Kína fütyül a magyarokra?

Újabb látványos kudarcok a magyar kínai kapcsolatokban

Úgy tűnik a magyaroknak nincs szerencséje a kínaiakkal (sem). Már a kommunista rendszerben is hiába próbálták az országba csalogatni a kínai tőkét, jobbára csak kiskereskedők, boltosok, vendéglősök jöttek. Köztük sok ravasz zugárus, zugkereskedő, akik kétfenekű táskában csempészték egyik helyről a másikra a pénzt. Ezeken az ügyes tranzakciókon néhány magyarországi nyugdíjas is kicsit megtollasodott. Az állam (és a szegény állampolgár is) csak vesztett, hiszen az olcsó kínai áru több iparágat segített teljesen tönkre tenni. A sok kis kínai bolt a magyar kiskereskedők életét is alaposan megkeserítette. A kezdetben még megbízható, jó minőségben és szolid árakon kínált kínai termékek eltérítették a vásárlókat a magyar üzletekből a kínai boltokba.

A kínaiak a Kádár-korszakban rendezett Ázsia Napok (vagy például az 1986-ban rendezett Ázsia Kiállítás) fő vendégei voltak. Pécsett még a kínai nyelvet is elkezdték akkoriban tanítani, és létrehozták az Ázsia Központot, amelynek vezetője egy korábban hosszú évekig a pekingi egyetemen tanító pécsi professzor, Bárdi László lett. Az egyik kínai egyetemre pedig pécsi diák is beiratkozott. A kezdetben szépnek és gyümölcsözőnek ígérkező kétoldalú kapcsolatok mégis – máig sem igazán tudni miért – megfeneklettek. Pedig volt idő, amikor talán a kínai nagykövet is többet járt Pécsett és Baranyában, mint az ország más tájegységein.

Most megint csak arról szólnak a hírek, hogy

 „Nem sikerült a fejlesztés, kosarat kaptunk Kínában”

Fiaskóval ért véget Fellegi Tamás nemzeti fejlesztési miniszter kínai útja. A Hainan légitársaság most sem vette meg a Malévot. Egyelőre nem nagyon fúj a kormányfő által emlegetett keleti szél a magyar értékpapír piacon sem, mert sem a kínai, sem a szaúd-arábiai befektetők nem tolonganak a magyar kötvények aukcióin - írta a napokban az egyik magyarországi napilap.

Csak a töltött káposzta jó újra fölmelegítve - jegyezte meg egy elemző Fellegi Tamás sikertelen kínai útját követően. A nemzeti fejlesztési miniszter a napokban járt Pekingben, ahol egyebek mellett ismét Kína második legnagyobb légitársaságának, a Hainannak kínálta föl a Malévot. Az ázsiai cég 2003-2004-ben már ígéretes kérőként jelent meg Magyarországon, ám a nászból végül is nem lett semmi. Most sem.
A kiszivárgott hírek szerint a Hainan Airlines Group a Malév részvények mintegy 40 százalékát vette volna meg, a többi a magyar államé, illetve korábbi hírek szerint a Demján-csoporté lett volna. A pontos okokat nem tudni, de vélhetően a kínaiak lelkesedését nem csak az első próbálkozás óta eltelt évek hűtötték le, hanem az is, hogy becslések szerint legalább 100 millió eurós azonnal tőkeemelést kellene végrehajtani. A Hainan a Malév Zrt. több tízmilliárdos adósságát sem akarta átvenni.
Csillag István, volt gazdasági miniszter, közgazdász többször is tárgyalt kínai partnerekkel az Exim Bank képviseletében, illetve tárcavezetőként is. Elmondta, hogy a pénzintézet színeiben egyeztettek egy nyugat-magyarországi alkatrész logisztikai központ esetleges felépítéséről, de tudni kell, hogy a kínaiak számos tényezőt vesznek figyelembe, köztük egy ország gazdaságpolitikai kiszámíthatóságát is - mondta a szakember. A kedvező földrajzi fekvés, az autópályák csak kis előnyt jelentenek. Csillag István hangsúlyozta, a kínai befektetési döntéseket alapvetően a kiszámíthatóság, a megbízhatóság motiválja. Ilyen előnyökkel jelenleg Magyarország nem rendelkezik a vetélytársakhoz képest. Az ország gazdasági méretei sem igen érik el a kínai érdeklődési küszöböt.
Csillag István az első kapcsolatfelvételkor tárgyalt a Hainan csoport vezetőivel a Malév eladásáról. A kínaiakat azért érdekelte a magyar légitársaság, mert belépőt jelentett volna az uniós légi szállítási piacra. A szakember szerint a magyar kormány várakozásai túlzottak voltak és ma már a nemzeti légitársaság nem olyan vonzó, mint 7-8 éve.
A reményeket az is éltethette, hogy a Hainan-csoport érdeklődött a hat repülőteret, közöttük a budapestit is üzemeltető Hochtief felvásárlása iránt. Az üzlet egyelőre nem köttetett meg, vélhetően a vételár körüli vita miatt, hiszen a Hochtief-et 1,6 milliárd euróért adnák, de a kínaiak csak 1 milliárd euróért vennék meg.
A 100 százalékban kínai tulajdonban lévő BorsodChemnek nemrégen 1,1 milliárd eurós hitelt nyújtott a kínai állami tulajdonban lévő Bank of China, amit a magyar kormány saját jelentős sikereként könyvelt el. A kínai-magyar kormány tárgyalásain szó esett vasúti, közúti fejlesztésekről. Egyelőre egyetlen kapavágás nem történt és egyetlen euró sem érkezett. A mosoly-diplomácia keretében a Magyarországra látogató kínai állami és pártvezetők azt is megígérték, alaposan bevásárolnak a magyar állampapírokból. Eddig egy viszonylag jelentéktelen aukciós ügyleten kívül semmilyen más lépés nem történt.A kínai kártyát magyar belpolitikai, még csak nem is gazdasági kérdésnek tartja Csillag István.
Az elemzők szerint a szaúd-arábiai és az orosz szél sem fúj erősebben a kínainál. Ráadásul, azóta elhunyt a szaúdi trónörökös, akivel Orbán Viktor tárgyalt. A sivatagi királysággal is csupán közhelyekre tellett. Az ismert helyzetben lévő magyar kis- és középvállalkozások pozícióit javítaná az Orbán kormány, amire a szakemberek szerint nagyon csekély az esély. A hatalmas és igényes orosz piac ugyan közel van, de Moszkvával éppen az első Orbán kormány jegelte a magyar kapcsolatokat, s azután ellenzékben is folyamatosan támadta a szocialista kormányokat az orosz-magyar viszony javításáért és a szakértők emlékeztetnek az orosz állami tulajdonban lévő Szurgutnyeftegaz MOL részvénycsomagjának magyar állami felvásárlása körüli botrányokra is.

   ٭٭٭

Közben hírt kaptunk arról is, hogy Kínai nyelvet is oktatnak jövő ősztől egy pécsigimnáziumban.

Már Törökország is célpont a külföldi munkavállalóknál

 ÖTVEN MAGYAR SZAKMUNKÁS TÖRÖKORSZÁGBA JÖN

Törökország meghódítására indul hamarosan egy maroknyi baranyai csapat, akik egy Isztambul melletti építkezésen kapnak majd munkát. A tervek szerint az ötven szakmunkás a három hónapos próbaidőt követően összesen három évet dolgozna az építkezéseken. Információik szerint a török származású vállalkozó ismeri a magyarok munkabírását, szakmai felkészültségét és az elvégzett munka minőségét, ezért is szervezi innen a munkaerőt. 

Munka a magasban: sokan szinte bármilyen feladatot elvállalnak, akár külföldön, 1300 kilométerre a családtól is, csak meglegyen a kenyérre való.

Miért jelentkeztek az otthonuktól 1300 kilométerre lévő munkára? Mint mondják, elsősorban a fizetés miatt, másrészt nincs szükség nyelvismeretre, de mégis a saját szakmájukban – kőműves, ács, vasbetonszerelő – dolgozhatnak. A pénz megközelítőleg ötszöröse az itthoni építőipari átlagfizetésnek, ez pedig félmillió forintot jelent havonta.

– Munkaruhát, szerszámokat, védőfelszerelést kapunk, a szállást biztosítják, mindössze az étkezésünket kell saját magunknak fizetnünk. Sajnos arra felhívták a figyelmünket, hogy a hazai sonkát, szalonnát és kolbászt felejtsük el, mert nem vihetünk magunkkal húskészítményeket. Legjobban talán az ottani ételektől és az esetleges hasmenéstől félünk.

A magyar szakmunkásokat szigorú körülmények és feltételek várják, a munkafegyelem legkisebb mértékű megsértése esetén azonnal hazaküldik az illetőt saját költségére. A napi munkaidő 12 óra, ebből egy órát tölthetnek el az étkezésekkel.

Miért vállalkoztak erre a munkára? Szinte mindenki egyetértett abban, hogy közelebb nem kapnának ennyi pénzt, és nem biztos, hogy a szakmájukban tudnának elhelyezkedni. Azzal is tisztában vannak, hogy az itthon maradt családtagoknak is nehéz lesz ez az időszak, de csak így tudják kifizetni a lakásra, autóra felvett hiteleket, illetve biztos jövőt alapozni a gyerekeiknek. Mindenesetre azt az ígéretet kapták, hogy a szálláson biztosítják majd az internetet, így könnyebben tarthatják a kapcsolatot a családdal...

Szerző: Hajdu Zsolt (Dunántúli Napló)

 

Forrás: http://www.bama.hu/baranya/gazdasag/mar-torokorszag-is-celpont-a-kulfoldi-munkavallaloknal-415645

Kommentár:

Örömmel olvastam Hajdu Zsolt cikkét, hogy „Törökország meghódítására indul hamarosan egy maroknyi baranyai csapat”. A Kedves Kolléga nyilván nem tudja, hogy hasonló esetre már korábban, pl. a II. vh. előtt is sor került. Akkor is dél-dunántúli szakemberek jöttek többen is Törökországba, és kőművesként Anatóliában dolgoztak. Sajnos túl sokan nem tudunk ezekről a hajdani munkavállalókról. A magyarokat egyébként mindig szívesen fogadják itt. Ma is számosan élnek magyarok, vagy magyar származású emberek Törökországban. Kár, hogy egykori lapom, a Kedves Kollégák ilyesmiről nemigen tudósítanak. Pedig talán nem ártana, ha az otthoniak, és főként a most három hónapos próbaidőre vállalkozó „ötvenek” tudnák: voltak és vannak itt más magyarok, baranyai, pécsi kötődésűek is! Amúgy török nyelvtudás nélkül kicsit bajos lesz itt boldogulni, az nem túl nagy előny, ha valaki úgy jön ide, hogy még egy pohár vizet sem tud kérni, vagy egy kiló kenyeret sem tud magának venni. A nyelvtudás alapvető követelmény, legalább a legalapvetőbb kifejezéseket, szavakat ismerniük kellene. Amúgy a munka, meg a napi 10-12 órás munkaidő, fizikailag is eléggé próbára teszi az embert. Meg, hogy itt nincs lazsálás az építkezéseken és más munkahelyen sem – ezt saját tapasztalatból mondom!

Magyar szerelme miatt nem fizetik Mohamed pécsi oktatását

PÁLYAMÓDOSÍTÁS

Húsz éve végzi az orvosi egyetemet Pécs egyetlen arab gyros-sütödése: harmadéves medikusként 1993-ban jött Magyarországra, de magyar lányt vett el, ezért jemeni szülei nem támogatták tovább - írja a borsonline.hu.

(2011.12.05. 12:00 )

Mohamed Al-zuhirinak anyagi okok miatt félbe kellett szakítania az orvosi egyetemet. 1994-ben egy levelet kellett feladnia, amikor is tragikus hirtelenséggel szerelmes lett a postás kisasszonyba.
– Amikor bejelentettem a szüleimnek, hogy megnősülök, vége volt mindennek. Apám konok ember, levette rólam a kezét, egy fillért sem küldött többet, és tíz évig nem is beszélt velem, mert ő azt akarta, hogy a hagyományok szerint a faluból válasszak nőt magamnak – mondta lapunknak a most 42 esztendős Mohamed Al-zuhiri. 

Már 1995 óta orvos lehetne a jemeni férfi, de szerelme miatt a gyros-sütőnél ragadt
Fotó: Fóris Gábor

Mohamed Jemenben nőtt fel értelmiségi családban, édesapja katonai bíróként, édesanyja bankigazgatóként dolgozott, így fiuk bejárta Európát, mielőtt Pécsett kötött ki.
Mohamed abbahagyta a tanulmányait, saját lábára állt: árulni kezdett az első pécsi gyrososnál, amelynek most már ő az üzemeltetője.
– Szeretem a munkám, de igazából orvos akarok lenni. Már csak egy év van hátra, de ehhez sok pénz kell, mert nagyon drága az egyetem. Van egy 12 éves lányom és egy 8 éves fiam, így nehéz félretenni a tanulásra – mondta Mohamed, aki jelenleg utolsó tanévére gyűjt. A Pécsi Tudományegyetem orvosi karának angol nyelvű képzése évi négymillió forintba kerül, sokáig nem várhat, mert tanulmányait csak két évre tudja felfüggeszteni.

F. G.