Törökország lenne az újabb ír csoda?

Törökország bruttó hazai terméke alapján a 16. legnagyobb gazdaság a világon, az ország növekedési üteme Kínáéval vetekszik.

A 2001-es pénzügyi válságot követően Törökországnak sikerült talpra állnia, sőt mi több mára az éves GDP-je alapján a 16. legnagyobb a világon. A sikerben nagy szerepe volt az Igazság és Fejlődés Pártjának (AKP), amely már 2002 óta van hatalmon. (És 2011-ben ismét megnyerte a választásokat – a szerk. megjegyzése!)

A pénzügyi válságban elszabadult az infláció, a költségvetési hiány megugrott, a GDP visszaesett és több bank is csődbement. Mára az infláció 6,4 százalékra csökkent, a GDP növekedési üteme 6 százalék feletti, és a 2009. évi költségvetési hiány is a GDP 6,4 százalékára mérséklődött. A 2009-es mélyponttól eltekintve, az ország növekedési üteme egyedülállóan magas az európai országok adatokhoz viszonyítva.

Forrás: Eurostat/Privátbankár

A gazdasági mélypontból való kilábalás, azonban nem volt egyszerű feladat. Nagyszabású privatizációs hullám vette kezdetét, a kormány megszorító intézkedéseket léptetett életbe, emelték a nyugdíjkorhatárt és szigorú kiadáscsökkentő intézkedéseket hajtottak végre. A kormány sikerességét támasztja alá, hogy már harmadszorra választották őket újra valamint, hogy Recep Tayyip Erdoganra, Törökország kormányfőjére úgy tekintenek, mint aki biztosítani tudta a gazdaság számára a pénzügyi stabilitást és a gazdasági növekedést.

A megszorítások mellett, mindeközben autópályákat építenek és vasútvonalakat újítanak fel, nagy összegeket fordítanak az infrastruktúra fejlesztésére. Az ország eddigi történetének legnagyobb növekedési ütemét produkálta. A kormány további tervei között szerepel, hogy 2023-ra a megduplázza a jelenlegi GDP-t.

Törökországra az uniós csatlakozás miatt nagy nyomás nehezedett, a jogrendet igyekeznek az európai jogrendhez igazítani, valamint az ország nyugatiasodását minél gyorsabban elősegíteni. Törökország 1987-ben nyújtotta be az uniónak csatlakozási kérelmét. A csatlakozási tárgyalások 2005-ben kezdődtek meg. Annak ellenére, hogy Törökország több gesztust is tett az EU-nak még mindig maradt több olyan emberi jogi probléma amely megoldásra vár (kurd kérdés). Törökország csatlakozását, azonban más tényezők is hátráltatják, mivel nagy gazdaságról van szó, amely nagy népességgel rendelkezik, az unió tagjai tartanak attól, hogy túlságosan nagy lenne Törökország beleszólása az unió ügyeibe.

(privatbankar.hu)

Kommentár:

Az EU valójában csak hitegette/hitegeti Törökországot a csatlakozási lehetőséggel. Vezető nyugati politikusok nyilatkozataiból viszont tisztán és világosan látszik, hogy valójában nem akarják Törökország csatlakozását. Pedig mára egyértelművé vált: Törökország azáltal, hogy vendégmunkásai már régen az EU minden államában (egyre nagyobb számban) jelen vannak, előbb vagy utóbb dönteniük kell. A folyton csak taktikázó nyugati politikusok nem számolnak azzal, hogy ez a jelentős népesség, amely ma az EU országok gazdaságát (is) gyarapítja, egyszer talán – ha ott sokkal jobbak lesznek a feltételek, amire a cikkben jelzett gazdasági növekedést látva minden remény adott – vissza is térhet az anyaországába…

…és egy érdekes hozzászólás a cikkhez:

Hacsek József  · 2011. augusztus 25. 15:37

Hát igen kérem szépen, mi magyarok hajlamosak voltunk és még mindig vagyunk arra, hogy minden környező országot és embereit lenézzük,lekezelően bánjunk velük stb… pl. Szlovákia, Románia, Horvátország, stb, és most meg lehet nézni hogy mi van. Olvastam tegnap, azt is elismertük hivatalosan nagy nehezen végre, külföldi felmérések alapján, hogy már Romániában is jobb az élet, ha csak 1 fokkal is, de jobb, mint nálunk, főleg az erdélyi részen. 89-ben el volt Románia maradva tőlünk min. 20-30 évvel és 20 év alatt nem hogy behoztak, el is hagytak, mi mit csináltunk ez alatt? Loptunk, csaltunk, hazudtunk? büntetlenül? És most is még azt tesszük! Ausztriától 100 évre voltunk elmaradva, most meg már 200 évvel. Mit akarunk mi? Ez mind a politika hibája, mindenhol gondok vannak és gazdasági válság meg stb, de egy biztos, a világon a magyar politikai elit végzi a leggyalázatosabb munkát, amit a hétköznapi emberek megtapasztalnak, ők nem. Olyan kölcsönből én is tudnék lopni és működtetni rosszul valamit, amit nem én kell visszaadjak és soha nem fogják rajtam számon kérni! Okos nép a magyar, sok nóbel díjassal, ugye? ha-ha-ha.

Mi lesz most az űrállomás lakóival?

ZAVAROK A FÖLDÖN,  EMBEREK A VILÁGŰRBEN

Jelenleg a Földön senkinek nincs olyan járműve, ami biztonságosan meg tudná tenni az oda-vissza utat
Amikor az ISS-en jelenleg szolgálatot teljesítő hat űrhajós idén tavasszal elindult az űrállomásra, az oroszoknak és az amerikaiaknak is voltak embert szállító űrhajói. Most, amikor lassan indulnának haza, egyik országnak sincs ilyenje. Márpedig ami egyszer felment, annak valahogy le is kéne jönnie - adja hírül az index-hu, amelyet alább betű-híven idézünk.

Az Atlantis utolsó útjával az amerikai űrkutatási hivatal végleg lezárta az űrsiklóprogramot, és a NASA átszervezésével és komoly költségvetési megszorításaival az is bizonytalanná vált, mikor lesz újra Amerikának ember szállítására alkalmas űrjárműve. A terv eddig az volt, hogy az orosz Szojuzok bérlésével húzzák ki az időt a következő generációs saját űrhajók elkészültéig, azonban az utóbbi hetekben az eddig híresen megbízhatónak tartott Szojuz rakétákból több is meghibásodott, és a balesetek hatására az orosz űrhivatal átmenetileg leállította a használatukat. A nemzetközi űrállomás hatfős legénysége kínos  helyzetbe került: jelenleg a Földön senkinek nincs olyan járműve, ami biztonságosan meg tudná tenni az ISS-re az oda-vissza alig 700 kilométeres utat.

A hazaút biztos

A NASA és a Roszkoszmosz illetékesei az elmúlt napban minden nyilatkozatukat azzal kezdik, és fejezik be, hogy aggodalomra semmi ok, az ISS legénysége attól még nincs veszélyben, hogy nem tudnak űrhajót felküldeni értük. Az ISS-re jelenleg is be vannak dokkolva a Szojuz TMA-21, és a Szojuz TMA-02M űrhajók, amelyekkel a jelenlegi ISS-lakók érkeztek idén áprilisban, illetve júniusban. Ezekkel az űrhajósok akár egy héten belül teljes biztonságban hazaindulhatnak, mivel a meghibásodások miatt visszavont Szojuz rakétákat (az oroszok nem túl szerencsés módon egyaránt a Szojuz nevet adták az űrhajónak, a hordozórakétának, és az egész űrprogramnak) csak a fellövéshez használják.

A probléma inkább az, hogy a Szojuzoknak előbb-utóbb muszáj hazajönniük. Ezek a járművek a bő évtizedre tervezett űrállomásokkal ellentétben nem bírják hosszú távon az űrbeli körülményeket. Az amerikai űrsiklók csak pár hetet tölthettek az ISS-re bedokkolva, a Szojuzok ennél jóval keményebbek, fél év a szavatossági idejük az űrbeli körülmények között, de a biztonság kedvéért öt hónappal az érkezésük után szoktak hazaindulni. A két odafenn parkoló Szojuznak szeptemberben, illetve novemberben le kell jönnie.

Szeptemberig szinte biztos, hogy az oroszok nem végeznek a rakéták átvizsgálásával, így a legénység felének haza kell jönnie anélkül hogy váltás érkezne (a tervek szerint a Szujuz TMA-22 érkezett volna szeptemberben a váltással, de ez a küldetés biztosan csúszni fog). Azt aligha fogják megkockáztatni az űrügynökségek, hogy több embert hagyjanak fenn, mint amennyit le tudnak hozni az ISS-en rendelkezésre álló járművekkel, miközben senki nem tudja megmondani, mikor tudnak új hajót felküldeni.

Az ISS-t hárman ugyan képesek üzemeltetni, de a napi teendők mellett tudományos kísérletekre (ami végső soron az egész űrállomás célja lenne) alig marad idő. Hogy novemberben mi lesz, amikor a maradék három asztronauta előtt merül fel a menni vagy maradni kérdése, egyelőre nem nagyon foglalkoznak az űrhivatalok, abban bíznak, hogy addig sikerül újra működőképesre és biztonságosra kalapálni a Szojuz rakétákat.

Tele a raktár

Mivel a lezuhant Progressz teherűrhajó utánpótlást szállított az űrállomásra, felmerül az a kérdés is, hogy meglesznek-e a lakók a 3,5 tonnányi megsemmisült rakomány (többek között élelem, oxigén, víz és üzemanyag) nélkül. Az első hírek még arról szóltak, hogy 2-3 hónapra elegendőek az ISS készletei, aztán a NASA-illetékesek áttértek a homályosabb, de ennél azért hosszabb időt sejtető „jó néhány hónap” kifejezés használatára. A következő Progressz teherűrhajó a tervek szerint októberben menne újabb adag utánpótlással az űrállomásra, addig biztosan elég a tartalék, de mivel azt is Szojuz rakéta hajtja, az indulása kétséges. Novemberben dokkol be az első magánűrhajó az ISS-re, a SpaceX cég Dragon C2-ese, de ez csak tesztrepülés lesz, rakomány nélkül.

Mike Suffredini, a NASA programmenedzsere a CBS-nek adott nyilatkozatában azt mondta, ha szeptemberben lehoznak három űrhajóst, a maradék személyzet kihúzza akár jövő tavaszig is, amikor két, a Szojuz rakéták problémáitól nem érintett, ember nélküli szállítóűrhajó útja is be van tervezve: a japán White Stork februárban, az EU Edoardo Amaldija pedig márciusban  érkezik.

A legénység nincs veszélyben, az űrállomás igen

Az űrhajósok biztonsága tehát a többszörös túlbiztosítás miatt nem forog veszélyben. A legrosszabb ami történhet, hogy a Szojuzokat nagyon hosszú ideig nem sikerül újra munkába állítani, így az ISS üresen lesz kénytelen keringeni, míg valaki (erre esélyesek az amerikaiak, az oroszok, a japánok, a kínaiak, és néhány magáncég) újra elő nem áll egy űrhajóval, ami biztonságosan képes az űrállomásra embert szállítani.

Az üresjárat azonban komolyan beárnyékolhatja akár az egész űrhajózás közeljövőjét is. Az ISS felépítése és üzemeltetése borzasztó drága, 2005-ben az ESA adatai szerint 100 milliárd eurónál járt a számla. Bár a földi körülmények között megvalósíthatatlan tudományos kísérletek és mérések eredményei hosszú távon nyilván megtérülnek, a NASA-t, illetve az űrkutatást nagy összegekkel támogató kormányokat évek óta éri a pazarlás vádja. Az ISS-re fordított energiából és pénzből egy sor, a Föld jelenét és közeljövőjét fenyegető súlyos problémát lehetett volna megoldani, állítják tudósok, és az érvelésüket csak hangsúlyosabbá teszi, ha az ISS hónapokig kihasználatlanul, üresen kering.

Az űrállomásnak egyébként sincs már sok hátra: 2016-ra, de legkésőbb 2020-21-re annyira elöregszik, hogy már nem lehet biztonságosan felújítani, és elődjéhez, az orosz Mirhez hasonlóan valahol a Csendes-óceán felett a Föld légkörébe belevezetve megsemmisítik. Az űrhajózásban eddig élen járó nyugati országok nem is tervezik, hogy újabb százmilliárdot öljenek egy következő állomás felépítésébe, de erre nincs is szükség: Kína megteszi helyettük.

 2.

Visszazuhant a Földre

a Progressz teherszállító

A Nemzetközi Űrállomásra szerdán elindult Progressz teherűrhajó öt perccel

a felbocsátás után lezuhant. 

Az orosz űrügynökség közlése szerint, a Progressz M-12M űrhajót rakétája nem megfelelő pályára állította, ezért visszazuhant a Földre. Az űrhajó három tonna ellátmányt szállított a Nemzetközi Űrállomás (ISS) asztronautáinak.

Az űrsikló flotta nyugdíjazásával jelenleg robot teherszállítók képesek csak ellátni a komplexumot. Azonban a jelenlegi hatalmas mennyiségű ellátmánnyal a fedélzeten sokkal aggasztóbb, hogy mi lesz a Szojuz-U sorsa. A meghibásodást ugyanis ez a rakéta okozta. A Progressz Szojuz-U rakétája hasonlít a Szojuz-FG-hez, mellyel az asztronautákat szokták az ISS-re küldeni. 

(Fotó: EPA/Roszkozmosz) 

 Míg az amerikai privát cégek nem készítik el saját űrhajóikat, a NASA egy időre a Szojuzokra támaszkodik. A szerdai lezuhanás miatt azonban nem valószínű, hogy asztronautákat küldenek fel Szojuz-FG-vel, míg a problémát nem orvosolták. A következő ilyen küldetés szeptember 22-én lenne esedékes. Ha a leállítás bekövetkezik, az ISS-en tartózkodó és hazaútra készülődő legénység kénytelen lesz tovább fenn maradni.

Mike Suffredini, a NASA űrállomás szakembere szerint ez a probléma csak most vetült fel, így nagyon sok mindent kell átvizsgálni. „Amennyiben úgy tűnik, hogy a Szojuz mégis repülhet, akkor a legénység addig marad orbitális pályán, míg esedékes nem lenne a normális váltás.”

A Progressz missziója volt a 44. ilyen teherszállító repülés az űrállomásra. Az űrhajó a kazahsztáni Bajkonurból indult el, közép-európai idő szerint délután egy órakor. Úgy tűnik, hogy a Szojuz rakéta harmadik és egyben utolsó meghajtó fokozata túl korán állt le. Ennek eredményeképpen az orosz űrügynökség (Roszkozmosz) szerint a Progressz nem a megfelelő pályára került. A probléma 320 másodperccel a felbocsátás után következett be. A rakéta és a teherszállító telemetriai adatai eltűntek. Ez volt az ISS program történetének első nagy Progressz anomáliája.

(Fotó: NASA)

A szakemberek szerint az űrhajó az orosz Altaj tartományban zuhant le mintegy 1500 kilométerre, északkeletre a kilövési helytől. A régióban hatalmas robbanást hallottak, számos ablak kitört, ám úgy vélik, senki sem sérült meg.

Az űrállomást jelenleg a 28-as expedíció vezeti, Andrej Boriszenkó parancsnoklása alatt. Kollégái Satoshi Furukawa, Mike Fossum, Ron Garan, Alekszander Szamokutjajev, és Szergej Volkov. Őket nem sokkal a baleset után értesítette Moszkva. A szeptemberben indulni készülő - egy amerikai és két orosz űrhajós - legénység váltaná Ron Garant, Andrej Boriszenkót és Alekszander Szamokutjajevet, akik április óta tartózkodnak fenn és szeptember 8-én térnének haza. Egészségügyi állapotukat figyelembe veszik, valamint az őket ért kozmikus sugárzás mennyiségét is, mielőtt eldöntenék, hogy még egy-két hónapig fenn tartják-e őket az űrben - mondja Suffredini. 

A hazaútra szolgáló Szojuz az ISS-en dokkol, és 200-210 napig biztonságos körülmények között tartózkodhat odafenn. Suffredini szerint az asztronauták még 40-50 napig maradhatnak az űrben. "A szeptemberben hazatérni készülő űrhajósok 156 napja lennének az űrben, általában 180 napra tervezünk, és ezen felül van még 30 nap tartalék. Így még legalább 40-50 nap áll tartalékban a legénység számára."
A Szojuz-U rakéta biztonsági rekordját véve - 745 sikeres kilövés és csak 24 meghibásodás közel négy évtized alatt - a NASA optimista, hogy az orosz fél megoldja a problémát, mielőtt az állomás legénységét csökkenteni kellene.  
Az asztronautáknak jelenleg rengeteg ellátmányuk van a fedélzeten. Múlt hónapban az Atlantis űrsikló elegendő élelmiszert szállított fel, hogy egy évig ellássa őket. A további ellátmányokat a tervek szerint japán és európai teherszállítók viszik fel jövőre. Ezeket eredendően két Progressz misszió előzte volna meg. Ha azonban az orosz űrhajók nem repülhetnek, Suffredini szerint a szituáció még kezelhető lesz. „Logisztikailag jó helyzetben vagyunk, hogy kibírjuk ezt a veszteséget. Szükség esetén jó néhány hónapot kibírunk újabb ellátmány nélkül.”

(Fotó: MTI/EPA)

Amennyiben a Szojuz működtetését hosszú időre felfüggesztik, szükségessé válik egy bizonyos ponton – október körül – az ISS legénységének csökkentése. Számos tényező ösztönözheti ezt. Az egyik, lassítani azon fogyóeszközök használatát, melyeket gyakrabban kellene feltölteni. Emellett a biztonsági korlátozások, melyek arra kötelezik a hazatérőket, hogy a meghatározott időpontban használják a kapszulákat. Egyéb korlátozó tényezőt jelentenek az egészségügyi protokollok, melyek limitálják azon időszakot, amelyet az asztronauták az állomás fedélzetén tölthetnek, hogy csökkentsék az őket érintő sugárzás mennyiségét.

Rövid időn belül ez a második orosz rakétameghibásodás. Augusztus 18-án egy Proton rakéta helyezett rossz orbitális pályára egy telekommunikációs műholdat. Decemberben egy másik Protont érintő probléma miatt az orosz űrügynökség vezetői elveszítették állásukat.

 (Hirado.hu)

______________________________

Kommentár:

A folyton csak szenzációkra éhes média viszonylag keveset foglalkozik az űrkutatás, vagy az asztronauták életével, helyzetével. Leginkább csak akkor tudósít, ha valamilyen esemény (főként, ha katasztrófa történik), pedig ez a világ – amely legalább annyira fontos az emberiség számára, mint a politika (a háborúskodás vagy a béke kérdése) – több figyelmet, nagyobb odafigyelést is megérdemelne. Talán majd egyszer eljön az idő, hogy így is lesz…