A magyar iszlám és a szélsőjobb: átláthatatlan politikai szálak

Magyar iszlám - Prónay példakép, Károlyi sátán fattya

Talán egyedül Allah képes kibogozni a Magyar Iszlám Közösséget átszövő politikai szálakat. Miközben Bolek Zoltán elnök rendre elhatárolódik a vallási fundamentalizmustól és az antiszemitizmustól, egyháza folyton szélsőjobbos tünetekkel jelentkezik.

 E szervezetnek volt az alelnöke a Bolíviában tisztázatlan körülmények között 2009-ben meggyilkolt Rózsa-Flores Eduardo, aki baloldali „világforradalmárként” indult, majd – bár apai részről zsidó gyökerekkel is bír –a szélsőjobboldalhoz csapódott. Az Izrael-ellenességtől fűtött Rózsa-Flores jó kapcsolatot ápolt a hatvannégy vármegyés Toroczkai Lászlóval, egy jobbikos rendezvényen Vona Gábor pártelnök társaságában ült a pulpituson. Újságíró-szerkesztőként a Lelkiismeret 88-nak és a jobbik.net portálnak is dolgozott. 2003-ban vette fel az iszlám hitet, sajtóhírek szerint Bolek Zoltán javaslatára választották meg az egyház alelnökévé. Az iszlám közösség lapjának is a főszerkesztője lett.

Továbbá: főmunkatársa volt a Kapu című folyóiratnak. Halála után Brády Zoltán főszerkesztő – az összeesküvéselméletek kedvelőinek nagy örömére – azt állította, hogy annak idején Rózsa-Flores kapta meg az őszödi beszéd hangfelvételét, amit ők ketten juttattak el a rádióhoz. Brády szerint Rózsa-Florest a felvétel nyilvánosságra kerülése után folyamatos támadások érték, ezért hagyta el az országot.
Annyi biztos, hogy a Magyar Iszlám Közösség nemcsak Rózsa-Florest, hanem a Bolíviában vele együtt megölt fiatalembert, Magyarosi Árpádot is „testvérként” gyászolta. Az erdélyi unitárius családból származó Magyarosi 2008-ban tért át az iszlám hitre (igaz, egyes vélekedések szerint csak poénból).
Rózsa-Florest történetesen egy másik szélsőjobbos követte az iszlám közösség alelnöki posztján: Horváth Ádám újságíró, a Jobbikhoz kötődő barikad.hu és a párt hasonló nevű hetilapjának munkatársa. Horváth nem sokkal előtte – a barátjának tekintett Rózsa-Flores halálát követően – vette fel az iszlám hitet. Aztán idén januárban váratlanul megvált az alelnöki tisztségtől. Méghozzá egy interjú miatt, amelyben Bolek Zoltán élesen bírálta a Jobbikot, mondván, a palesztin–izraeli konfl iktust arra használja a szélsőjobb, hogy „igazolja saját antiszemitizmusát”: a palesztinokkal való együttérzés addig tart, amíg a „zsidó állam a közös ellenség”.
Ehhez képest a Bolek által vezetett vallási szervezetnek kétszer is szélsőjobbos alelnöke volt. A rejtély megfejtése a lélekbúvárokra vár. Tavaly mindenesetre az iszlám közösség volt gondnoka Bolek Zoltánt is azzal vádolta, hogy az egyház mecsetjében a Jobbik mellett kampányol. Lapunknak nyilatkozva akkor ezt Bolek tagadta. Az állításokból szerinte csak annyi igaz, hogy a közösségnek a Jobbik is küldött karácsonyi üdvözlőlapot. Vona Gáborral csak egyetlen alkalommal, egy nyilvános rendezvényen találkozott. (Bolek azért kereste meg a pártelnököt, hogy megtudakolja, ellenségnek tekinti-e a Jobbik az iszlámot. Vona megnyugtatta, hogy a Jobbiknak „semmi baja az iszlámmal”.)
Pártkötődéseit illetően Bolek meglepő információval szolgált: „korábban szóba került, hogy belépek az MSZP hívő tagozatába, végül a KDNP tagja lettem”. Hangsúlyozta, hogy „magánemberként viselt” párttagságának semmi köze sincs egyházi tisztségéhez. Ellenben arról, hogymilyenmegfontolásokból lett egy iszlám közösség vezetőjeként a kereszténydemokrata párt tagja, nem kívánt bővebben beszélni.
A barikádos Horváth Ádám lemondásából korai lenne azt a következtetést levonni, hogy véget ért a Magyar Iszlám Közösség és a szélsőjobb különös viszonya.
Az egyház honlapján és az onnan elérhető iszlám blogon látható, kissé testidegennek tűnő (esetenként piros-fehér-zöld színekbe ágyazott) székely rovásírás aligha csak kultúrtörténeti missziót tölt be. A trianoni évfordulón – tehát nemrégiben – közzétett írás kimeríti a szélsőjobbos propaganda fogalmát:
„Nekünk nem jutott Musztafa Kemal. Nekünk egy hazaáruló gróf, Károlyi Mihály jutott, aki leszerelte a magyar hadsereget, és átjátszotta a hatalmat a sátán szolgáinak, a kommunistáknak, akik vérbe borították Hazánkat. Isten bocsássa meg, de ennek a sátán fattyának még mindig állnak a szobrai szerte az országban...
Sorsunk megpecsételődött hát, de Isten mégis megenyhült kissé felénk: ha hadseregünk nem ismaradt, de volt egy maroknyi ember, igaz hazafi, akik a Prónay Pál vezette Rongyos Gárdában nem tették le a fegyvert.”
A szerző arról értekezik, hogy a Rongyos Gárda soraiban albán és bosnyák muszlim önkéntesek is harcoltak, közülük többen „mártírhalált haltak választott hazájukért”. Nagymértékben nekik köszönhető, hogy ma „muszlimként magyarok, és magyarként muszlimok lehetünk. Allah nyisson nekik ablakot a Paradicsomra!” Ehhez csak annyit, hogy Prónay Pál a fehérterror emblematikus figurája volt, a szekuláris Törökország megteremtőjének tartott Musztafa Kemal (Atatürk) pedig keményen fellépett az iszlám ellen.

Veszélyben az egyházi státusz

A Magyar Iszlám Közösség számára pillanatnyilag az a legfontosabb kér dés, hogy egyházként folytathatja-e a jövőben. Az új egyházi törvény KDNP-s koncepciója a Bolek-féle szervezetnek – sőt: a konkurens Magyarországi Muszlimok Egyházának is – megadta volna az egyházi rangot. A Fidesz által rohamtempóban felülírt jogszabály azonban már csak a zsidó-keresztény valláskörhöz tartozó felekezeteket ismer el. Abból is keveset, csupán tizennégyet. A többi világvallások képviselői – úgy, ahogy vannak – lemaradtak a listáról. A jelenlegi jogszabály húszéves fennálláshoz és ezer taghoz köti az egyházi státusz elnyerését. A Magyar Iszlám Közösség 1931-től eredezteti magát: ezen lehet vitatkozni, de a rendszerváltáskor már egész biztosan létezett.
A Magyarországi Muszlimok Egyháza, valamint egy harmadik szervezet, az Iszlám Egyház később jött létre, nem tud húszéves működést igazolni. A Magyar Iszlám Közösség – tudván, hogy az iszlám szervezetek közül egyedüliként felel meg az új törvényi kritériumoknak – ígéri, hogy minden Magyarországon élő muszlim képviseletét vállalni fogja. A közösség nekilátott, hogy összegyűjtse az ezer támogatót. Nem lesz könnyű: a Magyar Iszlám Közösségnek 2010-ben csak 320-an ajánlották fel adójuk egy százalékát. A másik két szervezet támogatottsága ennél is kisebb: az Iszlám Egyház 255, a Magyarországi Muszlimok Egyháza 208 adófelajánlást kapott.

 -oo-

...és egy érdekes hozzászólás, ami talán egészen jól jellemzi ezt a fenti cikket:

Bors István | 2011. augusztus 6. | 18:41:44

Újfent nagyot csalódtam a Népszabadságban, mert nem gondoltam volna, hogy egy szép napon képes lesz ilyen mélységekbe ereszkedni. Egy magát baloldalinak valló laphoz ugyanis meglehetősen méltatlan ez a hangulatkeltő, burkoltan uszító, az emberi félelemre és butaságra építő, alpári színvonalon íródott iszlamofób cikk. Már a bulváros jellegű, általánosító cím önmagáért beszél, de a mindent összemosó és konkrétumokat nélkülöző, pletykákra és feltételezésekre épülő iromány kritikán aluli. Tény, hogy igazából semmi érdemlegeset nem tudunk meg belőle, de arra kiváló, hogy egy Magyarországon (ugyan évszázadok óta) de számarányaiban éppen csak jelenlévő világvallás követőivel szemben félelmet, megvetést de legalábbis bizalmatlanságot ébresszen a felületesen tájékozott olvasóban (a hozzászólások alapján sikeresen). A szerző gyönyörűen átvette a kurucinfós módszereket, hiszen ilyen jellegű cikkeket ott irkálnak, csak más célcsoportokkal.
A félreértések elkerülése végett muszáj megjegyeznem, hogy egy átlag magyar muszlim kb. annyira szélsőjobbos ill. antiszemita, amennyire egy átlag magyar zsidó Moszad ügynök... És bátorkodnék még hozzátenni, hogy az átláthatatlan politikai szálak legtöbb egyházunkat átszövik. De sebaj! Gratulálok a Népszabinak, hogy képes volt helyet adni egy ilyen álszent sületlenségnek. A hazai muszlimok lejáratása és az iszlamofóbia beplántálása a magyarokba igazán nemes küldetés egy országos napilap számára. Pont erre a mentalitásra van ennek az országnak szükség

(Népszabadság)

A MAGYAR KISEBBSÉG GONDJAI SZLOVÁKIÁBAN

 Egy részrehajlás kapcsán

A (szlovákiai) kisebbség kulturális célú anyagi támogatásainak kiosztása idén komoly bírálatokat kapott. Többen kritizálták, hogy a pénzek túl későn jutottak el a jogosultakhoz, és hogy azok kiválasztásakor elfogultan döntöttek. Nagy port kavart a késés indoklása is, miszerint a kérvényező pedigréjében az irredentizmushoz való hozzáállását is vizsgálták.

A politikából kiábrándultak azért nem csupán a mostani pénzosztókat vádolják. A részrehajlás, ha úgy tetszik a korrupció, a politika sajátja, és sajnos jellemző a szlovákiai magyar közéletre is.

Elszomorító azonban az, hogy az előzőnél egy lényegesen demokratikusabb kormány ténykedése kapcsán merülnek fel problémák, illetve hogy magyar részről egy új gárda került a hatalomba, amely esetében megint csak a "közelebb az ing, mint a kabát" elve érvényesült. A csalódottak arra is rámutatnak, hogy a most kritizálók hasonló esetben korábban hasonlóan cselekedtek. Az események kívülről nézve olybá tűnik, hogy a hatalom és pénz mindig megrontja az embert.

A történteket azonban egy másik szempontból is lehetne értékelni. Nemrég ért véget a népszámlálás, amely - nincsenek véletlenek - szintén elég botrányosra sikeredett. Előtte hónapokig folyt a kampány és a győzködés, hogy minél több magyar vállalja hivatalosan is az identitását, magyarságát. Hogy mindez mennyire volt sikeres, pár hónapon belül megtudjuk. A néhány hetes nemzeti összeborulás után most újra jönnek a szürke hétköznapok, amikor megint kevésbé figyelünk egymásra. Pedig pontosan a bevezetőben említett események azok, amelyek alapján az egyszerű magyar ember ítéletet alkot saját politikai elitjéről, választ politikai pártot, tannyelvű iskolát és akár még identitást is. A gyalog magyar bizony csak ámul, miként vitatkoznak egymással a húsosfazékhoz most éppen közel állók a húsosfazékhoz most éppen nem közelállókkal.

A szlovákiai magyar elit sajnos nem tudatosítja, hogy a szlovák pártokkal ellentétben neki nem csak népszámlálások vagy választások előtt kell a jó arcát mutatnia, hanem nap mint nap kell példát mutatnia, és támogatnia segítségre szoruló nemzettársait. Habár a népszámlálási kampány elmúlt, az iskolaválasztás évente ismétlődik, a nyelvcsere veszélyével pedig naponta kell küzdeni. Sok magyarnak az juthat az eszébe, ha fönn anyagi előnyöktől vitatkoznak, ő miért ne legyek tekintettel saját érdekeire, a jobb boldogulás kedvéért miért ne válassza a szlovák iskolát? A pénzelosztáskor ugyanis nem csak az anyagaikról határoznak, hanem a döntéshozó együvé tartozásról alkotott elképzeléséről is.

(KÖRKÉP-Szlovákia)

A lányok 95 százaléka fog általános iskolába járni Kínában

Csökkenteni akarják az analfabéták számát

Egy hétfőn megjelentetett hivatalos dokumentum szerint a központi kínai kormányzat eltökélt amellett, hogy az elkövetkező 10 éven belül a lányok 95 százaléka számára lehetővé teszi, hogy részt vegyen a kötelező iskolai oktatásban.

A tervezetet a Kínai Államtanács dolgozta ki, és az áll benne, hogy a központi kormány mindenki számára egyformán elérhetővé akarja tenni a kilencosztályos ingyenes iskoláztatást, de különösen a lányok számára, akik nagyobb valószínűséggel szoktak kimaradni az iskolából.
A tervezet szerint 2020-ra a lányok 90 százaléka középiskolába, 40 százaléka pedig felső középiskolába is fog járni. A fiatal nők közötti analfabétizmus arányát ugyanezen idő alatt 2 százalék alá akarják csökkenteni.
(China Radio International) 

Természeti anomáliák: a világvége előfutárai?

Az idei esztendő láthatóan kihívást intéz a tavalyihoz, amely úgy került be a történelembe, mint a természeti kataklizmák abszolút rekordere.

A héten nagy hőség alakult ki Oroszország középső részén. A hőmérő higanyszála ebben a körzetben 37 fokra kúszott. Megdőlt a melegrekord Jakutföldön (az örök fagy övezetében), ahol 38,4 fokot mértek. Még nagyobb a hőség – 40 fok körül – az Egyesült Államok 23 középső és keleti államában. Ráadásul a meleg csak fokozódik és kiterjedhet Washingtonra és New Yorkra is. Érintheti Kanada dél-keleti részét, ahol már napközben is meghaladja a 40 fokot a hőség. Az Egyesült Államokban az extrém hőmérsékletet csak súlyosbítja a nagy nedvességtartalom. Egyes államokban nagy viharok vannak, ami együttesen egészségre veszélyes helyzetet teremt.

Kína keleti és déli részén - ahol a nagy esőzések és az orkánszerű szél katasztrofális árvizet és földcsuszamlásokat okozott -, június elejétől közel félezren vesztették életüket vagy tűntek el nyom nélkül. Közel három millió lakost evakuáltak az elemi csapás sújtotta körzetből. A hétvégén a rossz idő gyakorlatilag megbénította a pekingi repülőteret.

Ebben az évszakban Kínában nem ritka az eső és az árvíz, ugyanakkor a nagyság és az intenzitás az utóbbi években elképesztő. Az idei esztendő ugyancsak rekordokat „dönget” az időjárás szélsőségeit illetően. Az utóbbi félévszázad alatt volt a legerősebb a tavaszi aszály. A meteorológusok már akkor figyelmeztettek, hogy az aszályt nagy esőzések válthatják fel. A közeli előrejelzések sem vigasztalóak: újabb romboló tájfunok várhatók.

A hatodik és a szezonban a legerősebb) tájfun, a Maon már második napja dühöng Japán déli vidékein. Brazíliában az általában aszályos észak-keleti körzetekben az özönvízszerű esőzések által kiváltott áradásokban tízen vesztették életüket, több mint 13 ezer lakos maradt hajlék nélkül. A helyzetet súlyosbítja, hogy Brazíliának ez a körzete még nem tért magához a májusi árvizeket követően.

Több szakértő a globális felmelegedéssel magyarázza a kataklizmákat. Gennagyij Jeliszejev, az orosz Meteorológiai Intézet (Gidrometcentr) igazgató-helyettese vitatja ezt az álláspontot.

- Egyelőre ezt a légköri természeti folyamatok klimatikus változékonyságával magyarázzuk. A többi magyarázat a fantázia szüleménye. Van olyan vélemény, hogy a globális felmelegedés folyamata vezet el egész sor veszélyes jelenség, a hőség, a hurrikánok, a tájfunok ismétlődésének növekedéséhez. Ugyanakkor egyelőre nem lehet egyértelműen igazolni a kapcsolatot ezek között a jelenségek között. De a természet katasztrófájáról szóló fejtegetésekhez nem látok alapot. Főleg nincs ok valamiféle világkatasztrófa előre jelzésére.

(A hír forrása: Oroszország Hangja)