azonosítani, mert éppen a kormány sajnálja a pénzt a DNS-vizsgálatra – ad hangot felháborodásának a tüntető, aki elmondta még, hogy körülbelül 16 éve kezdtek Budapestre jönni a kurdok, és itt a törökökkel semmi problémájuk nincs, nem beszélgetnek politikáról, mert elsősorban kereskedelmi kapcsolataik vannak velük, a kurdok másik része pedig vendéglátós.

Világszerte tüntetnek
A tüntetésre az egyesület az alábbi táblákkal érkezett: „A kurdok nem terroristák, csak a jogaikat akarják”; „A török miniszterelnök megparancsolta a kurd gyerekek meggyilkolását”; „A kurd népnek joga van a szabadságra”; „A török kormány vessen véget a kurdok lemészárlásának”; „A török kormány kurd civileket BONBÁZOTT”, a harminc kurd pedig a tüntetés végén folyamatosan azt skandálta, hogy „Gyilkos Törökország!”, valamint azt, hogy „Szabadság, szabadság, Kurdisztánnak szabadság!”. Az MNO – a kurdok helyzete és részletesebb követelései iránt érdeklődve – megkérdezte Begali Sözdent is, aki tört magyarsággal ugyan, de szívesen beszélt.

Ők vajon kik lehettek? (Bucsy Levente felvétele)

– Mi, itt élő kurdok szeretnénk megmutatni a magyaroknak Törökország másik arcát is, hogy ne csak a szépet és a jót tudják. A világ több pontján szervezünk tüntetéseket, főként Európában és Amerikában, mert az nem lehet, hogy balesetnek minősítsék, ami történik. A kormány megmondta, hogy ha nők és gyerekek ellenük fognak fordulni, akkor megölik őket, de a török tévéadók folyamatosan manipulálják az eseményeket, mert nem tudnak olyat mutatni, amit mondanak – sorolta Begali Sözden. Mint mondja, 80 éve megy a küzdelem azért, hogy elismerjék, hogy a kurdok egyáltalán léteznek, de most, hogy már nem tudja a hatalom letagadni létezésüket, jogaikból akarja őket kisemmizni a hatalom. – Autonómiát akarunk, iskolát, szabad kultúrát, mozit, zenét. Börtönben van 110 kurd újságíró, így önkéntesekkel próbáljuk megoldani az országszerte 20-25 milliós kurd kisebbség tájékoztatását. Begali Sözden azt mondja, világszerte csaknem még egyszer ennyien vannak kurdok.
– Tartunk tőle, hogy ez a cselekmény csak egy nagyobb népirtásnak volt a főpróbája, kíváncsi a hatóság, hogy hogyan reagálunk rá. Nem maradhatunk némák – magyarázták az MNO-nak nyilatkozó kurdok, miért fordultak a nyilvánosság felé a török hadsereg tettei után.

Új legénység a Nemzetközi Űrállomáson

Orosz, európai, amerikai - nemzetközi csapat

Fotó: RIA Novosztyi

(23.12.2011) A Szojuz orosz űrhajó ma ledokkolt a Nemzetközi Űrállomáson. Az új nemzetközi legénység tagjai: Oleg Kononyenko orosz űrhajós, Andre Kuipers az Európai Űrügynökség űrhajósa és Donald Petitt amerikai asztronauta.  A Nemzetközi Űrállomáson Anton Skaplerov, Anatolij Ivanyisin orosz űrhajós és Daniel Burbank amerikai asztronauta vár rájuk.

A hordozórakéta a hozzá csatolt űrhajóval együtt múlt szerdán rajtolt a Bajkonur űrrepülőtérről. A legénységnek fontos missziót kell majd végrehajtania: röppályán fogadnia kell az első kereskedelmi „teherszállítót” - adta hírül az Oroszország Hangja Rádió.

További hírek, információk:

Oroszország és Európa közösen készítik elő kozmikus expedíciókat

http://hungarian.ruvr.ru/2011/12/20/62565779.html

Január 25-én lövik fel a Csibisz mikroszputnyikot

http://hungarian.ruvr.ru/2011/12/14/62222960.html

Cenzúráztak egy cikket a világ egyik legnagyobb tudományos lapjában

AZ USA-BAN TÖRTÉNT

Science magazin egyik korábbi címlapja.

A Science magazin főszerkesztői közleményben ismertette, hogy az Egyesült Államok biológiai biztonsággal foglalkozó tudományos tanácsadó testületének kérésére megjelenés előtt átszerkesztenek egy madárinfluenzával kapcsolatos cikket.

Holland kutatók szeptemberben egy máltai virológiai konferencián jelentették be, hogy előállították a madárinfluenza (H5N1) mutáns törzsét, amely potenciálisan képes tömegesen embereket megfertőzni. A kutatók a vírus előállításáról szóló cikküket elküldték a Science folyóiratnak, a publikációt azonban felülvizsgálatra visszatartotta az Egyesült Államok biológiai biztonsággal foglalkozó tudományos tanácsadó testülete (National Science Advisory Board for Biosecurity, NSABB). A testület ugyanis attól tart, hogy ha az adatok a nyilvánosság elé kerülnek, akkor bárki előállíthatja a vírust, és biológiai fegyvert készíthet belőle.

2003-ban a Science, a Nature és a PNAS (az Amerikai Tudományos Akadémia folyóirata) is csatlakozott a Tudományos publikáció és a biztonság című állásfoglaláshoz (Statement on Scientific Publication and Security), amely a 2001. szeptember 11-i eseményekre hivatkozva kifejti, hogy „alkalmanként a szerkesztő úgy ítélheti, hogy egy publikáció lehetséges kára felülmúlja a potenciális társadalmi előnyeit. Ilyen körülmények közt a cikket módosítani kell vagy nem szabad megjelentetni”. Dr. Bruce Alberts, a Science magazin főszerkesztője kedden erre hivatkozva adott ki egy közleményt a sajtó munkatársainak a holland kutatók cikkével kapcsolatban.

Bruce Alberts, a Science főszerkesztője

„A Science folyóirat szerkesztői nagyon komolyan veszik az Egyesült Államok biológiai biztonsággal foglalkozó tudományos tanácsadó testületének azt a kérését, hogy csak egy rövidített változatát közöljék a H5N1 madárinfluenza vírus egyik törzsével kapcsolatos kutatási beszámolónak. Az NSABB november 30-án szóban felkérte a Science-t, hogy a dr. Ron Fouchier (Erasmus Medical Center) és munkatársainak a kutatását ismertető cikkből megjelentetése előtt törölje a mind a tudományos módszertani részre, mind a specifikus vírusmutációra vonatkozó részleteket. Az írásbeli ajánlást december 1-jén küldték meg.

Mint dr. Fouchier elmagyarázta egy szeptemberi tudományos konferencián, majd az utána tartott sajtótájékoztatón, kutatása olyan genetikai változásokat ír le, amely lehetővé teszi, hogy a vírus könnyen terjedhessen vadászgörények között. [Ez azért lényeges, mert a görények jó modellállatai az emberi víruskutatásoknak, így ha a vadászgörények között átadódik a vírus, akkor az nagy valószínűséggel emberek között is megtörténik - a szerk.]

Az így létrehozott vírus érzékeny a vírusellenes szerekre és bizonyos oltóanyagjelöltekre, és a róla szerzett tudás vitathatatlanul lényeges lehet az influenza e halálos formája elleni kezelések kifejlesztésének felgyorsításában. Az NSABB annak fontosságát hangsúlyozta, hogy meg kell akadályozni a kutatási részletek rossz kezekbe kerülését. Mi [a Science szerkesztősége] erőteljesen támogatjuk az NSABB munkáját, és elismerjük küldetésének jelentőségét, hogy előmozdítsa azt, hogy a tudomány a társadalmat szolgálja. Ugyanakkor azonban a Science-nek fenntartásai vannak azzal kapcsolatban, hogy potenciálisan fontos népegészségügyi információkat visszatartsanak a felelősségteljes influenzakutatók elől. Az influenzakutatók közösségéhez tartozó sok szakembernek bona fide szükségük van arra, hogy ismerjék e kutatások részleteit azért, hogy megvédjék a közösséget, különösen, ha pont a vírus rokon törzseivel dolgoznak.

A Science szerkesztői felmérik majd, mi lenne a legjobb előrehaladás. Válaszunk jelentős mértékben függ attól, hogy milyen lépéseket tesz az USA kormányzata. Előáll-e írott, átlátható tervvel arról, hogyan kívánja biztosítani, hogy a publikációból kihagyott bármilyen információ eljusson minden felelősségteljes tudóshoz, aki azért kéri azt, mert szüksége van rá a népegészségügyért és a biztonságért tett törvényes erőfeszítéseihez."

A Science állásfoglalásának megjelenése után a holland kutatók nyilatkozatban közölték, hogy vonakodva bár, de beleegyeznek, hogy a folyóirat a részleteket kihagyva közölje kísérleteik eredményeit. Ron Fouchier és munkatársai bejelentették, hogy az NSABB kérésének megfelelően átdolgozzák a cikküket.

(origo.hu)

Milyen lesz 2012 egyik legjobban várt filmje?

Megjelent A hobbit előzetese!

A Gyűrűk Ura 2012-ben visszatér, s nem is akárhogyan! Jövő decemberben ugyanis mozikba kerül A hobbit című produkció, mely a híres trilógia előzménytörténetét meséli el. Számos szereplő újra csatasorba áll, Peter Jackson rendező is beadta a derekát a dirigálásra, s az alkotók  már idén megjelentették a film előzetesét.

2011. december. 21. szerda | Szerző: Tódor Tamás

Kétségkívül 2012 és 2013 egyik legvártabb filmjeiről van szó - A hobbitot ugyanis két részben mutatják be a filmszínházak egy év eltéréssel (a bemutató mindkét esetben-decemberben várható), az első a The Hobbit: An Unexpeted Journey címet kapta.

A hobbit filmplakátja - Forrás: www.filmofilia.com

A két film Peter Jackson A Gyűrűk Ura trilógiájának előzménye lesz, melyekben Zsákos Bilbó történetét követhetjük nyomon, természetesen J. R. R. Tolkien A hobbit című regénye alapján (a kötetet Magyarországon korábban A babó címen hozták forgalomba). A fiatal Bilbót Martin Freeman, a korosodót Ian Holm fogja játszani (A Gyűrűk Urában is ő játszott). A hobbit természetesen több, a trilógiában is megismert szereplőt felvonultat majd, így Ian McKellen (Gandalf, Mithrandir), Cate Blanchett (Lórien), Orlando Bloom (Legolas), Christopher Lee (Szarumán), Hugo Weaving (Elrond) is szerepet fog kapni, de feltűnik Elijah Wood is, Frodóként.

Az Oscar-díjas Peter Jackson eleinte csak producerként és forgatókönyvíróként vett részt a munkában, ám az eredetileg kiszemelt rendező Guillermo del Toro kiszált a rendezői székből, s így Jackson mégis elvállalta a filmek forgatását. A hobbit technikailag is a csúcsot fogja képviselni, digitális 3D-ben forgatják majd az elérhető legjobb kamerákkal és technológiával.

A hobbit első részének előzetese:

A történet szerint a főhős, a hobbitok népébe tartozó Bilbó (jóval fiatalabb kiadásban, mint A Gyűrűk urában láthattuk) méltó bérezés fejében és némi kalandvágytól sarkallva, tizenhárom törp (Thorin, Óin, Glóin, Ori, Dori, Nori, Fili, Kili, Bifur, Bofur és Bombur, Dwalin és Balin) és Gandalf, a mágus társaságában felkerekedik, hogy visszaszerezze a törpök ősi királyságát, Erebor-t, amit hosszú ideje elfoglalt Smaugtól, a sárkány. Az Középföldén tett epikus út során goblinokkal, orkokkal, óriáspókokkal, alakváltokkal, és varázslókkal küzdenek meg, és itt ismeri Bilbo a teremtényt, amely örökre megváltoztatta saját – és rajta keresztül egész Középfölde – életét, Gollamot. 

Visszatekintés: A Gyűrűk Ura

A Gyűrűk Ura J. R. R. Tolkien híres, három kötetben megjelent regénye, melyből azonos című filmtrilógia is készült. A kötetek címei: A Gyűrű Szövetsége, A két torony és A király visszatér. A történet a szerző A babó (másképp A hobbit) című korábbi munkájának folytatása.

A mű 1937 és 1949 között készült, 1954-es megjelenése óta világszerte több mint 100 millió példányban kelt el. A regény a fantasy irodalmi műfaj egyik elindítója.

Az 1–11. fejezetet (a verseket is) Réz Ádám fordította magyarra, s ő alkotta meg a mű magyar terminológiáját is. (A Gyűrűk Urában és háttérmitológiájában mintegy 5000 tulajdonnév szerepel.[1]) A könyv további részét Göncz Árpád fordította, a versfordítások Tandori Dezső munkái.

A trilógiát 2001-ben kezdték megfilmesíteni, 2003-ig készült el mindhárom filmváltozat, Peter Jackson rendezésében. A filmek közönség- és kasszasikert arattak.

A történet címe Szauronra, Mordor Sötét Urára utal, aki a mű legfőbb gonosza, és aki létrehozta az Egy Gyűrűt, amivel a Hatalom Gyűrűinek urává vált. Mivel Szauron a leghatalmasabb élő gonosz erő a műben, és hatalma az egész halandó világot fenyegeti, sőt, már nevének kimondása is bajt hozhat, ezért a könyv szereplői (Szauron ellenségei és szolgái is) gyakran tulajdonnévi szerepű (néha metaforikus) leírásokkal, valóságos epiteton ornansokkal helyettesítik a nevét: „a Sötét Úr”, „Ő”, „A (Nagy) Szem”, „a Gyűrű(k) Ura”. Korábban Szauron a Világ Fekete Ellenségének, Morgothnak volt szolgája, az ő legyőzéséről Tolkien a A szilmarilok című regénye szól.

(zalaihirlap)

Bedőlhet-e a kínai gazdaság?

Amerikai liberális aggodalmak

és gyors kínai válasz

 

Egy-másfél hónapja még arról szóltak a hírek, hogy Kína újabb és újabb területen hagyja le az USA-t, hogy az európai gazdaság felvirágoztatásához kínai segítséget remélnek, hogy – a nemzeti fejlesztési miniszter vezetésével - Magyarországrólis küldöttség járt az ázsiai országban. Most viszont a The New York Times hasábjain egy ismert liberális közgazdász arról elmélkedik, hogy Kína nem is olyan stabil, „bedőlhet”. Wen Jiabao kínai miniszterelnök mintegy erre reagálva kijelentette: „Kína gazdasági növekedése egész évben lassult, de még az idei legalacsonyabb növekedés, a harmadik negyedéves 9,1 százalék is jóval a világátlag felett van.” Hogy kinek van (vagy lesz) igaza, azt ma még nem lehet tudni. De a következő, a 2012-es esztendő nyilván sok mindenre választ ad majd…

Előbb azonban lássuk a két említett írást: 

 

„Kína bedőlhet”:

Krugman meghúzná

a vészharangot

2011. december 21., szerda, 11:22

Kína „bedőlésének” lehetőségét veti fel a The New York Times hasábjain a lap nagy tekintélyű publicistája, a Nobel-díjas Paul Krugman.

A helyzet általános jellemzőit összefoglalva felidézi: az utóbbi idő növekedése a magasra szökő ingatlanárak által ösztönzött nagyszabású építkezési fellendülés eredménye, és magán viseli a buborék valamennyi klasszikus jegyét. Gyorsan nőtt a hitelállomány - és a növekedés jelentős része nem a hagyományos banktevékenység eredménye, hanem inkább szabályozatlan „árnyékbankolásé”, amely fölött a kormány nem gyakorol ellenőrzést és nem támaszkodik kormánygaranciákra sem. Most a buborék kipukkad - és okkal lehet tartani pénzügyi és gazdasági válságtól.

Veszélyzóna

Mindez az 1980-as évek végének Japánjára vagy 2007-es az Egyesült Államokra is jellemző lehetne, „de ezúttal, írja a szerző, Kínáról van szó, amely egyre inkább új veszélyzónává válik egy olyan világgazdaságban, amelynek manapság egyáltalán nincs szüksége erre”.

Krugman megjegyzi, hogy óvakodott a kínai helyzet mérlegelésétől, mert nagyon nehéz megbízható adatokra támaszkodni. Mint írja, „minden gazdasági statisztikát legjobb esetben is csak a tudományos-fantasztikus irodalom különösen unalmas formájának lehet tekinteni, de a kínai számok még a többinél is inkább fikciónak látszanak”. Ami a szakértőket illeti, kettő sincs, aki egyetértene. Csakhogy ma a hivatalos számok is aggasztóak, és „a legújabb hírek elég drámaiak ahhoz, hogy meghúzzuk a vészharangot”.

 

Fotó: AP

Az elemző az utóbbi évtized legszembetűnőbb vonásának azt tekinti, hogy a háztartások fogyasztása, bár nőtt, elmaradt az általános növekedéstől. A  GDP mintegy 35 százalékát adja a lakossági fogyasztás, ami az Egyesült Államokban regisztrált aránynak mintegy a felét jelenti. Akkor ki veszi meg Kína termékeit és szolgáltatásait? A válasz egy része az, hogy mi (a külvilág). Ahogy a gazdaság fogyasztói oldala gyengült, Kína növekvő arányban támaszkodott a kereskedelmi többletre, hogy fenntartsa a gyáripart. „De Kína szempontjából még fontosabb történet a beruházási kiadások növekedése, ezek részaránya mára elérte a GDP csaknem a felét”.

Ingatlan-boom buborék

A logikus kérdés az, hogy a viszonylag alacsony fogyasztás mellett mi ösztönözte a beruházásokat? A válasz pedig alapvetően az, hogy az egyre halványuló ingatlanbuborék. Az ingatlan beruházások aránya 2000 óta csaknem a kétszeresére nőtt a kínai GDP-ben és így több mint a felét adta a felhalmozások teljes növekedésének. Az is biztosra vehető, hogy a növekedés további részének java is olyan cégektől ered, amelyek a virágzó építőipar teljesítményére alapozva bővítették tevékenységüket - vélekedik az amerikai közgazdász.

Az ingatlan-boom buborék-jellegére utalt nem csupán az árak növekedése, hanem az a spekulációs láz is, amely olyannyira ismerős a néhány évvel ezelőtti amerikai eseményekből is, például a floridai part menti térségek példájából. Ugyanakkor a részletek nagyon eltérnek, az amerikai gyakorlattól, amely tekintélyes Wall Street-i cégeket és bonyolult pénzügyi eszközöket igényelt, míg a kínai illegális bankokat sőt zálogműveleteket is felhasznált. Az eredmények azonban hasonlítanak: akárcsak néhány évvel ezelőtt Amerikában, Kínában is sokkal sebezhetőbb lehet a pénzügyi rendszer, mint azt a hagyományos banktevékenységről szóló adatok mutatják - vélekedik Krugman.

Most a buborék láthatóan kipukkad, de egyes kommentátorok szerint nem kell aggódni, mert Kínának erős és intelligens vezetői vannak, akik mindent meg fognak tenni a helyzet orvoslására. Noha  ritkán mondják ki nyíltan,  sokan azt gondolhatják: Kína meg is teheti, amit akar, mert nem kell tekintettel lennie a demokratikus finomságokra.

Zavarba ejtő üzenetek

Ez azonban erősen emlékezteti Paul Krugmant arra, hogy az 1980-as években hasonlóan megnyugtató magyarázatok érkeztek Japánból, ahol a pénzügyminisztérium briliáns bürokratái úgymond mindent kézben tartottak. Aztán azt hallhatta a világ, hogy Amerika soha, de soha nem fogja elkövetni azokat a hibákat, amelyek Japán „elvesztett évtizedéhez” vezettek, „miközben a Csendes-Óceán túlsó partján valójában még rosszabbul jártak el, mint annak idején Japán” - jegyzi meg a szerző.

Krugman szerint a kínai vezetők gazdaságpolitikai üzenetei meglehetősen zavarba ejtőek. A külföldiek elleni kirohanások, vagy az amerikai gyártmányú autókra kivetett büntető vámok „egyáltalán nem fogják segíteni a kínai gazdaságot, de megmérgezhetik a kereskedelmi kapcsolatokat”.

Arról viszont sok történet szól, hogy a kínai kormány nem kényszerítheti ki a törvényesség uralmát, ellene dolgozik az átható korrupció, ami azzal jár, hogy ami a helyi szinten a valóságban történik, nem nagyon hasonlít arra, amit Pekingből elrendeltek.

Annak leszögezése mellett, hogy maga is reméli, feleslegesen kiált riadót, Krugman úgy véli, van elég ok az aggodalomra. „A kínai történet túlságosan hasonlít azokra az összeomlásokra, amelyeknek másfelé már tanúi voltunk. A világgazdaságnak, amelyet már komolyan megvisel az európai zűrzavar, igazán nincs szüksége egy új válság-epicentrumra” - fejezi be írását a Nobel-díjas szerző.

  (hvg)

٭

Kína le tudja küzdeni

a gazdasági kihívásokat

Wen Jiabao kínai miniszterelnök arra szólította fel a kínaiakat, hogy a gazdasági fejlődés „bonyolult és nehéz" kilátásai ellenére továbbra is bízzanak abban, hogy az ország le tudja küzdeni a kihívásokat. – írja mintegy a Paul Krugman féle cikkre válaszul a China Radio International (CRI)

„Miként 2008 novemberében, most is nehézségekkel nézünk szembe, amelyeket azonban kemény munkával legyőzhetünk” – mondta Wen Jiabao a keleti Jiangsu tartományban tett szemleútja során.

Wen Jiabao elmondta, hogy Kína exportjának növekedése egyre gyorsuló mértékben lassul, különösen az utóbbi három hónapban. Ugyanakkor a belső kereslet is visszaesik, viszont növekednek a költségek, és a lassuló gazdasági növekedés a magas inflációval együtt nagy nyomást jelentenek, ami miatt a makrogazdasági kiigazítások különösen nehézzé váltak.

Mindezek ellenére Kína gazdasági fejlődése jelenleg „általában véve jó állapotban van”, mondta a kínai miniszterelnök, aki rámutatott, hogy ugyan Kína gazdasági növekedése egész évben lassult, de még az idei legalacsonyabb növekedés, a harmadik negyedéves 9,1 százalék is jóval a világátlag felett van.

٭

 

További olvasnivalók (bibliográfia) a kínai gazdaság alakulásáról:

http://www.mtafki.hu/konyvtar/oktv2007_1.pdf

 

Újabb űrverseny kezdődik? - 3.

Az orosz űrtervek

Valahogy így kezdődött: "Szovjet ember a világűrben."

Egy hat részes sorozatot indítottunk útjára, ami „Újabb űrverseny kezdődik?” címen, profi módon elemzi, foglalja össze a témával kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat. Sokat – sem elvenni, sem - hozzá tenni nem lehet a leírtakhoz, melyekhez igen jó illusztrációkat is mellékelt a szerző. Akár iskolai tananyag is lehetne, feltéve, hogy a jövő nemzedéke számára fontos lehet – sok más dolog mellett persze – az ilyen jellegű információ is. Az űrkutatás, az űrutazások története mindenesetre megérdemelné, hogy többet foglalkozzunk vele. Annál is inkább mivel vannak olyan elméletek, amelyek szerint egy előző, az özönvíz során elpusztult civilizáció során talán már tudott repülni az emberiség. Lehet, hogy erről is érdemes lesz majd egyszer komolyabban szót ejteni, de előbb lássuk a mai és a közelmúlt eseményeit. Ez itt a sorozat harmadik része:

1. ábra. Az immár közel fél évszázados Szojuz űrhajó

A Műszaki Egység feladata a napelemek általi energiatermelés, de itt találhatók az űrhajó hajtóművei is. A Visszatérő Egység lekerekített csonka kúp formájú, ebben foglal helyet a legénység leszálláskor, de a kilövési eljárás idején is. Az irányító-rendszereket ugyancsak itt találhatjuk. Végül, az űrhajó csúcsa felé haladva legfelül kapott helyet az Orbitális Egység, benne a hasznos teher, tudományos műszerek és egyéb berendezések, a legelején pedig dokkoló-rendszer foglal helyet, zsilipajtóval. A visszatérés megkezdése előtt az Orbitális Egységet leválasztják, majd a hajtóművet beindítva fékezik az űrhajót. Később leválik a Műszaki Egység is, a Visszatérő Egység pedig belép a légkörbe, az alján hővédő pajzs óvja az áthevüléstől, végül ejtőernyős fékezést követően ér földet, az utolsó métereken kicsiny fékezőrakéták enyhítik az ütközés erejét.

A Szojuz űrhajó első három kísérleti indítása kisebb nagyobb balesetekkel találkozott, ennek ellenére 1967. április 23-án már pilótával bocsátották fel, Vlagyimir Komarovval a fedélzetén.  Az út mindjárt tragédiába is torkollott, a műszaki hibák sorozata miatt félbeszakított repülés végén, az ejtőernyős ereszkedés fázisában sem a fő, sem a tartalék ernyő nem nyílt ki, a leszállóegység nagy sebességgel a földbe csapódott, az űrhajós szörnyet halt.

A katasztrófa után az ejtőernyő-rendszert áttervezték, ám a munka lassan haladt, hiszen öt különböző Szojuz űrhajót fejlesztettek egy időben, más-más hordozórakétákhoz. A listán szerepelt többek közt egy Holdat megkerülő típus (Szojuz 7K-L1), egy Holdra szálló változat (Szojuz 7K-LOK), az előbbi Proton hordozórakétával, az utóbbi pedig az N1-essel repült volna, míg a többi Szojuz típus az R-7-essel.

A Szojuz űrhajók esetén az automatizálást részesítették előnyben, pl. a dokkolás emberi beavatkozás nélkül zajlik le, míg az amerikaiak általában a kézi vezérlést részesítették előnyben, automatikus dokkolásra csak az Amerikai elnök által nemrégiben törölt Constellation Program Orion űrhajója lett volna képes, azaz az orosz technikához képest 50 éves lemaradással.

Az Apolló-8 holdkerülését követően a Szojuz 7K-L1 program már nem volt politikailag számottevő, így személyzet nélkül repült, mint Zond űrszonda (Az első példány a Vénusz felé indult, a Zond-2 már 1964-ben plazmahajtóművet(!) használt a Mars felé vezető pályája során, a többi Zond a holdkutatásban kapott szerepet), közülük négy sikeresen vissza is tért a Földre. Az N1-es hordozórakéta sorozatos kudarca viszont a orosz holdkomp égi kísérőnk felszínére juttatását akadályozta meg, s szégyenteljes kudarcok beismerése helyett azok letagadását választották, a szovjet holdprogram létezéséről csak évtizedekkel később szerezhettünk tudomást, a Szovjetunió széthullását követően.

A szovjet űrprogram a holdverseny elvesztését követően az űrállomások építése felé fordult, a civil DOS és a katonai Almaz program űrállomásait egyaránt Szaljut néven állították pályára, összesen hetet, két kudarc mellett.

Az első Szaljut-küldetés ugyancsak tragédiával végződött, habár sikeresen dokkolt, szállt át az űrállomásra, s dolgozott annak fedélzetén, a háromfős, szkafandert nem viselő legénység a visszatérés során életét vesztette egy idő előtt kinyílt nyomáskiegyenlítő szelep miatt.

2. ábra. A leglátványosabb fejlődést a lényegében a Szojuz űrhajó belsejében láthatjuk. A legkorábbi Szojuz űrhajók vezérlőpultja.

 Az űrhajó belső terét ezután áttervezték, s a továbbiakban már csak két személyt szállított, akik a fel- és leszálláskor viszont már űrruhában voltak. A napelemek lekerültek az űrhajóról, helyette akkumulátorokat alkalmaztak, így a működési ideje ugyan megrövidült, viszont úgyis az űrállomáshoz repült, nem is volt lényegében szükség, tartós, önálló repülési képesség megtartására. Az így megalkotott Szojuz7K-T sorozat 31 alkalommal járt az űrben. Farkas Bertalan magyar űrhajóst is ez a típus szállította a Szaljut-6 űrállomásra, megbízható űrhajóként szolgálva a szovjet űrprogramot.

A következő típus, a Szojuz-T az 1960-as években még, mint Szojuz 7K-VI-ként kezdte pályafutását, a hadsereg számára tervezték, majd a cél többször módosult, s végül az 1970-es évek közepére készült el. Ez az űrhajó már ismét háromszemélyes volt, ám magassági és súlykorlátok bevezetése mellett.

3. ábra. A Szojuz-T űrhajó vezérlőpultja.

Digitális repülésirányító rendszert használt, visszatértek a napelemes változathoz, üzemanyag-mennyiségét is megnövelték, így sokkal komolyabb pályamódosításokat is végre tudott hajtani.

A Szojuz-T változathoz köthető egy máig egyedülálló manőver végrehajtása, a 15-ös példány előbb a Mír űrállomással kapcsolódott össze, majd az űrhajó kétfős személyzettel felkereste a nagyjából 4000 km-re keringő Szaljut-7 űrállomást, azt megjavították, majd újra visszatértek a Mírre.

A Mír, modulrendszerű űrállomás építésével új korszak kezdődött, ehhez kapcsolódott volna az orosz űrrepülőgép, a Burán is, a Szojuz űrhajókat tartalékként használva amennyiben az űrrepülőgéppel probléma adódna. Az űrrepülőgép-programot azonban törölték, viszont a Szojuz űrhajót továbbfejlesztették, könnyebb és erősebb szerkezetet kapott, puhább földet érést biztosító rendszereket alakítottak ki, az új változat pedig a Szojuz TM nevet kapta.

A szovjet űrprogram súlyos válság elé nézett, egyedül a Mír űrállomás maradt, mint jelentős program, s vele a Szojuz TM űrhajó. Egyre több bérmunkát voltak kénytelenek vállalni, a működési költségek egy része külföldről érkezett. Az USA űrállomás-programja vajúdott, többször átdolgozták, a NASA is betársult a Mír üzemeltetésébe. Lényegében az első űrturistát is a szovjet űrállomás fedélzetén köszönthették, újabb korszakot nyitva a világűr meghódításában, a Japán TBS tévétársaság 28 millió dollárt fizetett ezért, és egyben japán első űrhajósaként így jutott fel az űrbe.

4. ábra. A Szojuz-TM űrhajó vezérlőpultja.

A Míren hosszú távú repüléseket hajtottak végre, modulrendszere korábban lehetetlen bővítéseket biztosított, a Kvant, Kvant-2, Szpektr, Krisztall, Priroda és az űrsiklók dokkolásához használt dokkoló-modullal kiépítve teljes tömege meghaladta a 124 tonnát.

A Mír-2 már nem épült meg, miként az önálló USA űrállomás sem, az orosz elemeket a Nemzetközi Űrállomásba integrálták. A kiszolgálásához új űrhajó-változatot dolgoztak ki, a személyzetre vonatkozó korlátozásokat kitolták, így az adott űrhajós akár már 190 cm magas és 95 kilogramm is lehet. A fékező ejtőernyőket és a –rakétákat is módosították a puhább földet érés érdekében, változott a fedélzeti kezelőpanel. A módosításoknak ára volt, így már csak 100 kg hasznos terhet vihettek fel és 50-et hozhattak vissza.

Az eredeti elképzelések szerint a Szojuz TMA csak mentőegységként szolgált volna vész esetén, a Nemzetközi Űrállomás 3 fős legénységének menekítésére, azonban az amerikaiak törölték lakómoduljuk felvitelét, miként a mentőcsónak tervezetüket is, így a Szojuz TMA maradt az űrállomás személyzetcseréjének egyetlen eszköze a Columbia űrrepülőgép katasztrófáját követően, s lesz majd a jövőben is, az amerikai űrrepülőgépek 2010-es nyugdíjazását követően hosszú évekig. A korszerűsítési munkák folyamatosan zajlanak, 2010. Szeptember 30-án indul a világűrbe a legfrissebb változat első példány Szojuz TMA-01M néven.

5. ábra. Végül az immár teljesen digitális Szojuz-TMA.

A Szojuz és hordozórakétája nagyszerű tervezését bizonyítja, hogy az 1960-as években történt kifejlesztésüket követően még 50 évvel is egészen biztosan repülni fognak majd, kiszolgálván az ISS-t, az emberiség eddigi legnagyobb léptékű űrvállalkozását.

Sőt, történelmi pályája akár még magasabbra ívelhet, hiszen a már most is rendelkezésre álló BlockD/DM, illetve a Fregatt rakétafokozattal megtoldva akár a közeljövőben is képes lenne egy holdkörüli repülésre, űrturistáknak 100 millió dollárért kínálják a lehetőséget; illetve, kisebb változtatásokkal, a nem túl távoli jövőben akár a holdra szállás is kivitelezhető vele. Sikertörténete tehát páratlan.

A Burán űrrepülőgép

és az Energia hordozórakéta

Amikor az USA bejelentette űrrepülőgép-programját, nem titkoltan katonai szerepet is szánva neki, a szovjetek lemaradni látszottak. Nekiláttak tehát ők is a fejlesztéseknek, hogy az 1980-as évek végére megfelelő választ adjanak, megépítsék a maguk újrafelhasználható űrsiklóját. A szovjetek számos megoldást az amerikaiaktól vettek át, a formát mindenképpen.

6. ábra. A Burán űrrepülőgép büszkén emelkedik az Energia óriásrakéta hátára erősítve.

Az amerikai megoldáshoz képest a szovjet rendszer sokkal rugalmasabb, hiszen a hordozórakéta-komplexumot az űrrepülőgép nélkül is lehet használni, ellentétben az amerikaiakéval. Erre később a NASA is rájött, de soha nem jutott el a fejlesztésekben a megvalósításig. Az orosz űrrepülőgépet is szállító Energia rakéta teherbíró-képessége egészen páratlan, akár 200 tonnát is képes lenne a földkörüli pályára juttatni – kiépítésétől függően.

Az orosz óriásrakéta hivatott nehéz terheket a világűrbe szállítani, közte a Burán Űrrepülőgépet. Az orosz űrrepülőgép lényegében azonos méreteiben az amerikai nővérével, ám hasznos terhet többet tudott szállítani, révén a főhajtóművek magán az Energia rakétán kaptak helyet, így azok nem jelentettek plusz terhet a Burán számára, viszont nem is voltak újrafelhasználhatók. Az Energia rakéta oxigén-hidrogén keverékkel működött.

Jóval nagyobb szerepet kívántak a Buránnak szánni, mint az amerikaiak a saját űrrepülőgépüknek, kezdve a szovjet rakétapajzs kiépítésétől a Mír-2 űrállomás felépítésén át a nukleáris hulladékot a Napba szállító űreszközök felbocsátásáig, beleértve természetesen a Hold és a Mars benépesítését is.

Az Energia nehézrakéta első kipróbálására 1987-ben került sor, amikor a Poljusz katonai műholdat kívánták vele felbocsátani, ám annak irányítórendszere hibája miatt ez nem sikerült. A főpróba tehát megtörtént, indulhatott a Burán, ám pilóta nélkül. 1988. november 15-én startolt és alig 206 perc múlva már vissza is tért, teljesen automatikus vezérlés mellett. A siker ellenére azonban soha nem repült újra. Egyszerűen nem volt pénz a működtetésére. Következő repülésének időpontját ki sem tűzték.

Végül Kazahsztán birtokába került, ahol egy hangár rászakadt és összetört, a másik – majdnem teljesen kész – űrrepülőgép a Picska nevet kapta, ugyancsak Kazahsztánban található – a szabad ég alatt rohad…

További két példány van félkész állapotban, s történtek próbálkozások a program feltámasztására, de erre kevés esély van. Az Energia hordozó-rakéta is rendkívüli képességekkel rendelkezik, ezt bizonyította is, újbóli használata ugyancsak politikai döntés kérdése, s az ugyancsak hiányzik. Az új orosz fejlesztési tervekben nyoma sincs.

7. ábra. Így ért gyászos véget a Burán, évekkel a sikeres útját követően, a ráomlott hangártető alatt…

Az Angarától a Klipperig

A Szovjetunió felbomlása jelentősen kihatott az űrprogramra is. Oroszország vette át a programok nagy részét, de csak a kezdeti sokkhatást követően. Számos terv esett áldozatul a pénzhiánynak, de volt, hogy az adott programot ugyan nem törölték, de egy kopejkát sem áldoztak rá többé. Így járt a Buran űrrepülőgép és az Energia hordozórakéta is. Egyetlen reménységük a Mír űrállomás maradt, ennek fenntartásába viszont a külföldi partnerek, mindenekelőtt az USA is beszállt.

Az űrtechnikát a teljes összeomlástól a Nemzetközi Űrállomásba kapcsolódással kívánták megakadályozni, az egyik alapegység, a Zarja NASA pénzből készült. Az első teljesen orosz egység a Zvezda így is másfél évet késett. Az orosz egységek közül 2010 tavaszáig csak egyetlen újabb került fel, a Pirsz. Bő 8 évnek kellett eltelnie tehát a következő orosz modul csatlakoztatásáig, még ha csak egy igen szerény méretű dokkoló és zsilipkamráról volt is szó. Az MRM-1 és a Ruszvet  (Hajnal) kettőséről van szó, ez utóbbi pedig igen hasonlatos a Pirszhez. Csatlakoztatásával négy dokkoló-egység van immár az ISS-en. Komolyabb orosz kutató-egység felvitele 2012 előtt nem esedékes. Viszont a Nemzetközi Űrállomás működése és működtetése lehetetlen lenne az elkövetkezendő években az orosz Szojuz TMA használata nélkül.

A szovjet korszak befejeződésével az oroszokat talán a legnagyobb csapásként érte a kazahsztáni űrrepülőtér határon kívülre kerülése. 1995-ig eléggé zavaros állapotok uralkodtak ott, a sorvadás látványos volt, ám egy 1995-ös egyezmény alapján a város orosz felügyelet és -költségvetés alá került, az űrközpont bérleti jogát elég különleges módon oldották meg, így került pl. az első két orosz űrrepülőgép kazah tulajdonba.

2005-ben az egyezményt megújították, az oroszok jelenléte így 2050-ig garantált, évi 115 millió dollárért, évente újabb 50 millió dollárt a létesítmények használatáért. Az egyezményt Kazahsztán csak 2010-ben ratifikálta, miután az oroszok más egyezmények felbontásával fenyegettek. A kedélyek azóta sem csillapodtak, ami Oroszországnak igen kellemetlen, hiszen a Proton és a Zenit hordozórakéták csak Kazahsztánból indíthatók. A Szojuzokat ugyan fel lehetne bocsátani Pleszeckből, de már csak pilóták nélkül. A probléma áthidalására egyeztek meg az ESA-val és építettek fel indítóállást a Szojuzok számára Kourouban, illetve új hordozórakéta fejlesztésébe kezdtek.

A megoldás másik útja teljesen új űrközpont felépítése, ennek bejelentése 2008-ban meg is történt. A helyszín az orosz-kínai határvidék, azaz távol-kelet, Vosztocsnij. Az építkezést 2010-ben kezdték. 2015-re a legtöbb létesítménynek már állnia kell, azonban emberek felbocsátása erről az új űrközpontról csak 2018-ban várható. Az űrközpontot kiegészíti majd egy komplett légi bázis, új kozmonauta-kiképzőközpont, kutató-fejlesztő állomás, egy vadonatúj város a dolgozóknak, s természetesen egy elnöki birtok. A tervek szerint 2020-tól már a teljes orosz űrprogramot innen kívánják bonyolítani.

Nem elég, hogy a legfontosabb űrrepülőtér nem orosz területen van, de egyes hordozórakétákat sem „otthon” gyártják, pl. a Zenit, vagy a Ciklon típusokat Ukrajnában. A megoldást teljesen új, modul-rendszerű hordozórakéta kifejlesztésében látták, s már az 1990-es évek elején elkezdték tervezni az Angara-család elemeit, a Ciklon, a Zenit, a Proton és a Szojuz hordozórakéta-családok teljes ki- és felváltására.

Az 1992-es változatok még kissé furcsán hatottak, azóta a tervek nagyban módosultak, a legfrissebb elképzelések 2008-ban születtek.

8. ábra. Az Angara hordozórakéta különböző kiépítései.

Az Angara modul-rendszerű, alapegysége az üresen 10 tonna tömegű URM (Univerzális Rakéta Modul),  feltöltve 140 tonna, s egyetlen RD-191-es hajtómű gyorsítja. A nagyobb változatok több ilyen fokozat párhuzamos elhelyezéséről szólnak.

Az Angara-7 már hét darab URM fokozatot tartalmazna, teherbíró-képessége ezáltal 43 tonnára növekedne, ami a Proton rakétáknak a duplájánál is több. Az Angara-100 terveivel is megismerkedhettünk már 2005-ben, ez már nem az URM elemekre épül, hanem megnagyobbított részelemekre, s a hajtómű is más, RD-170 és RD-180-as. Az RD-170-es még a Zenit rakétákhoz készült, az RD-180 ennek „félbevágott” változata, jelenleg az amerikai Atlas hordozórakéta első fokozatát gyorsítja. Az Angara-100 teherbírása már eléri a 110 tonnát, a jövőbeni Hold- és Mars-repülések kiszolgálására készül.

Habár a pénzhiány még átmenetileg gondot okoz, az RD-191 hajtómű fejlesztése elég lassan halad, még csak egyetlen URM készült el, felbocsátása csak 2011 végén várható, újabb rakétacsalád körvonala is egyre jobban kibontakozik.

Az Hrunyicsev vállalat mellett a másik óriás is letette a maga terveit az asztalra, hiszen a Roszkozmosz sem akart lemaradni, az elképzeléseiket pedig már eleve az új, a Vosztocsnij Űrbázis adottságaihoz hangolták. Nemrég készült el a Szojuz-2, illetve Szojuz-3 változat, immár nagyobb teljesítménnyel.

Első fokozata 3 db RD-180-as hajtóművet tartalmaz, a második fokozat pedig 4 db RD-1024-est. A pilótás változatnak 18.8 tonnát kell tudnia pályára juttatni, teherszállító változatai 23, 35, illetőleg 50 tonnát. A gyártási felügyeletet a Progresz Tervezőiroda nyerte el. A végleges terveket 2010 szeptemberéig kell letenni az asztalra.

A határidőket tekintve az új rakéta nem állhat szolgálatba korábban 2015-nél a Vosztocsnij Űrközpont elkészülte előtt. A hírek szerint a RUSz-M nevet viseli. Az Orosz Űrügynökség két, nagyjából hasonló hordozórakéta-család kifejlesztését rendelte meg tehát, a döntés mögött olyan elképzelés is állhat, miszerint nem akarnak egyetlen típustól függeni, hiszen ha bárhol gond merülne fel, az egész űrprogram veszélybe kerülhetne.

9. ábra. A RUSz-M hordozórakéta változatai.

 A Szovjetunió széthullását követően három nagyobb, űrhajók tervezésével és építésével foglalkozni kívánó cég maradt az orosz űriparban. Az Orosz Űrügynökség 2005-ben írt ki pályázatot a Szojuz űrhajók kiváltására mind az ISS, mind a későbbi űrprogramokban. A sorban az első a Molnyija, az orosz űrrepülőgépes program meghatározó résztvevői.

A Molnyija az 1990-es években hozakodott elő a MAKS tervezettel, az Antonov-225 óriás teherszállító repülőgép hátáról világűrbe induló űrrepülőgépre vonatkozó elképzelésével. Több verziót is kidolgoztak. 1993-94-ben teszteket is végrehajtottak, arra voltak kíváncsiak, vajon lehetséges-e az óriásgép hátáról űreszközt indítani. Az ESA pénzelte a kísérleteket. Habár a MAKS kifejlesztése is hasznos információkhoz jutott volna, ha folytatják, igazából az angol HOTOL űrrepülőgép fejlesztése jutott gazdag tapasztalatokhoz, melynek indítását ugyancsak az Antonov-225 hátáról tervezik.

A Molnyija nem kapott támogatást, ennek az is oka lehet, hogy az Antonov gyár Ukrajna területén található. Orosz rendszerre volt szükség.

A sorban a második a Hrunyicsev vállalat. Űrállomás-építésben rendelkeznek gazdag tapasztalatokkal. Ők állnak az Angara fejlesztések mögött is. A Szaljut és az Almaz űrállomásokkal megépítésével szereztek hírnevet. Az utóbbi katonai célokat szolgált, s ki is fejlesztettek hozzá egy személyszállító űrhajót, mely a TKS nevet kapta. Annak idején még Csalomej tervezte, a katonai célok mellett a Hold-repülésekhez is felhasználták volna.

A TKS alapvetően különbözött mind a Szojuz, mind az Apolló típustól. Három fő egység alkotta, a méretes FGB egység volt a hasznos teher raktere, a személyzet élettere. Saját hajtóművekkel és hajtóanyagtartályokkal rendelkezett, külön építőelemként is alkalmazható volt, az ISS orosz modulja, a Zarjais lényegében egy átalakított FGB egység.

10.  ábra. Az épülő új orosz űrtámaszpont helyszíne, Vosztocsnij.

A második fő része a Visszatérő Egység (VA), emlékeztet az Apolló Parancsnoki Egységére, de annál kisebb. A harmadik rész a VA modul Hajtóműegysége. Fő feladata a fékezés. A TKS-t pilótás módban soha nem próbálták ki, űrállomás-modulként azonban többször is felhasználták.

A Hrunyicsev a TKS-en alapuló terveket nyújtott be, űrhajója a PTK nevet kapta. A VA Egységet jelentősen megnövelték, aljára pedig az adott feladathoz megfelelő modult lehet csatlakoztatni attól függően, hogy hosszú távú repülésről van szó, vagy csak az űrállomáshoz kell csatlakozni. Készült teherűrhajó változat is.

11. ábra. A Klipper űrhajó.

A harmadik és legnagyobb a sorban az Energia, ők gyártják a Szojuz (R7) hordozórakéta-család egyes típusait, a Szojuz űrhajókat és a Progresz teherűrhajókat. Még 2000-ben kezdték meg a tervezést egy „emelő test” típusú űrhajóval. Ez a változat ejtőernyővel ért volna földet. Később a terveket módosították, az űrhajó kis szárnyakat is kapott, hogy kifutópályára is leszállhasson.

A fejlesztés egy ideig párhuzamosan haladt, végül a szárnyas verzió győzött. Hővédelméről az amerikai és orosz űrrepülőgépeken megismert, ám továbbfejlesztett csempék gondoskodnának. Az űrhajó végéhez Orbitális Egység csatlakoztatható, némileg megnövelvén az életteret, továbbá egy kis Műszaki Egység a pályaváltoztatáshoz, a magasabb pályák eléréséhez. Az űrhajó a Klipper nevet kapta.

A Műszaki Egységet később „Parom” nevű Kiszolgáló Egység váltotta fel, mely külön hordozórakétával indul, a világűrben dokkol a Klipperhez, úgy juttatva fel az űrhajót az űrállomáshoz. Az FGB Egységhez hasonló Parom nemcsak a meghajtásért felel, a két végén egy-egy összekapcsoló-berendezéssel is ellátták, s némi plusz élettérrel is rendelkezett.

A 6.8 tonnás Parom újratölthető és többször felhasználható. Élettartamát 15 évre szánták, folyamatosan kiszolgálhatta volna tehát a Klipper űrhajót és a teherhajókat. A Paromnak az adta létjogosultságát, hogy kettébontották vele a Klippert, a két eszköz így két kisebb hordozórakétával is indíthatóvá vált, nagyobb méretű rakéta helyett tehát akár két Szojuz-2. A Klipper a két pilóta mellett további négy embert tudott szállítani.

2006-ban azonban eltolták a döntéshozatalt, pedig már az életnagyságú modellt is büszkén mutogatták, az ESA ugyanis 2005 decemberében közölte, nem kíván részt venni a közös programban.

2006 júliusában az Orosz Űrhivatal bejelentette, egyelőre lemondanak a Szojuzok lecseréléséről, az eddigi tervek tehát tervek maradnak.

12. ábra. Az ACTS tervezet Föld körüli- és a Holdhoz tervezett változata, összevetve a Szojuz-TM űrhajóval.

A PPTS – avagy az Orionszkij

Az oroszok mihamarabb szerettek volna választ adni Bush elnök Constellation tervezetére, s ehhez igyekeztek is szövetségest találni, aki lehetőleg minél több pénzzel és tapasztalattal beszáll a fejlesztésekbe, ám az orosz űrtitkokat lehetőleg ne kelljen megosztani. Így adódott a közös európai-orosz űrhajó ötlete, nyilván nem kis megtakarítást hozott volna. Az ACTS az űrállomás kiszolgálása mellett, holdraszállás kivitelezésében és holdbázis kiépítésében is szerepet kapott volna. A Klippernek fontos szerep jutott volna ebben az elképzelésben, az európai fél azonban visszakozott.

Az elképzelések módosultak, az európai ATV-hez kapcsolódó új orosz Parancsnoki Egység következett, ez 5-6 fős személyzetet tudott volna szállítani, majd kialakult az Euro-Szojuz, vagyis a Szojuz Űrhajó Visszatérő Egysége és egy európai Orbitális Egység kettőse. A holdkerülő vagy holdkörüli pályára álló vállalkozáshoz egy Proton rakétára szerelt Block DM fokozattal számoltak, ez utóbbi kis lakóteret is tartalmazott a kényelmesebb utazáshoz.

A tervek többnyire már létező eszközök felhasználására épültek, mindösszesen a holdkompot kellett volna kifejleszteni hozzá. Így alacsony költségek mellett aránylag gyorsan kivitelezhető elképzelésről volt tehát szó.

2007-ben a Szojuz-alapú terveket csiszolgatták, de konkrét lépések még nem történtek. 2008-ban újra lángra kapott a közös munka iránti lelkesedés, újabb tervek jöttek elő, egyre jobban kezdtek hasonlítani az amerikaiak Apolló, illetve Orion űrhajójához. A Műszaki Egységet továbbra is Európa, míg a Parancsnoki Egységet az oroszok építették volna. Földkörüli pályára 6, holdra vezető útra négy fős személyzettel kalkuláltak.

A tervekkel kapcsolatban a két fél között még komolyabb egyeztetés sem történt, például az oroszok egészen más tömeg-paraméterekkel számoltak az űrhajójukat illetően, mint az európaiak. Az elképzelések végül is annyira összegubancolódtak, hogy az ESA Miniszteri Tanácsa 2008 végén elvetette a közös európai-orosz űrhajóra vonatkozó terveket. Az ESA saját, pilótás űrhajó kifejlesztését választotta, ám erre szinte semmi pénzt nem szavaztak meg. Oroszország válaszul 2009 januárjában úgy döntött, hogy egyedül fejleszti ki saját, következő generációs űrhajóját. A program jelenleg PPTS (Leendő Pilótás Szállító Rendszer) név alatt fut, alapvetően a legutolsó ACTS elképzelésre épül.

13. ábra. Az ACTS űrhajó a Föld körüli pályán.

14. ábra. Az ACTS űrhajó a Hold felé vezető pályán, a gyorsító-rakétájával.

15. ábra. Az ACTS űrhajó röntgenrajza.

16. ábra. Az ACTS a Hold felett.

17. ábra. A Parom rakétafokozat.

A PPTS vagy a PTK NP

- a jövő orosz űrhajója?

A 2009-es bejelentés természetes következménye volt az ESA lépésének. Az új űrhajóval szembe a következő követelményeket támasztották:

- legyen képes 4 űrhajóssal a fedélzetén 30 napos önálló repülésre

- 4 űrhajóst az űrállomásra eljuttatva dokkolni és egy évig működőképesnek maradni

- a holdpálya elérése, 14 napos önálló repülés keretében, a Hold körül keringő űrállomáshoz dokkolva pedig 200 napig maradjon működőképes

- legyen használható teherűrhajóként is.

A felsorolásból látszik, milyen irányt kívánnak szabni az orosz pilótás űrprogramnak. Folytatni kívánják a Nemzetközi Űrállomás kiszolgálását, az önálló repülések viszont az űrturizmus fejlesztése mellett, az ISS-től függetlenül végzett kutatásokat is tartalmaz. Távlati célként konkrét megfogalmazást nyert a holdra szállás, valamint a holdbázis kiépítése. Mivel az USA lényegében feladta ilyen irányú terveit, Oroszország újra a világ vezető űrnagyhatalma lehet, ezt a pozícióját pedig hosszú évtizedekre be is betonozhatja. Medvegyev orosz elnök álláspontja is ezt tükrözi, miszerint országának mindenekelőtt az űrkutatás és az informatika területére kell beruháznia.

Korábban úgy tűnt, egyfajta újabb űrverseny van kibontakozóban, de a versenytársak sorra elfogytak, az USA mellett az ESA sem ismerte fel az űrkutatás jelentőségének fontosságát, s kihatását az egész társadalom közérzetére. Az oroszok mégsem „nyugodhatnak meg”, hiszen új versenytársak jelentek meg a színen, mindenekelőtt Kína, India és Japán.

2009. április 6-án a Roszkozmosz megnevezte az RKK Energiát, mint az új űrhajó végleges terveit elkészítő céget. Kis idővel később a Progresz tervezőirodát is, mely cég egyben a Rusz-M hordozórakéta-család fejlesztője is. Az Energiának 2010 júniusára, a Progresznek 2010 szeptemberére kell elkészülnie a tervekkel, s ezt követné a gyakorlati munka megkezdése. Az első Rusz-M hordozórakéta 2015-ben emelkedhet fel Vosztocsnijból, az első embert is szállító PPTS pedig legkorábban 2018-ban.

Mindezeket a célokat Oroszország az amerikai űrköltségvetés töredékéből fogja megvalósítani. Igaz, az amerikaiak már jártak a Holdon, az is igaz, hogy erre a szovjeteknek is minden esélye megvolt, néhány napon-héten csúsztak el.

18. ábra. Az ACTS – vagyis, az időközben átnevezett, PPTS űrhajó, gyorsító-fokozattal a Hold felé tart.

A cél: a Hold

A mostani orosz tervek, ellentétben a törölt amerikai holdprogrammal, nem számolnak gigászi hordozórakétákkal. Legfeljebb 50 tonnás részegységekben gondolkoznak, ezeket pedig - szükség esetén -, Föld körüli pályán kapcsolják össze.

A holdexpedíciók során előre küldik a Holdkompot (jelenleg a VPK nevet viseli), mely földkörüli pályán összekapcsolódik egy gyorsító fokozattal, s annak segítségével jut el holdkörüli pályára. Ha mindez rendben végbemegy, akkor indul el a PPTS űrhajó a maga gyorsító fokozatával a Hold felé vezető pályán. A Holdat elérve 100 km-es magasságú pályára áll, majd a gyorsító fokozat leválik.

Ezt követően dokkol az űrhajó és a Holdkomp, majd a 4 kozmonauta átszáll a Holdkompba és végrehajtja a leszállást. Az űrhajó pedig üresen kering tovább. Visszatéréskor a Holdkomp Visszatérő Egysége repíti fel az űrhajósokat, dokkol az űrhajóval, a személyzet átszáll, a Holdkomp Visszatérő Egységét lekapcsolják. A legénység a Föld felé indul. Bolygónkat elérve leválik a Műszaki Egység, végül leszáll a Parancsnoki Egység.

19. ábra. Az űrhajó lényegében ugyanaz, a név kicsit más, PPTS – PTK NP. Megjelennek a hővédő csempék.

Lehetséges továbblépésként egy Hold körül keringő űrállomás megépítése szerepel. A Holdkomp és az űrhajó is ehhez kapcsolódna. Ennek a megoldásnak több szempontból is kiemelt jelentősége lenne, mindenekelőtt ha az űrhajó hibája miatt veszélybe kerülne a visszatérés, akkor a mentőexpedíció megérkezéséig itt tartózkodhatnának a kozmonauták, az űrállomás lehetővé tenné akár az űrhajó újratöltését is.

A Hold körüli űrbázistól eltekintve, az orosz tervek nagyjából fedik az amerikai változatot. Az oroszok nemcsak az orosz zászlót kívánják kitűzni, hanem tartósan szeretnének berendezkedni égi kísérőnkön. Bázist kívánnak kiépíteni. Ehhez eleinte a Holdkomp Leszálló Egységeit használnák. Később fokozatosan bővítenék a telepet. 3-6 hónapos váltásokban gondolkoznak.

Miként minden űrprogram kapcsán, az orosz holdbázis létezésével összefüggésben is feltehetjük a kérdést: mi szükség van rá? Mindenekelőtt a tudományos és technikai kihívás. Később akár a hasznosítás is szóba jöhet, bányászat mindenekelőtt. De nem lehet kihagyni a szórakozás nyújtotta  előnyöket, pl. a sportot, a turizmust, de a gyógyászatot sem.

20. ábra. Különböző orosz holdkompok. A múltból, a jelenből és a jövőből.

 

A Holdról sokkal könnyebben lehet továbblépni, hiszen nincs légköre, tömegvonzása csak hatoda a földinek. Kisebb és gyengébb szerkezeti elemekből álló rakétákat lehet tehát felbocsátani felszínéről a Naprendszer külső és belső térsége felé, a visszatérő űrhajósok számára, mint rehabilitációs központ, de akár mint karantén is működhet.

Egy ilyen holdbázison gyűjthető tapasztalatok felbecsülhetetlen értékkel bírnak az egész emberiség számára, az élet alapvető kérdéseire adhatnak válaszokat, s hozzásegíthetnek helyünk pontosabb meghatározására a Világegyetemben.

2010. tavaszán Oroszországban 520 napos mars-szimulációs program kezdődött, önkéntesek bevonásával. Magyar pszichiáterek is részt vesznek a kísérletben. A Holdnál tehát nem kívánnak megállni, máris gondolkodnak a további lehetőségeken.

Ám miként minden jelentősebb előrelépés, ez is komoly áldozatot igényel, s mindenekelőtt politikai döntést. Úgy tűnik, a döntés megszületett. Úgy gondolom, 2011. április 12-én, Jurij Gagarin repülésének 50. évfordulóján, igen komoly űrhajózási bejelentésnek lehetünk majd tanúi, egyben pedig annak, hogy Oroszország újra a világ vezető űrnagyhatalmává válik. Vagy egyedül, vagy Kínával közösen.

21. ábra. Orosz űrállomás a Hold körül. Művészi ábrázoláson.

22. ábra. Holdkörüli pályára tervezett orosz űrállomás. A Földről- és a Holdról érkező űrhajók fogadására egyaránt alkalmas.

Az anyag lezárva: 2010-04-10

 

Források:

http://www.astronautix.com/

http://urvilag.hu

http://sg.hu

http://www.russianspaceweb.com/

http://www.cnsa.gov.cn/n615709/cindex.html

http://hu.wikipedia.org/wiki/Sencsou-7

http://www.hirado.hu/Hirek/2009/12/03/08/2010_ben_indulhat_a_masodik_kinai_Hold_szonda.aspx

http://spacedaily.com

http://www.astronautix.com

http://www.zky.de/buran

wikipédia

A javított, szerkesztett változat eredetije: http://www.freeweb.hu/aranylaci/spacerace/2/spacerace-03.htm