Alkotmányos válság köszönthet Amerikára

Mégsem született amerikai Obama?

Szenzációként robbant a hír: egy kaliforniai ügyvédnő állítólag bizonyítani tudja, hogy a nemrég az USA elnökévé választott Barack Obama nem az Amerikai Egyesült Államokban született, így az alkotmány értelmében nem lehet az ország első embere. Vasárnap este az amerikai tévécsatornák esti hírösszefoglalójukban is beszámoltak az új fejleményről, miután az ügyvédnő több internetes portálon is nyilvánosságra hozta a dokumentumot. A kísérő szöveg szerint az iratot egy magát megnevezni nem akaró személytől kapta, aki félti az életét, és ezért nem hajlandó a nyilvánosság elé állni.

Orly Taitz kaliforniai ügyvédnő újabb bírósági pert indított Obama ellen, de ezúttal úgy tűnik, hogy komoly fegyver került a kezébe: Obama kenyai születési bizonyítványa, amit Kenyában az eredeti okirat nyomán adtak ki 1964 februárjában.

Taitz ügyfele az a Stefan Cook amerikai katonatiszt is, aki arra való hivatkozással tagadta meg az afganisztáni háborúban való részvételt, hogy Obama nem született amerikai állampolgár, így nem lehet elnök sem, tehát alkotmányellenes és törvénytelen nem csak az egész elnöksége és az általa aláírt törvények sora, hanem a hadsereg főparancsnoki tisztsége is. Mikor a bevonulási parancs megtagadása nyilvánosságra került, az amerikai hadsereg nyomban visszavonta Cook őrnagytól a parancsot és rendelkezési állományba helyezte. Az amerikai alkotmány értelmében elnök csak az lehet, aki az USA-ban született, és csak amerikai, vagyis nem kettős vagy honosított állampolgár.

Az irat szerint Barack Hussein Obama II. 1961. augusztus 4-án született Kenyában, Mombasa város Coast General Hospital nevű kórházában.

Obama már a tavaly véget ért választási kampány alatt is végig ködösített a személyi iratai körül, ezért az amerikaiak milliói vannak meggyőződve arról, hogy hazudik, vagy ezzel kapcsolatban valami súlyos takargatnivalója van. Ahelyett, hogy ezt az egyszerű és jogos kérdést 30 másodperc alatt nyugvópontra tette volna azzal, hogy bemutatja az eredeti születési bizonyítványát, ehelyett Obama inkább 1 millió 860 ezer dollár ügyvédi költséget fizetett ki eddig az őt takargató ügyvédeknek. Végül az Obama csapat bemutatott egy Hawaii államban kiállított születési dokumentumot, amiről rövid időn belül kiderült, hogy hamisítvány.
Obama nem csak az eredeti állampolgárságát bizonyító születési anyakönyvi kivonatának bemutatását tagadta meg, hanem személyes utasítására törvényellenes módon zárolták minden személyi okmányát, így a keresztelői és örökbefogadási okmányait, a hawaii-i és indonéziai óvodai, a Punahou-i iskolai, az Occidental College, a Columbia és a Harvard egyetemi bizonyítványait, okleveleit, az egyetemi felvételi és egyéb iratait, az egyetemi újságokba általa írt cikkeket vagy a róla megjelent cikkeket, az útleveleivel kapcsolatos minden dokumentumot, Illinois állam szenátusában róla fellelhető összes iratot és dokumentumot valamint az Illinois állambeli ügyvédi vizsgájához beadott tanulmányi és személyes iratait is.

Barack Obama életrajza

A hivatalos életrajza szerint Barack Obama Honolulun született, Hawaiin és Kansasban nőtt fel, de élt Indonéziában is. Politológiát és jogot tanult, ügyvédkedett, majd a politika felé fordult. Fiatalon lett szenátor, 2008-ban pedig, 47 évesen lett az Egyesült Államok elnöke.
Barack Hussein Obama a Hawaii állambeli Honoluluban született 1961. augusztus 4-én. Apja, id. Barack Obama Kenyában nőtt fel egy kis faluban, ahol kecskékre vigyázott édesapjával, aki még a britek cselédje volt. Anyja, Ann Dunham, a Kansas állambeli Wichita nevű kisvárosban nevelkedett. Obama szülei végül Hawaiin találkoztak, ahol mindketten a helyi egyetem diákjai voltak, s mivel akkoriban az Egyesült Államok nem minden államában házasodhattak össze fehérek és feketék, ott is keltek egybe, és ott született meg Barack is. Szülei két évvel később elváltak, apja végleg visszatért Kenyába, Obamát pedig anyja nevelte Hawaiin, majd pár évig Indonéziában, végül 1971-től Kansasban
Feleségét, Michelle Robinson Obamát egy chicagói ügyvédi irodánál töltött nyári gyakorlat során ismerte meg 1989-ben, a pár három évvel később házasodott össze. A szintén a Harvard jogi karán végzett Michelle közismerten energikus és aktív harcostárs férje kampányában. Két lányukkal, a tízéves Maliával és a hétéves Sashával Chicago déli részén élnek. Barack Obama a United Church of Christ nevű amerikai keresztény egyház tagja.

Columbiai és harvardi diploma
Barack Obama főiskolai tanulmányait Los Angelesben kezdte, majd New Yorkba költözött, ahol a Columbia Egyetemen szerzett politológus diplomát 1983-ban. Bő egy évig a Business International Corporationnél dolgozott, majd ezt követően költözött Chicagóba 1985-ben, ahol közösségszervező feladatokat látott el egy egyházi szervezetben, amely a bűnözéstől és magas munkanélküliségtől sújtott szegénynegyedek életkörülményein igyekezett javítani. Relatív sikerei ellenére Obama gyorsan felismerte: ahhoz, hogy valóban javítani tudjon az ilyen közösségekben élő emberek helyzetén, nem a helyi szinten, hanem az állami törvényeken és a politikai döntéseken kell változtatnia.
Ezért újabb három év kemény tanulás után 1991-ben magna cum laude minősítéssel szerzett jogi diplomát a Harvard Egyetemen, ahol ő volt a tekintélyes egyetemi jogi szemle (Harvard Law Review) első afroamerikai elnöke. Ezt követően ismét visszatért Chicagóba, ahol emberi jogi ügyvédként dolgozott és alkotmányjogot tanított a Chicagói Egyetemen.
A politikával itt került közvetlen kapcsolatba: 1992-ben egy olyan választói regisztrációs kampányt szervezett afroamerikaiaknak, amely 150 ezer embert mozdított meg. Elsősorban ennek eredményeképpen 1996-ban a város déli választókörzetéből bekerült Illinois állam szenátusába, ahol az állami egészségügyért felelős bizottság elnöke lett. Rövid idő alatt meggyőződéses balliberális szociálpolitikussá vált: több szenátortársával az egyik kezdeményezője volt egy szegény családokat segítő törvénynek, illetve kidolgozott egy tervezetet, amely a betegbiztosítás nélküli embereknek nyújtott segélyt.
A harmadik választott afroamerikai szenátor
2000-ben még sikertelenül szállt harcba egy szövetségi, vagyis washingtoni képviselőházi helyért, ennek ellenére, vagy éppen emiatt, négy évvel később még magasabbra tette a lécet: 2004-ben már az amerikai Kongresszus felsőházát, a Szenátust célozta meg, s végül elsöprő, 70 százalékos arányban választották meg. A Kongresszus történetének ezzel ötödik afroamerikai és harmadik közvetlenül választott fekete szenátora lett.
2005 januárjától a Szenátusban újfajta gondolkodásmódjával és két párti együttműködésre törekvő politikájával tűnt ki. Első törvénytervezetét a republikánus Tom Coburn szenátorral együtt terjesztette elő, amely az amerikai kormányzatba vetett bizalmat igyekezett növelni: minden amerikai állampolgár számára lehetővé téve, hogy az interneten utánanézzen, mire is költi adódollárjait a szövetségi kormány.

A béke pártján
Obama az etikai reformfolyamat vezető szószólója volt, míg a tömegpusztító fegyverek és a terrorizmus összekapcsolódásából következő fenyegetés jelentőségét felismerve Richard Lugar republikánus szenátorral új generációs fegyverzetkorlátozási tárgyalásokat kezdeményezett. Ez utóbbi megvalósítása elméletileg lehetővé tenné a tömeghalált okozó fegyverek lokalizálását és biztonságos leszerelését világszerte.
A Veteránügyi Bizottság tagjaként Obama harcolt az idős katonáknak beígért segélyezés kiutalásáért, miközben igyekezett javítani annak jogi szabályozásán, még a több ezer iraki és afganisztáni veterán visszatérése előtti helyzetben. A kezdetektől, 2003 óta szisztematikusan ellenezte az amerikai beavatkozást és a csapatbővítést Irakban, az illinoisi Szenátusban mindkét törvényjavaslat ellen szavazott. Másik két prioritást élvező kampánycélja az Egyesült Államok energiafüggetlenségének elérése, és egy minden állampolgárra kiterjedő egészségügyi rendszer létrehozása. Jelenleg tagja az egészségügyi, a külpolitikai, a munkaügyi és a védelmi bizottságnak.

Obama eddig megjelent könyvei:

Álmok apámtól: Származásom és örökségem története (Dreams From My Father: A Story of Race and Inheritance), Three Rivers Press, 1995. A remény vakmerősége: Gondolatok az amerikai álom visszaszerzéséről (The Audacity of Hope: Thoughts on Reclaiming the American Dream), Three Rivers Press, 2006Változás, amelyben hihetünk: Barack Obama terve Amerika ígéretének megújítására (Change We Can Believe In: Barack Obama's Plan to Renew America's Promise), Barack Obama előszavával, Three Rivers Press, 2008
Magyarul megjelent életrajzok:
Bokor Pál: Barack Obama szupersztár – Egy fergeteges és szabálytalan politikai karrier hiteles története és anatómiája, Atlantic Press Kiadó, 2008.
Az életrajzi összeállítást a Compass Közpolitikai Intézet készítette: Fabók Márton, Győry Csaba, Kosztolányi Bálint, Szabó Imre Gergely, Sebők Miklós)

Visszatérnek a tálibok

Három héttel az elnökválasztások előtt

Afganisztánban, júliusban újabb 75 külföldi katona vesztette életét. Jelenleg több mint 90 000 ISAF- és amerikai katona állomásozik a megszáll országban.

A Der Tagesspiegel nevű konzervatív berlini napilap „A Bundeswehr visszahúzódik – a tálibok visszatérnek” című cikkében elemzi az afganisztáni hadviselés kilátástalanságát. Három héttel az elnökválasztások előtt érezhetően romlik az afganisztáni biztonsági helyzet. Kundusz tartományban a tálibok elleni eddigi legnagyobb Bundeswehr-offenzíva után a felkelők visszatérnek kiindulási területükre. Amint azt az érintett Char Darah körzet vezetője, Abdul Vahid Omarkhel vasárnap bejelentette, a július 19-én megkezdett hadművelet elől számos radikális iszlamista a szomszédos tartományba menekült, mások elrejtették a fegyvereiket és elvegyültek a lakosság körében. „Most néhányan visszatértek, s mások ismét fegyvert ragadtak” – fogalmazott Omarkhel.
A Spiegel hírmagazin szombaton arról tudósított, közel száz tálib harcos motorokon és terepjárókon visszatért eredeti magterületére, a kunduszi német katonai tábortól délnyugatra, és ott ismét átvették a körzet ellenőrzését. A berlini honvédelmi minisztérium adatai szerint a katonai hadműveletben 300 német katona és 900 afgán biztonsági ember került bevetésre, a támadást kedden ideiglenesen leállították. Az afgán hivatalos szervek tájékoztatása szerint négy kormánykatona és 17 felkelő elesett. Kundusz kormányzója az ügyről kijelentette: Char Darah körzetet „megtisztították” a tálib harcosoktól és az al-Kaida-terroristáktól.
A megújuló harcokban és merényletekben a hét végén az ISAF-egységek kilenc katonája vesztette életét. Mint a NATO vezette csapatok vasárnap közölték, az ország keleti részén három amerikai katona elesett, amikor tálibok megtámadtak egy katonai konvojt. A Kabultól északra fekvő Kapisza tartományban a párizsi kormány tájékoztatása szerint szombaton elhunyt egy francia katona a felkelők elleni harcokban.
A romló biztonsági helyzet következtében csak júliusban 75 külföldi katona vesztette életét. Jelenleg több mint 90 000 ISAF- és amerikai katona állomásozik az országban.
Der Tagesspiegel (Tagesspiegel.de)

Mit várhatunk a NATO új főtitkárától?

Rasmussen nehéz öröksége

Igen, az új NATO főtitkárra nehéz örökség és még nehezebb feladat vár. Erről szól az alábbi összeállításunk:

Múlt csütörtökön búcsúzott NATO-főtitkári hivatalától Jaap de Hoop Scheffer. Egy olyan gesztussal - írja Nikolas Busse a Frankfurter Allgemeine Zeitungban -, amely többet mond a szövetség állapotáról, mint számos ünnepi szónoklat. A leköszönő holland főtitkár, aki öt éven keresztül töltötte be tisztségét, virágokat helyezett el a bevetés közben életüket vesztő NATO-katonák emlékművénél. Az emlékművet a közelmúltban emelték a szövetség brüsszeli központjának bejáratánál. Arra emlékezteti a látogatókat, hogy a NATO ma egy hadban álló szervezet. Ezzel de Hoop Scheffer egyetlen elődje sem volt kénytelen szembesülni. Az emlékművet Dánia adományozta és éppen ebből az országból érkezik az új főtitkár, Anders Fogh Rasmussen, aki szombaton vette át hivatalát. De kivel és miért áll hadban és mit tud tenni ebbe a környezetben az új főtitkár?

Az 56 éves Rasmussen, aki közgazdaságtudományi tanulmányai végeztével liberális politikusként csinált karriert hazájában, igen súlyosan terhelt örökséget vesz át. A Rasmussen kinevezése körüli belső válság, ami komoly feszültséget okozott a tavaszi NATO-csúcson, még ma is érezteti hatását. A szervezetben még mindig arról az árról alkudoznak, amelyet Törökország a politikus kinevezésébe való beleegyezéséért követelt. És legalábbis nyitott kérdés, hogyan alakul majd az általa vezetett NATO viszonya az iszlám világgal. Ez a sajátos helyzet már önmagában jelzi, hogy a védszövetségként működő szervezet súlyos gondokkal küzd és bizonyos elfogult vélemények szerint gyakorlatilag a haláltáncát járja. Az elmúlt évtizedek a nyugati világ közbeszédében terroristának kikiáltott muszlimok, most a NATO-nak diktálnak úgy, hogy Törökország óhaja, melyet a jelek szerint máris teljesítettetek, illetve nagy avlószínűséggel teljesíteni fognak a katonai vezetők, mindeközben egyre inkább felszínre kerülnek a valódi, eddig elhallgatott törésvonalak, melyek leginkább Európa és az Egyesült Államok, illetve a német befolyást mérsékelni óhajtók és Németország között léteznek.

Bocsánatkérés a karikatúrák miatt

Veterán NATO-diplomaták szerint még soha nem vette át a vezetést ekkora teherrel egyik főtitkár sem. Az ankarai kormány a nyílt ellenállást Berlin, Párizs és London jelöltjével szemben végül egy olyan kompenzációs csomagért cserébe adta fel, amelynek pontos tartalmát csak a résztvevő állam-, és kormányfők ismerik. Mi csak találgathatünk. Négy feltétel azonban (minden bizonnyal szándékosan!) kiszivárgott. Az első, hogy Rasmussen kérjen nyilvános bocsánatot a véleményszabadságot hangsúlyozó véleményéért, amit a dán lapokban megjelent Mohamed-karikatúrák ügyében tanúsított. Három éve az iszlám világ felháborodott az akkori miniszterelnök álláspontján. A török kormány szilárd követelése, és álláspontja következtében Rasmussen bocsánatkérésére végül néhány nappal a NATO-csúcsot követően került sor egy Isztambulban rendezett konferencián.

Második feltételként Dániának be kell zárnia a skandináv országból sugárzó „Roj TV" csatornát, amelyet Ankara a terrorszervezetnek minősített Kurd Munkáspárt (PKK) szócsövének tart. A beszüntetéshez vezető első lépések megtörténtek. Harmadsorban a törökök egy magas beosztású NATO-parancsoki tisztséget akarnak, amelyet általános vélemény szerint az amerikaiak át is adnak nekik. Végül negyedikként a NATO-nak erősítenie kell a párbeszédet az iszlám világgal, amihez Törökország egy megfelelő tisztséget követel.E legutóbbi feltétel ártalmatlannak hangzik, mégis súrlódásokhoz vezetett. A csúcs után nyilvánvalóvá vált, hogy a törökök ezt a feladatot a politikai kérdésekben illetékes főtitkár-helyettesi posztra akarják ruházni, amely tisztség vezetője a kívülálló államokkal való kapcsolatokat gondozza. A hivatalt jelenleg egy német diplomata, Martin Erdmann tölti be. Berlin a posztot természetesen nem kívánja átadni Ankarának és maga az „iszlám portfolió" témakör sem tetszik a német kormánynak. Egy új tisztség létrehozása pedig súlyos önértelmezési kérdéseket vetne fel a NATO számára. Kapcsolatait mindeddig biztonságpolitikai kritériumok határozták meg, sosem vallásiak.

E belső feszültségek egy sokkal jelentékenyebb konfliktus előjátékaivá válhatnak. Afganisztán és Pakisztán a NATO számára döntő fontosságú. Nem zárható ki ugyanis, hogy e két ország kormányzata a tüntetéshullámtól való félelmében óvakodik majd attól, hogy túl szorosan együttműködjön azzal a férfival, aki a muszlimok szemében a karikatúra-vita központi figurája. Nagy feszültség övezi a várakozást, hogyan zajlik majd le első afganisztáni látogatása. Végül Rasmussen egy még mindig komolyan terhelt kapcsolatot örököl Oroszországgal kapcsolatban. A két fél ugyan már tárgyal egymással, de a grúziai háború geopolitikai következményeit brüsszeli diplomaták szerint még nem haladták meg. Moszkva kizárólag ott működik együtt a NATO-val, ahol érdekében áll - így például Afganisztánban. Máskülönben az oroszok azt akarják, hogy a szervezet mondjon le a Grúziával és Ukrajnával való bővítésről. Ez azonban ellenkezne a NATO elhatározott szándékaival, ráadásul úgy tűnik, az Obama-adminisztráció sem fogadná el.

(a Glóbusz: http://globusz.net/node/2697 nyomán)

Az eredeti német nyelvű cikk pedig itt olvasható: http://www.faz.net/s/RubDDBDABB9457A437BAA85A49C26FB23A0/Doc~E498C3D86A6EF4B3E9023DC8C11300024~ATpl~Ecommon~Scontent.html

***

A fentiekehez kapcsolódó hírek:

Tárgyalna a tálibokkal a NATO új főtitkára

Anders Fogh Rasmussen szombaton átvette hivatalát.
Átvette hivatalát a NATO új főtitkára. Szombattól az 56 éves dán Anders Fogh Rasmussen vezeti a katonai szervezetet.
Elemzők szerint elődjéhez, Jaap de Hoop Schefferhez hasonlóan Rasmussen számára is a legnagyobb kihívás az afganisztáni béke megteremtése. A NATO 64 ezer katonája ugyanis csak egyre nagyobb veszteségek árán tudja visszaverni a lázadó, radikális iszlámista, tálib fegyveresek mind gyakoribb támadásait a közép-ázsiai országban.
Rasmussen egy dán lapnak azt mondta: vannak olyan tálib csoportok, amelyekkel tárgyalhatnának. Egy hónapja a brit külügyminiszter is hasonlóan nyilatkozott. (MR)

2009. augusztus 02., vasárnap , 12:16:18 http://www.mediatica.ro/hirek/world/40716/targyalna-a-talibokkal-a-nato-uj-fotitkara.html

Afgán kiútkeresés vár az új NATO-főtitkárra

Hivatalosan pénteken járt le a volt holland külügyminiszter, Jaap de Hoop Scheffer ötéves megbízatása a NATO élén, ám már csütörtökön elbúcsúzott kollégáitól az atlanti szövetség brüsszeli főhadiszállásán, néhány nappal azután, hogy kijöhetett a kórházból, ahová a hónap közepén érelzáródási panaszokkal szállították be egy ünnepségről, amelyen rosszul lett.
Nem szokványos örökséget hagy utódjára. A NATO háborúban áll Afganisztánban, olyan konfliktus részese, amelynek nincs pusztán katonai megoldása. Ezt az értékelést a NATO-erők zömét adó Egyesült Államok új vezetése egyértelműen magáévá tette, s új stratégiát dolgozott ki. A NATO tavaszi csúcstalálkozóján főtitkárrá választott 56 éves dán Anders Fogh Rasmussennek egyik fő feladata az lesz, hogy a szervezeten belül megpróbálja előkészíteni a szövetséges erők távozását. Persze csak azután, hogy az afgán hadsereget és rendőrséget sikerül megerősíteni, augusztusban megtartani a választásokat, s megtalálni az együttműködés lehetőségét a tálibokkal. Utóbbi erőfeszítések fokozását sürgette hétfőn a NATO-központban David Miliband brit külügyminiszter. A nemzetközi erőkbe az amerikaiak után a britek küldték a legtöbb katonát, s júliusban különösen súlyos veszteségeket szenvedtek, húsz fő esett áldozatául a tálibok támadásainak.
Rasmussen az első olyan főtitkára a NATO-nak, aki a kormányfői posztot hagyja maga mögött a nemzetközi szervezet vezetéséért, s Brüsszelben elemzők azt mondják, ez előnyére válhat, amikor mondjuk Nicolas Sarkozy francia elnökkel vagy Angela Merkel német kancellárral és a többi európai NATO-tagország miniszterelnökével kell tárgyalnia például az afgán katonai vagy pénzügyi részvétel növeléséről.
A holland főtitkár alatt 28 tagúra bővült az atlanti szövetség, Albániát és Horvátországot szintén a tavaszi csúcson üdvözölték a teljes jogú résztvevők sorában. Nagy kihívás, mi legyen Ukrajnával és Grúziával, amelyek kifejezték csatlakozási szándékukat, ám amelyek a NATO (és persze részben az Európai Unió) oroszpolitikájának foglyai. A tavaly augusztusi orosz-grúz háború után nagyon megromlott a viszony Moszkvával. S éppen az orosz befolyási övezet megszüntetése a NATO egyik célja, de úgy, hogy Moszkvát közben stratégiai partnerként is megtartsa olyan konfliktusok kezelésére, mint Afganisztán, Irán, az atomfegyverkezés visszaszorítása, vagy a biztonságpolitikai kérdéseket is felvető klímaváltozás és világgazdasági válság. Ukrajna és Grúzia tagságának lebegtetése egyrészt kifejezi azt, hogy szuverén országok maguk dönthetnek szövetségi rendszerük megválasztásáról, másrészt viszont azt is jelzi: az orosz kapcsolat oltárán a csatlakozás feláldozható, azaz a végtelenségig halogatható.
A harmadik kihívás részben éppen ebből a dilemmából és az afgán tanulságokból fakad. Rasmussenre vár a stratégiai koncepció végleges formába öntése és a jövő évi NATO-csúcs elé terjesztése. A kérdések pedig egyre csak tolulnak elő: hol kell védeni a 28-ak területét, hogyan lehetne érvényt szerezni a területi védelem eredeti értelmezésének (ezt főleg a lengyelek, baltiak sürgetik oroszellenes éllel), miként kellene szembeszállni az új veszélyekkel, például a klímaváltozás következtében várhatóan kirobbanó háborúkkal a vízforrásokért, élelemért, s felvenni a harcot azokkal, akik az információs technológia eszközeivel kívánják megvívni a maguk sajátos "szabadságharcát".
Anders Fogh Rasmussen 1953-ban született, az Arhusi Egyetemen szerzett diplomát, s már 25 évesen, 1978-ban beválasztották a dán parlamentbe a jobbközép liberálisok képviselőjeként. Később adóügyi és gazdasági miniszterként is szolgált, kormányfővé 2001-ben emelkedett, s e poszton 2005-ben és 2007-ben is megerősítették. A dánok zömének tiltakozása ellenére támogatta George W. Bush amerikai elnök iraki politikáját és invázióját, de bírálta a guantánamói támaszpont fogolytáborrá alakítását. Az egyik dán lapban 2005-ben megjelent, Mohamed prófétát ábrázoló karikatúrák miatt maga is a muzulmán országok támadásának céltáblájává vált, de a sajtószabadság védelmében nem kért bocsánatot, miközben úgy vélte, a vallási érzületet igenis tiszteletben kell tartani. Ám ezen álláspontja miatt a tavaszi NATO-csúcson a törökök élesen ellenezték kinevezését a főtitkári posztra. Silvio Berlusconi olasz kormányfő szerint Rasmussen a legsármosabb miniszterelnök Európában. (B. M)

***

Érdekesek a fenti cikkhez kapcsolódó kommentek is, íme:

- irriga: 2009. augusztus 2. 07:42:47

Afganisztában is érvényes ET kívánsága: HAZA!Minél hamarabb!

- b41ci: 2009. augusztus 1. 14:43:03
8 éve tart az a gyalázatos "háború", amelyet a civilizált világ legerősebb hadserege a NATO, élén az USA-val folytat Afganisztánban. Eredmény szinte semmi. Ebben a szégyenletes aggresszíóban hazánk is rész vesz, méghozzá katonákkal. Egyetlen gerinces magyar újságíró, politikus vagy TV műsor nem akadt eddig, aki(ahol) hangosan tiltakozott volna részvételünk miatt.

Forrás: http://nol.hu/lap/vilag/20090801-afgan_kiutkereses_var_az_uj_nato-fotitkarra