Rasmussen nehéz örökségeIgen, az új NATO főtitkárra nehéz örökség és még nehezebb feladat vár. Erről szól az alábbi összeállításunk:
Múlt csütörtökön búcsúzott NATO-főtitkári hivatalától Jaap de Hoop Scheffer. Egy olyan gesztussal - írja Nikolas Busse a Frankfurter Allgemeine Zeitungban -, amely többet mond a szövetség állapotáról, mint számos ünnepi szónoklat. A leköszönő holland főtitkár, aki öt éven keresztül töltötte be tisztségét, virágokat helyezett el a bevetés közben életüket vesztő NATO-katonák emlékművénél. Az emlékművet a közelmúltban emelték a szövetség brüsszeli központjának bejáratánál. Arra emlékezteti a látogatókat, hogy a NATO ma egy hadban álló szervezet. Ezzel de Hoop Scheffer egyetlen elődje sem volt kénytelen szembesülni. Az emlékművet Dánia adományozta és éppen ebből az országból érkezik az új főtitkár, Anders Fogh Rasmussen, aki szombaton vette át hivatalát. De kivel és miért áll hadban és mit tud tenni ebbe a környezetben az új főtitkár?
Az 56 éves Rasmussen, aki közgazdaságtudományi tanulmányai végeztével liberális politikusként csinált karriert hazájában, igen súlyosan terhelt örökséget vesz át. 
A Rasmussen kinevezése körüli belső válság, ami komoly feszültséget okozott a tavaszi NATO-csúcson, még ma is érezteti hatását. A szervezetben még mindig arról az árról alkudoznak, amelyet Törökország a politikus kinevezésébe való beleegyezéséért követelt. És legalábbis nyitott kérdés, hogyan alakul majd az általa vezetett NATO viszonya az iszlám világgal. Ez a sajátos helyzet már önmagában jelzi, hogy a védszövetségként működő szervezet súlyos gondokkal küzd és bizonyos elfogult vélemények szerint gyakorlatilag a haláltáncát járja. Az elmúlt évtizedek a nyugati világ közbeszédében terroristának kikiáltott muszlimok, most a NATO-nak diktálnak úgy, hogy Törökország óhaja, melyet a jelek szerint máris teljesítettetek, illetve nagy avlószínűséggel teljesíteni fognak a katonai vezetők, mindeközben egyre inkább felszínre kerülnek a valódi, eddig elhallgatott törésvonalak, melyek leginkább Európa és az Egyesült Államok, illetve a német befolyást mérsékelni óhajtók és Németország között léteznek.
A Rasmussen kinevezése körüli belső válság, ami komoly feszültséget okozott a tavaszi NATO-csúcson, még ma is érezteti hatását. A szervezetben még mindig arról az árról alkudoznak, amelyet Törökország a politikus kinevezésébe való beleegyezéséért követelt. És legalábbis nyitott kérdés, hogyan alakul majd az általa vezetett NATO viszonya az iszlám világgal. Ez a sajátos helyzet már önmagában jelzi, hogy a védszövetségként működő szervezet súlyos gondokkal küzd és bizonyos elfogult vélemények szerint gyakorlatilag a haláltáncát járja. Az elmúlt évtizedek a nyugati világ közbeszédében terroristának kikiáltott muszlimok, most a NATO-nak diktálnak úgy, hogy Törökország óhaja, melyet a jelek szerint máris teljesítettetek, illetve nagy avlószínűséggel teljesíteni fognak a katonai vezetők, mindeközben egyre inkább felszínre kerülnek a valódi, eddig elhallgatott törésvonalak, melyek leginkább Európa és az Egyesült Államok, illetve a német befolyást mérsékelni óhajtók és Németország között léteznek.Bocsánatkérés a karikatúrák miatt
Veterán NATO-diplomaták szerint még soha nem vette át a vezetést ekkora teherrel egyik főtitkár sem. Az ankarai kormány a nyílt ellenállást Berlin, Párizs és London jelöltjével szemben végül egy olyan kompenzációs csomagért cserébe adta fel, amelynek pontos tartalmát csak a résztvevő állam-, és kormányfők ismerik. Mi csak találgathatünk. Négy feltétel azonban (minden bizonnyal szándékosan!) kiszivárgott. Az első, hogy Rasmussen kérjen nyilvános bocsánatot a véleményszabadságot hangsúlyozó véleményéért, amit a dán lapokban megjelent Mohamed-karikatúrák ügyében tanúsított. Három éve az iszlám világ felháborodott az akkori miniszterelnök álláspontján. A török kormány szilárd követelése, és álláspontja következtében Rasmussen bocsánatkérésére végül néhány nappal a NATO-csúcsot követően került sor egy Isztambulban rendezett konferencián.
Második feltételként Dániának be kell zárnia a skandináv országból sugárzó „Roj TV" csatornát, amelyet Ankara a terrorszervezetnek minősített Kurd Munkáspárt (PKK) szócsövének tart. A beszüntetéshez vezető első lépések megtörténtek. Harmadsorban a törökök egy magas beosztású NATO-parancsoki tisztséget akarnak, amelyet általános vélemény szerint az amerikaiak át is adnak nekik. Végül negyedikként a NATO-nak erősítenie kell a párbeszédet az iszlám világgal, amihez Törökország egy megfelelő tisztséget követel.E legutóbbi feltétel ártalmatlannak hangzik, mégis súrlódásokhoz vezetett. A csúcs után nyilvánvalóvá vált, hogy a törökök ezt a feladatot a politikai kérdésekben illetékes főtitkár-helyettesi posztra akarják ruházni, amely tisztség vezetője a kívülálló államokkal való kapcsolatokat gondozza. A hivatalt jelenleg egy német diplomata, Martin Erdmann tölti be. Berlin a posztot természetesen nem kívánja átadni Ankarának és maga az „iszlám portfolió" témakör sem tetszik a német kormánynak. Egy új tisztség létrehozása pedig súlyos önértelmezési kérdéseket vetne fel a NATO számára. Kapcsolatait mindeddig biztonságpolitikai kritériumok határozták meg, sosem vallásiak.
E belső feszültségek egy sokkal jelentékenyebb konfliktus előjátékaivá válhatnak. Afganisztán és Pakisztán a NATO számára döntő fontosságú. Nem zárható ki ugyanis, hogy e két ország kormányzata a tüntetéshullámtól való félelmében óvakodik majd attól, hogy túl szorosan együttműködjön azzal a férfival, aki a muszlimok szemében a karikatúra-vita központi figurája. Nagy feszültség övezi a várakozást, hogyan zajlik majd le első afganisztáni látogatása. Végül Rasmussen egy még mindig komolyan terhelt kapcsolatot örököl Oroszországgal kapcsolatban. A két fél ugyan már tárgyal egymással, de a grúziai háború geopolitikai következményeit brüsszeli diplomaták szerint még nem haladták meg. Moszkva kizárólag ott működik együtt a NATO-val, ahol érdekében áll - így például Afganisztánban. Máskülönben az oroszok azt akarják, hogy a szervezet mondjon le a Grúziával és Ukrajnával való bővítésről. Ez azonban ellenkezne a NATO elhatározott szándékaival, ráadásul úgy tűnik, az Obama-adminisztráció sem fogadná el.
(a Glóbusz: http://globusz.net/node/2697 nyomán)
Az eredeti német nyelvű cikk pedig itt olvasható: http://www.faz.net/s/RubDDBDABB9457A437BAA85A49C26FB23A0/Doc~E498C3D86A6EF4B3E9023DC8C11300024~ATpl~Ecommon~Scontent.html
***
A fentiekehez kapcsolódó hírek:
Anders Fogh Rasmussen szombaton átvette hivatalát.
Átvette hivatalát a NATO új főtitkára. Szombattól az 56 éves dán Anders Fogh Rasmussen vezeti a katonai szervezetet.
Elemzők szerint elődjéhez, Jaap de Hoop Schefferhez hasonlóan Rasmussen számára is a legnagyobb kihívás az afganisztáni béke megteremtése. A NATO 64 ezer katonája ugyanis csak egyre nagyobb veszteségek árán tudja visszaverni a lázadó, radikális iszlámista, tálib fegyveresek mind gyakoribb támadásait a közép-ázsiai országban.
Rasmussen egy dán lapnak azt mondta: vannak olyan tálib csoportok, amelyekkel tárgyalhatnának. Egy hónapja a brit külügyminiszter is hasonlóan nyilatkozott. (MR)
Átvette hivatalát a NATO új főtitkára. Szombattól az 56 éves dán Anders Fogh Rasmussen vezeti a katonai szervezetet.
Elemzők szerint elődjéhez, Jaap de Hoop Schefferhez hasonlóan Rasmussen számára is a legnagyobb kihívás az afganisztáni béke megteremtése. A NATO 64 ezer katonája ugyanis csak egyre nagyobb veszteségek árán tudja visszaverni a lázadó, radikális iszlámista, tálib fegyveresek mind gyakoribb támadásait a közép-ázsiai országban.
Rasmussen egy dán lapnak azt mondta: vannak olyan tálib csoportok, amelyekkel tárgyalhatnának. Egy hónapja a brit külügyminiszter is hasonlóan nyilatkozott. (MR)
2009. augusztus 02., vasárnap , 12:16:18 http://www.mediatica.ro/hirek/world/40716/targyalna-a-talibokkal-a-nato-uj-fotitkara.html
Afgán kiútkeresés vár az új NATO-főtitkárra
Hivatalosan pénteken járt le a volt holland külügyminiszter, Jaap de Hoop Scheffer ötéves megbízatása a NATO élén, ám már csütörtökön elbúcsúzott kollégáitól az atlanti szövetség brüsszeli főhadiszállásán, néhány nappal azután, hogy kijöhetett a kórházból, ahová a hónap közepén érelzáródási panaszokkal szállították be egy ünnepségről, amelyen rosszul lett.
Nem szokványos örökséget hagy utódjára. A NATO háborúban áll Afganisztánban, olyan konfliktus részese, amelynek nincs pusztán katonai megoldása. Ezt az értékelést a NATO-erők zömét adó Egyesült Államok új vezetése egyértelműen magáévá tette, s új stratégiát dolgozott ki. A NATO tavaszi csúcstalálkozóján főtitkárrá választott 56 éves dán Anders Fogh Rasmussennek egyik fő feladata az lesz, hogy a szervezeten belül megpróbálja előkészíteni a szövetséges erők távozását. Persze csak azután, hogy az afgán hadsereget és rendőrséget sikerül megerősíteni, augusztusban megtartani a választásokat, s megtalálni az együttműködés lehetőségét a tálibokkal. Utóbbi erőfeszítések fokozását sürgette hétfőn a NATO-központban David Miliband brit külügyminiszter. A nemzetközi erőkbe az amerikaiak után a britek küldték a legtöbb katonát, s júliusban különösen súlyos veszteségeket szenvedtek, húsz fő esett áldozatául a tálibok támadásainak.
Rasmussen az első olyan főtitkára a NATO-nak, aki a kormányfői posztot hagyja maga mögött a nemzetközi szervezet vezetéséért, s Brüsszelben elemzők azt mondják, ez előnyére válhat, amikor mondjuk Nicolas Sarkozy francia elnökkel vagy Angela Merkel német kancellárral és a többi európai NATO-tagország miniszterelnökével kell tárgyalnia például az afgán katonai vagy pénzügyi részvétel növeléséről.
A holland főtitkár alatt 28 tagúra bővült az atlanti szövetség, Albániát és Horvátországot szintén a tavaszi csúcson üdvözölték a teljes jogú résztvevők sorában. Nagy kihívás, mi legyen Ukrajnával és Grúziával, amelyek kifejezték csatlakozási szándékukat, ám amelyek a NATO (és persze részben az Európai Unió) oroszpolitikájának foglyai. A tavaly augusztusi orosz-grúz háború után nagyon megromlott a viszony Moszkvával. S éppen az orosz befolyási övezet megszüntetése a NATO egyik célja, de úgy, hogy Moszkvát közben stratégiai partnerként is megtartsa olyan konfliktusok kezelésére, mint Afganisztán, Irán, az atomfegyverkezés visszaszorítása, vagy a biztonságpolitikai kérdéseket is felvető klímaváltozás és világgazdasági válság. Ukrajna és Grúzia tagságának lebegtetése egyrészt kifejezi azt, hogy szuverén országok maguk dönthetnek szövetségi rendszerük megválasztásáról, másrészt viszont azt is jelzi: az orosz kapcsolat oltárán a csatlakozás feláldozható, azaz a végtelenségig halogatható.
A harmadik kihívás részben éppen ebből a dilemmából és az afgán tanulságokból fakad. Rasmussenre vár a stratégiai koncepció végleges formába öntése és a jövő évi NATO-csúcs elé terjesztése. A kérdések pedig egyre csak tolulnak elő: hol kell védeni a 28-ak területét, hogyan lehetne érvényt szerezni a területi védelem eredeti értelmezésének (ezt főleg a lengyelek, baltiak sürgetik oroszellenes éllel), miként kellene szembeszállni az új veszélyekkel, például a klímaváltozás következtében várhatóan kirobbanó háborúkkal a vízforrásokért, élelemért, s felvenni a harcot azokkal, akik az információs technológia eszközeivel kívánják megvívni a maguk sajátos "szabadságharcát".
Anders Fogh Rasmussen 1953-ban született, az Arhusi Egyetemen szerzett diplomát, s már 25 évesen, 1978-ban beválasztották a dán parlamentbe a jobbközép liberálisok képviselőjeként. Később adóügyi és gazdasági miniszterként is szolgált, kormányfővé 2001-ben emelkedett, s e poszton 2005-ben és 2007-ben is megerősítették. A dánok zömének tiltakozása ellenére támogatta George W. Bush amerikai elnök iraki politikáját és invázióját, de bírálta a guantánamói támaszpont fogolytáborrá alakítását. Az egyik dán lapban 2005-ben megjelent, Mohamed prófétát ábrázoló karikatúrák miatt maga is a muzulmán országok támadásának céltáblájává vált, de a sajtószabadság védelmében nem kért bocsánatot, miközben úgy vélte, a vallási érzületet igenis tiszteletben kell tartani. Ám ezen álláspontja miatt a tavaszi NATO-csúcson a törökök élesen ellenezték kinevezését a főtitkári posztra. Silvio Berlusconi olasz kormányfő szerint Rasmussen a legsármosabb miniszterelnök Európában. (B. M)
Nem szokványos örökséget hagy utódjára. A NATO háborúban áll Afganisztánban, olyan konfliktus részese, amelynek nincs pusztán katonai megoldása. Ezt az értékelést a NATO-erők zömét adó Egyesült Államok új vezetése egyértelműen magáévá tette, s új stratégiát dolgozott ki. A NATO tavaszi csúcstalálkozóján főtitkárrá választott 56 éves dán Anders Fogh Rasmussennek egyik fő feladata az lesz, hogy a szervezeten belül megpróbálja előkészíteni a szövetséges erők távozását. Persze csak azután, hogy az afgán hadsereget és rendőrséget sikerül megerősíteni, augusztusban megtartani a választásokat, s megtalálni az együttműködés lehetőségét a tálibokkal. Utóbbi erőfeszítések fokozását sürgette hétfőn a NATO-központban David Miliband brit külügyminiszter. A nemzetközi erőkbe az amerikaiak után a britek küldték a legtöbb katonát, s júliusban különösen súlyos veszteségeket szenvedtek, húsz fő esett áldozatául a tálibok támadásainak.
Rasmussen az első olyan főtitkára a NATO-nak, aki a kormányfői posztot hagyja maga mögött a nemzetközi szervezet vezetéséért, s Brüsszelben elemzők azt mondják, ez előnyére válhat, amikor mondjuk Nicolas Sarkozy francia elnökkel vagy Angela Merkel német kancellárral és a többi európai NATO-tagország miniszterelnökével kell tárgyalnia például az afgán katonai vagy pénzügyi részvétel növeléséről.
A holland főtitkár alatt 28 tagúra bővült az atlanti szövetség, Albániát és Horvátországot szintén a tavaszi csúcson üdvözölték a teljes jogú résztvevők sorában. Nagy kihívás, mi legyen Ukrajnával és Grúziával, amelyek kifejezték csatlakozási szándékukat, ám amelyek a NATO (és persze részben az Európai Unió) oroszpolitikájának foglyai. A tavaly augusztusi orosz-grúz háború után nagyon megromlott a viszony Moszkvával. S éppen az orosz befolyási övezet megszüntetése a NATO egyik célja, de úgy, hogy Moszkvát közben stratégiai partnerként is megtartsa olyan konfliktusok kezelésére, mint Afganisztán, Irán, az atomfegyverkezés visszaszorítása, vagy a biztonságpolitikai kérdéseket is felvető klímaváltozás és világgazdasági válság. Ukrajna és Grúzia tagságának lebegtetése egyrészt kifejezi azt, hogy szuverén országok maguk dönthetnek szövetségi rendszerük megválasztásáról, másrészt viszont azt is jelzi: az orosz kapcsolat oltárán a csatlakozás feláldozható, azaz a végtelenségig halogatható.
A harmadik kihívás részben éppen ebből a dilemmából és az afgán tanulságokból fakad. Rasmussenre vár a stratégiai koncepció végleges formába öntése és a jövő évi NATO-csúcs elé terjesztése. A kérdések pedig egyre csak tolulnak elő: hol kell védeni a 28-ak területét, hogyan lehetne érvényt szerezni a területi védelem eredeti értelmezésének (ezt főleg a lengyelek, baltiak sürgetik oroszellenes éllel), miként kellene szembeszállni az új veszélyekkel, például a klímaváltozás következtében várhatóan kirobbanó háborúkkal a vízforrásokért, élelemért, s felvenni a harcot azokkal, akik az információs technológia eszközeivel kívánják megvívni a maguk sajátos "szabadságharcát".
Anders Fogh Rasmussen 1953-ban született, az Arhusi Egyetemen szerzett diplomát, s már 25 évesen, 1978-ban beválasztották a dán parlamentbe a jobbközép liberálisok képviselőjeként. Később adóügyi és gazdasági miniszterként is szolgált, kormányfővé 2001-ben emelkedett, s e poszton 2005-ben és 2007-ben is megerősítették. A dánok zömének tiltakozása ellenére támogatta George W. Bush amerikai elnök iraki politikáját és invázióját, de bírálta a guantánamói támaszpont fogolytáborrá alakítását. Az egyik dán lapban 2005-ben megjelent, Mohamed prófétát ábrázoló karikatúrák miatt maga is a muzulmán országok támadásának céltáblájává vált, de a sajtószabadság védelmében nem kért bocsánatot, miközben úgy vélte, a vallási érzületet igenis tiszteletben kell tartani. Ám ezen álláspontja miatt a tavaszi NATO-csúcson a törökök élesen ellenezték kinevezését a főtitkári posztra. Silvio Berlusconi olasz kormányfő szerint Rasmussen a legsármosabb miniszterelnök Európában. (B. M)
***
Érdekesek a fenti cikkhez kapcsolódó kommentek is, íme:
- irriga: 2009. augusztus 2. 07:42:47
Afganisztában is érvényes ET kívánsága: HAZA!Minél hamarabb!
- b41ci: 2009. augusztus 1. 14:43:03
8 éve tart az a gyalázatos "háború", amelyet a civilizált világ legerősebb hadserege a NATO, élén az USA-val folytat Afganisztánban. Eredmény szinte semmi. Ebben a szégyenletes aggresszíóban hazánk is rész vesz, méghozzá katonákkal. Egyetlen gerinces magyar újságíró, politikus vagy TV műsor nem akadt eddig, aki(ahol) hangosan tiltakozott volna részvételünk miatt.
8 éve tart az a gyalázatos "háború", amelyet a civilizált világ legerősebb hadserege a NATO, élén az USA-val folytat Afganisztánban. Eredmény szinte semmi. Ebben a szégyenletes aggresszíóban hazánk is rész vesz, méghozzá katonákkal. Egyetlen gerinces magyar újságíró, politikus vagy TV műsor nem akadt eddig, aki(ahol) hangosan tiltakozott volna részvételünk miatt.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése