2009. július 27., hétfő

MERÉNYLET A BOLÍVIAI ELNÖK ELLEN?

1. rész

Zavaros ügyek, furcsa előzmények

A bolíviai elnök, Evo Morales ellen tervezett állítólagos merénylet felszámolása közben Santa Cruzban 2009. április 16-án, csütörtök hajnalban, egy Michael Dwyer nevű ír fiatalembert és két magyart lőttek le, egyet pedig őrizetbe vettek. Az egyik magyar származású áldozat Rózsa-Flores Eduárdó, a másik Magyarosi Árpád volt. A börtönbe vetett, ugyancsak magyar származású társuk: Tóásó Előd. Az ötödikként elfogott és az előbbivel együtt börtönbe zárt Mario Astorga Tadic, horvát-bolíviai állampolgár.

Ki voltak ők valójában, miért mentek Bolíviába? Miért keveredtek a terrorizmus gyanújába, miért állítja róluk a bolíviai kormány, hogy destabilizálni akarták azt a kis latin-amerikai országot? Hogy meg akarták ölni az indián elnököt?

„Nemzeti anarchista vagyok, alapítója az egyszemélyes Nemzeti Anarchista Pártnak” – így mutatta be magát a magyar-horvát és bolíviai állampolgársággal is rendelkező, élete során, számos más nevet és álnevet is használó Rózsa-Flores Eduárdó, az egyik magyar közösségi oldalon található profiljában.

Internetes blogjából pedig az is kiderül, hogy nem Magyarországon, hanem a bolíviai Santa Cruz-ban született 1960. március 31-én. Ott született, de élete nagy részét nem ott töltötte, nem ott élte le.
Amint azt a származásáról, a szüleiről a blogjában leírja: apja, Rózsa György magyarországi zsidó származású festőművész, egyetemi tanár, aki 1948-ban hagyta el Magyarországot; anyja, Nelly Flores Arias pedig spanyol anyanyelvű, katalán származású tanár volt. Rózsa-Flores 1972-ig Bolíviában, majd 1973 végéig Chilében tanult. A Pinochet-féle katonai hatalomátvétel után a családjával Svédországba települt, ahol 1973-75 között politikai menekültként élt szüleivel és húgával.
Magyarországra 1975-ben költözött a négytagú család. Flores a budapesti Szent László Gimnáziumban tett érettségit 1979-ben, majd a Kossuth Lajos Katonai Főiskolára jelentkezett. Rövid ideig a Szovjetunióban, a KGB, a szovjet titkosszolgálat iskolájában is tanult, majd 1984-ben a Budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi karára felvételizett, ahol 1989-ben szerzett diplomát. Ő volt az egyetem utolsó KISZ-titkára, aki a Münnich Ferenc Társaság aktivistájaként a rendszerváltás előtt még együtt koszorúzott veterán kommunistákkal a Tanácsköztársaság évfordulóján, ezen kívül tagja volt a Magyar Szocialista Munkáspár (MSZMP) párthadseregének, a Munkásőrségnek is, ahol őrnagyi rendfokozattal szolgált.
Rózsa-Flores Eduárdó azt állította magáról, hogy 1984-től különböző külföldi hírügynökségek tudósítójaként dolgozott, majd 1988-tól a La Vanguardia spanyol nyelvű napilapnak írt, amelynek különleges tudósítójaként 1991 júniusában az akkori Jugoszláviába, Horvátország fővárosába, Zágrábba ment. Sajtóhírek szerint a spanyol újság mellett folyamatosan tudósított a BBC World Service nemzetközi brit rádióadó spanyol nyelvű adásainak is. Mindezt cáfolja egy a Magyar Nemzet internetes kiadásában megjelent, és a bolíviai La Razon nevű lapra hivatkozó hír, amely szerint „Egy nemzetközi sajtóügynökség, a Nemzetközi Sajtó Tudósítóinak Egyesülete (ACPI) bejelentette, hogy Rózsa-Flores Eduardo nem volt egyik sajtószervezet tudósítója sem. (A rajtaütés hetében a hírekben még az szerepelt, hogy a spanyol nyelven megjelenő, katalán La Vanguardiának is dolgozott a szerb–horvát háború idején. A lap azonban a következő napokban egyáltalán nem említette, hogy Rózsa-Flores nekik dolgozott volna tudósítóként – írja a szerkesztőség.) Ráadásul ACPI nyilvántartásában sem szerepel Rózsa-Flores semmilyen eddig ismert nevén, vagy álnevén… Rózsa saját állítása szerint 1991. augusztus 28-án, Eszéken első külföldi önkéntesként jelentkezett a Horvát Nemzeti Gárda soraiba. Részt vett a magyarok lakta Szentlászló védelmében és a szeptemberi eszéki csatákban, harcolt Vukovárnál. A különleges erők parancsnokaként megkapta a horvát állampolgárságot, és Franjo Tudjman horvát elnök őrnaggyá léptetette elő. 1993-ban ezredesi rendfokozatot kapott. Háromszor sebesült meg a fronton.
Egy friss hír szerint – amiről ugyancsak a bolíviai La Razon nevű lap számol be - Julio César Alonso elment a bolíviai ügyészségre, ahol három órán keresztül tett tanúvallomást Eduardó Rózsa Flores ellen. „Tudom, hogy mit tett ez az ember (mármint Rózsa) Európában” – mondta a veterán spanyol haditudósító. (Ezzel kapcsolatos írásunkat lásd a 'A pszichopata Rózsa Flores háborút akart kreálni' címszó alatt.)
Egy a vele készült egyik interjú szerint spanyol anyanyelvűként, a szolgálati helyén, Ferihegyen határőrként többször találkozott Carlos-sal, a Sakálként közismert terroristával. Egy 1997-ben megjelent „A világ legnagyobb terroristái” című könyv azt írja erről, hogy „nem véletlenül került Carlos mellé, a szovjet titkosszolgálat választotta ki erre a posztra.” A könyv írója ezen kívül az is tudni véli, hogy „Eduárdó Carlos távozása után kapott kedvet a fegyveres élethez.” Mást akkoriban nem nagyon lehetett tudni Rózsa-Flores Eduárdóról, vagy, ahogy közeli barátai, iskolatársai nevezték, Edu-ról. Bár egyesek emlékeznek még rá, hogy már akkoriban sokaknak feltűnt a többiekétől eltérő, különc viselkedése, túlzásai. És, hogy mindig nagyon igyekezett magát mások előtt jó színben feltüntetni.


A Népszabadság szerint a pártállam alatt Rózsa Eduárdó a Fideszről is jelentéseket írt, ami nem akadályozta meg abban, hogy később, 2002-ben rövid időre maga is a Fidesz tagja legyen. Ám, mint nyilatkozta csakhamar „kigyógyult” a Fideszből, és az után alapította meg az egyszemélyes (?) Nemzeti Anarchista Pártot, mely a nemzetért küzd az állam ellen. Ekkorra már több szélsőjobboldali kapcsolattal is rendelkezett és rendszeresen jelentek meg írásai különféle szélsőjobbos lapokban, portálokon. A jobbik.net például halála után így búcsúzott tőle: „Mély fájdalommal tudatjuk, hogy elhunyt barátunk, szerkesztőtársunk, Rózsa Flores Eduárdó. Meghalt a hazájáért.”
A Kuruc.infon pedig „Családja és közös barátaink” nevében „Florian Geyer” méltatja. A szerző többek között azt állítja, Rózsa Flores sokat segített neki, mint annyi más, ébredő, harcolni szándékozó magyar fiatalnak. Hosszú, ám építő és baráti vitáikról pedig így emlékszik a Kuruc.info szerzője: „Én: Európa, nemzetiszocializmus, kereszténység. Te: muszlim, világforradalmár és latin-amerikai lánglelkűség. Barátságunk igazi példája annak, hogy nem kell feltétlen azonos világnézetet vallani azért, hogy barátok és harcostársak legyenek az emberek. Mindig van minimum, amit el kell érniük a magunkfajtáknak, és ebben egyet is tudtunk érteni: Magyarország megváltása, de legalábbis a komcsi-cionista bagázstól való megszabadítása. Túlzás nélkül, mindent megtettél azért, hogy ez megvalósuljon” - írja a jóbarát, majd hozzá teszi: fájdalmában potyognak a könnyei.
Rózsa Flores Eduárdó zsidó származású apja keményvonalas kommunista, anyja hithű katolikus volt. Edu egy vele készített interjúban úgy nyilatkozott, hogy ez a kettősség tette olyanná, amilyen volt. Valószínűleg ennek a kettőségnek köszönhető, hogy Rózsa-Flores 1992-ben Bécsben belépett az ultrakonzervatív Opus Dei (Isten Műve) katolikus mozgalomba. Majd 2003-ban állítólag áttért az iszlám hitre, és csakhamar a szélsőséges megnyilvánulásairól ismertté vált szekta, a Magyar Iszlám Közösség egyik fő ideológusa, ellentmondást nem tűrő vezetője, alelnöke lett. Így jutott el például Irakba és Szudánba. A férfi saját bevallása szerint „élete és halála” is Allahról szólt. Akik viszont jól ismerték őt, életmódja, gondolkodása és viselt dolgai alapján erősen kétségbe vonják ezt. Ráadásul a Bolíviában élő húga, Rózsa Szilvia szerint korábban már felvette a zsidó vallást is. Scheiber Sándor főrabbi péntek esti előadásainak odaadó, Dávid-csillagot viselő látogatója, illetve a Vasárnap nevű szlovákiai magyar lap, illetve a Wikipédia róla szóló szócikke szerint, alapítója volt a II. világháború utáni első magyarországi zsidó kulturális egyesületnek is. Amiről az lehet tudni, hogy „Még 1988-ban, az első alternatív zsidó szervezetként alakult meg a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület (Mazsike) azzal a céllal, hogy az asszimiláció helyett az integrálódást segítse elő, őrizze és terjessze a zsidó kulturális értékeket.”
Azt, hogy Rózsa-Flores Eduárdó mennyire fogadta el, és mennyire őrizte meg és terjesztette a zsidó kulturális értékeket pontosan nem lehet tudni. Bár az interneten fellelhető például néhány bolíviai utazása előtt készült fényképfelvétel, melyeken a vele együtt lelőtt Magyarosi Árpád társaságában épp egy zsidó temető megtisztításán fáradozik. Blogjában magát egy, „még ha nem is egyszerű, de normálisnak mondható, íróemberként” aposztrofálta, akinek van önálló véleménye a világ dolgait illetően, s azt megvédi, „ha kell, bármi áron”.
Az elmúlt években a neve többször fölmerült, mint a székelyföldi autonómia-törekvések egyik radikális pártfogója. A Székely Légió honlapján például komoly többoldalas tanulmányban részletezi, hogy mit kell tenni abban az esetben, ha a rendőrség felfedi szeparatista törekvéseket, és lecsap a titokban szervezkedőkre, milyen jogaik és lehetőségeik vannak egy váratlan, rajtaütés-szerű házkutatás esetén.
Magyarosi Árpád - weblapja szerint - 1981. február 4-én született Marosvásárhelyen. Általános iskolai tanulmányait a romániai Szovátán kezdte, majd Budapesten folytatta további két intézményben. Az egyik magyar közösségi oldalon található adatlapja szerint többször váltott középiskolát, csakúgy, mint egyetemet és főiskolát is. B. Zsuzsanna, aki két évig egy kollégiumban lakott a székely fiúval, a Magyar Nemzetnek elmondta: Árpádot kirúgták a főiskola kollégiumából, mert ittas állapotban az ablakon át kihajított az utcára egy tv-készüléket. Magyarosi Árpád internetes közösségi adatlapja szerint megalapítója volt a Székely Légiónak, s tagja a Magyar Iszlám Közösségnek.
Biográfiája szerint már gyermekkorában komolyan érdeklődött a zene és az éneklés iránt. 1999-ben gimnáziumban alakult meg az első rövid életű zenekara, mely a „Sehonnai nincstelenek” névre hallgatott. Egy 2007-es interjújában arról is beszélt, hogy a zenélés mellett versei és rajzai is rendszeresen jelentek meg a Partium nevű irodalmi, művészeti folyóiratban. A passzio.hu-nak adott nyilatkozatában arról is vallott, hogy „mélyen érinti” az a tény, hogy édesanyja „leveszi róla a kezét”.
Csakúgy, mint Eduárdó Rózsa-Flores, a közösségi oldalon Magyarosi Árpád is feltünteti „klubjai” között a Magyar Iszlám Közösséget. Mind a két férfi gyakran szerepel a Magyar Iszlám Közösség (MIK) különféle rendezvényein, a

róluk készült fényképfelvételeken látható például, hogy Magyarországról való távozásuk előtt még részt vettek a MIK nyári táboroztatásán. Az egyik internetes kép aláírása szerint Magyarosi ott házasságot kötött a mellette ülő lánnyal. Bár egyikük sem tudott arabul, mindketten fontosnak tartották, hogy nevüket arab betűkkel is felírják az adatlapjaikra. Sok magyarországi és külföldi muszlimot is megtévesztve ezzel!
Magyarosi Árpádhoz hasonlóan a sajtóhírek szerint őrizetbe vett Tóásó Előd is Szovátán végezte általános és középfokú tanulmányait. Ezt követően Magyarországon, a Berzsenyi Dániel Főiskolára és Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemre járt - derül ki az egyik magyar közösségi oldalra feltöltött adatlapjáról. A románul, angolul és spanyolul (?) beszélő fiatal férfi lakóhelyeként Brazíliát jelölte meg. Tóásó Előd munkájáról azt írta, hogy „szabadúszó, ahol kellek, ott leszek”.

Magyarosival együtt Tóásó is tagja volt a Székely Légiónak, amelynek keretében, a szökésben lévő társuk, Révész Tibor vezetésével például a dunaújvárosi polgárőrökkel közösen a „túlélést” gyakorolták.
(folyt. köv.)