Kiberháború-szimulátort épít a Pentagon

HALADNAK A KORRAL

A Pentagon egy olyan nagyszabású projektről számolt be, amelynek keretében kiberháborúk szimulálására nyílhat lehetőség.

(A kép illusztráció. technet.hu)

Az idei kibertámadások komolyan elgondolkodtatták az amerikai védelmi szakembereket, akik úgy látták, hogy jelentős mértékben fokozni kell az esetleges kiberháborúk valamint az egyre kiterjedtebb kiberbűnözés elleni védelemre fordított erőforrásokat. E nélkül ugyanis egy esetleges incidens felkészületlenül érhetné az Egyesült Államokat, és jelentős károkat okozhatna. A Pentagon nemrégen jelentette be, hogy a kibertámadásokat háborús cselekményként fogja értékelni, és ennek megfelelően lép fel a támadókkal szemben. Eközben a brit hadügyminiszter megerősítette, hogy a kormánya olyan internetes fegyverarzenált fejleszt, amely az önvédelem mellett akár más országok megtámadására is alkalmas lehet.

Az Egyesült Államok jelenleg a biztonsági incidensekre való felkészülésre, és azok megelőzésére koncentrál. Ennek legmarkánsabb jele, hogy a Pentagon bejelentette a legújabb védelmi projektjét, melynek keretében tulajdonképpen egy olyan, az internet szimulálására alkalmas infrastruktúra fog létrejönni, amelynek révén háborús helyzetek lesznek modellezhetők.

A National Cyber Range nevű projektet a DARPA (Defense Advanced Research Projects Agency) irányítja. Az ügynökség két szervezetet bízott meg a tervek elkészítésével. A nemrégen súlyos támadást elszenvedő Lockheed Martin 30,8 millió dollárt, míg a Johns Hopkins Egyetem alkalmazott fizikával foglalkozó laboratóriuma 24,7 millió dollárt kapott a projekt kapcsán. A Lockheed és az egyetem már elkészítette a terveket, és a DARPA fogja eldönteni, hogy végül melyik infrastruktúra valósul meg.

A DARPA követelményei között szerepel, hogy az új rendszernek a kormányzati, a katonai valamint a kereskedelmi hálózatok szimulálására is alkalmasnak kell lennie, és egy időben több független vizsgálat, teszt elvégzését kell támogatnia. Ezek mellett fontos, hogy bizonyos emberi tevékenységeket, magatartásformákat is figyelembe vegyen a működése során.

A Cyber Range mind támadási, mind védelmi oldalról segíti majd a kiberbiztonságért felelős szakembereket abban, hogy különböző forgatókönyveket állítsanak össze, majd azokat kipróbálhassák, és elemezhessék az incidensek hatásait.

Szerző: Kristóf Csaba 
(computerworld)

Kapcsolódó hírek, információk:

• Internetes támadások megrendelésre
• Nagymennyiségű adatot loptak el a Citigrouptól
• A kiberbűnözés alakítja a modernkori hadviselést
• Súlyos támadás érte a Lockheed Martin rendszerét
• PlayStation Network: veszélyben vannak a felhasználói adatok
• Bevetették az első kiberháborús fegyvert? 
• Kiberháborúk kora 
•  

 

Török gazdasági csodáról ír a Világgazdaság

Íme a török gazdasági csoda: nyolc év alatt háromszorosára nőtt a GDP

A török Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) figyelemre méltó sikerrel irányította a gazdaságot 2002 óta. Eredményei a modern Törökország történetében szinte egyedülállók, és csak a Demokrata Pártéihoz (DP) hasonlíthatók, amely a többpárti demokrácia kezdetétől egy évtizeden át irányította az országot.

A DP kormányzása úgy rögzült a török köztudatban, mint a fenomenális növekedés és a gyorsan terjedő szabadság korszaka. A mostani, június 12-i választáson kapott mandátummal az AKP új mérföldkövet állíthat Törökország fejlődésében, csaknem 42 évvel az után, hogy egy katonai junta megdöntötte a DP uralmát. A hajdani párt vezetőjét brutálisan kivégezték a katonai bíróság színjátéka után. Vele ellentétben az AKP vezetője, Recep Tayyip Erdogan – aki most kezdi a harmadik kormányzati ciklust – szemlátomást megteremtette a török hadsereg és a bürokrácia feletti demokratikus ellenőrzést. A két intézmény láthatóan elveszítette azt a képességét, hogy kikezdje a választások eredményét.
Törökország legutóbbi átalakítása 2001-ben, súlyos gazdasági, politikai és társadalmi felfordulás idején kezdődött, ezt az akkori török miniszterelnök, Bülent Ecevit úgy jellemezte, hogy „a török állam válsága”. Az 1920-as évek elejétől hatalmon lévő tekintélyelvű, bürokratikus rendszer akkorra oly mértékben elszigetelődött a lakosságtól, hogy legitimációja teljesen megszűnt, az önérdekű, járadékvadász körök fogságába került. A kormányozhatóságot idővel aláásta a modernizáló elit és a köznép közötti feszültség. A reformok és a rájuk adott válaszok, illetve a populista és pragmatikus kabinetek közötti politikai inga mozgása többnyire gyengítette a köztársaságot.
Míg Japánban 1945 után de facto egypártrendszer keretében folyt a kormányzás, addig Törökországban átlagosan 14 hónapig volt hatalmon egy-egy kabinet az 1960 és 2000 közötti időszakban. Miközben Japánban a politikai merevség elősegítette a gazdasági csoda kibontakozását, addig Törökországban az önérdek által vezérelt establishment tehetetlensége egy kielégítetlen várakozásokkal terhelt, elbátortalanított társadalom kialakulásához vezetett.
Nagyon fontos annak megértése, hogy Törökország miként mozdult el a korrupt kapcsolatok rendszerétől a gazdasági dinamizmus irányába. Először is, Erdogan kormánya felismerte, hogy a változás nagyobb stabilitást tud hozni, mint az egy helyben topogás, amely elkerülhetetlenül káoszba torkollik, amint eluralkodik a gazdasági hanyatlás és a politikai belharc. Másodszor: Törökország példája megmutatta, hogy valamely külső horgony – például az EU-csatlakozás vagy az IMF-tagság – döntő jelentőségű lehet a változás elindításában és a prosperitás kiteljesítésében.
A legjobban azonban akkor értjük meg, hogy Erdogan kormánya mit csinált helyesen, ha megvizsgáljuk, mi ment félre az elvesztegetett 1990-es évtizedben. Azt az időszakot lassú és egyenetlen növekedés, alacsony, 3400 dollár körüli egy főre jutó GDP, drámaian gyenge termelékenység, a közszférát és a magánszektort egyaránt terhelő, gyenge fiskális és pénzügyi pozíció, tartós, átlagosan 70 százalék körüli infláció, a versenyképesség hiánya, 10 százalékos munkanélküliség és kiterjedt korrupció jellemezte. Ezen tényezők hatására utalt Európa Törökországra úgy, mint amely „túl nagy, túl szegény és túlságosan instabil” a teljes jogú EU-tagsághoz.
Az elhúzódó válságot megelégelve az akkori Ecevit-kormányzat átfogó reformcsomagot fogadott el, amelyet az annak idején hivatalban lévő gazdasági miniszter, Kemal Dervis állított össze. Ennek a rugalmas árfolyamrendszer ugyanúgy része volt, mint az inflációs célkövetés. A makrogazdasági alapok lerakása után először gazdasági, majd hamarosan politikai stabilitás bontakozott ki. Ekkor, 2003-ban jött az AKP első egypárti kormánya, amely lelkesen támogatta az ország IMF-ihletésű stabilizációs programját. A fájdalmas reformok átvészeléséhez további erős impulzust adott az EU-csatlakozást célzó útvonalterv elfogadása. Az akkortájt világszerte tapasztalható, különösen kedvező gazdasági körülmények kétségkívül sokat segítettek, az igazi elismerés azonban a kormányt illeti, amely ragaszkodott a liberalizációs ösztöneihez.
A következetesség kifizetődővé vált. A török gazdaság 2002 és 2007 között a történetének leghosszabb – átlagosan évi 6-7 százalékos – növekedési időszakán ment keresztül, miközben az infláció meredeken esett (jelenleg 3,9 százalékon áll). A gazdaság ráadásul ellenállóvá vált a globális pénzügyi válsággal szemben, amelyre meglepő módon erős fellendüléssel válaszolt. A GDP éves bővülési rátája 2010-ben 9 százalék volt. Bár az ország lélekszáma gyorsan növekedett, az egy főre jutó GDP-t 2002-höz viszonyítva sikerült megháromszorozni, a mutató 2010-ben elérte a 10500 dollárt. Ennek folytán az ország az előrejelzések szerint kilép a közepes jövedelmi kategóriába sorolt államok közül, és már 2012-ben beléphet a gazdagok klubjába. E tények ismeretében egyáltalán nem meglepő, hogy Törökország rendkívül vonzó a külföldi működő tőke számára, és e tekintetben állja az összehasonlítást a többi, gyorsan növekvő felzárkózó állammal.
Súlyos problémák természetesen maradtak. A folyó fizetési mérleg hiánya folyamatosan növekszik (2010-ben elérte a GDP 6,8 százalékát), ez a reformok újabb hullámát kényszeríti ki. A munkanélküliség szintje továbbra is magas, bár a foglalkoztatás ma elterjedtebb, mint valaha is volt.
Modern kori történelme során Törökország először bizonyult ellenállónak egy komoly, globális válsággal szemben, sőt, le is kapcsolódott Európáról, és már 2010-ben gyors növekedést produkált. Gazdaságának szilárdsága – csakúgy, mint a kormány „zéró hibaszázalékkal” vezetett külpolitikája – nagyban segítette, hogy meghatározó regionális hatalommá váljon. Törökország a sikeres gazdaságfejlesztés mintája. A kérdés most már csak az, hogy miként használja fel gyorsan növekedő gazdasági erejét.

Szerző: Ibrahim Öztürk

(Világgazdaság)

Közeledne egymáshoz Európa és az iszlám világ?

Hídépítés vagy valami más...

Európa és a muszlim világ eredményes gazdasági együttműködéséhez elengedhetetlen egymás kölcsönös megismerése az előítéletek leküzdése érdekében - jelentette ki a Külügyminisztérium helyettes államtitkára vasárnap sajtótájékoztatón Egerben.

Hóvári János azt követően beszélt erről, hogy a magyar soros uniós elnökség keretében Kulturális sokszínűség, érdemi párbeszéd - Hídépítés Európa és az arab-muszlim világ között címmel nyolc arab ország, illetve Magyarország, Lengyelország, valamint az Egyesült Államok képviselőinek részvételével kétnapos konferenciát rendeztek Egerben.

Mint elmondta, Európa „szomszédja” az arab világ - a Közel-Kelet és Észak-Afrika alkotta térség -, ahol a világ tőkéjének jelentős része koncentrálódik. A párbeszéd Magyarországnak azért is érdeke - fűzte hozzá -, mert az elmúlt másfél évtizedben évente 5-10 százalékkal növelte kivitelét a térségbe.
A mostani konferencia a kezdete lehet egy folyamatnak, amelynek keretében Magyarország hídszerepet tölthet be Európa és a muszlim világ között - mondta a helyettes államtitkár.
Fodor Sándor arabisztika professzor arról beszélt, hogy egymás megismerése esetén kevesebb volna a konfliktus a két kulturális közeg között. Annál is inkább, mert - mint mondta - az iszlám „nemes kultúra”, nem a terrorizmus kultúrája.
Ha tanulunk egymástól, muszlimok és nem muszlimok együttesen teszünk egy lépést egy jobb világ felé - mondta.
Habis László, Eger fideszes polgármestere a világgazdasági fórumok helyszínére utalva úgy fogalmazott, hogy a hevesi megyeszékhely bizalomépítő tanácskozások sorát rendezve „a keresztény-muszlim párbeszéd Davosává” válhat.

Forrás:

http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=440734

http://hvg.hu/itthon/20110619_europai_muszlim_bizalomepites_tanacskozas

http://www.mno.hu/portal/791714

http://atv.hu/belfold/20110619_magyarorszag_hidszerepet_tolthet_be_europa_es_a_muszlim_vilag_kozott

http://kuruc.info/r/2/80793/

KOMMENTÁR

Már várható volt, hogy a jelenlegi Fideszes kormányzat is előbb utóbb lépni fog, és megpróbálja kifogni a szelet a Jobbik vitorláiból. Erre az egyik legalkalmasabbnak tűnő az Egerben nyilatkozó dr. Hóvári János, az egykori Tel Aviv-i magyar nagykövet, mostanság pedig globális ügyekért felelős helyettes külügyi államtitkár, aki – úgy látszik  – nagy előszeretettel mond olyanokat is például, hogy „…az arab világnak »Marshall-segélyre« lenne szüksége…” Ez nyilván megfelelő alap lehet arra, hogy az egyébként mély gazdasági, politikai válsággal és identitászavarokkal küszködő magyarok hidat verjenek az iszlám világ és a Nyugat között. Ráadásul pont Egerben, ahol idén éppen kiadó a minaret is.

Az egriek egyébként is szívesen foglalkoznak iszlám témákkal. Nemrég például épp amiatt emelt szót a helyi MSZP, hogy tavaly december közepén Eger Megyei Jogú Város Közgyűlése 3 millió forint vissza nem térítendő támogatást ítél meg egy – „az egri születésű Dr. Fehérvári Géza világhírű londoni orientalista által létrehozott” - Al Gharnati elnevezésű Alapítvány számára. Ebből is látszik, hogy milyen nehéz a hídverés Egerben, és mennyire nincs könnyű dolga a Heves megyében a „lopakodó” araboknak. Az már más kérdés, hogy a dolgot szóvá tevő dr. Sós Tamásnak alighanem fogalma sincs arról, hogy az alapítvány nevet adó Al Gharnati, valójában nem is arab, hanem mór volt. Vagyis, egy európai születésű muszlim vallású ember. Nem arábiai és nem arab. Mindenesetre dr. Sós Tamás (és az egri MSZP is) most örömmel nyugtázhatja, íme mégsem volt kidobott pénz az a 3 millió, hiszen tucatnyi lap, az egész magyarországi média beszámolt róla, hogy Egerből indul a kezdeményezés, mely szerint úgy tűnik, „Közeledne egymáshoz Európa és az iszlám világ”!

Az alapítvány támogatásának indokaként jelzett egyik konferencia tehát megvalósult, A Fidesz, a Jobbik, az MSZP, a magyar külügyminisztérium, a globális ügyekért felelős helyettes külügyi államtitkár is kipipálhat egy feladatot. Azt, hogy ettől mennyire kerül közelebb Európa az iszlám világhoz vagy, hogy egyáltalán közelebb kerül-e, majd az idő eldönti. Napjainkban - sajnos - épp ezzel ellentétes folyamat látszik tovább folytatódni. Elég, ha az ember fellapozza a magyar nyelvű lapokat, meghallgatja, megnézi az iszlámról, a muszlimokról szóló híradásokat, esetleg bele-beleolvasgat néhány népszerű internetes fórum hozzászólásaiba, máris látszik, hogy ez a szép felvetés legalább olyan messzire van a megvalósulástól, mint Makó Jeruzsálemtől. 

Új légi járat Sanghaj-Dubai között

LUXUSFELSZERELÉSSEL REPÜLNEK

 

A közel-keleti Dubai székhelyű Emirátus légitársasága idén április 27-től kezdve Airbus 380-as repülőgépet üzemeltet a Dubai és Sanghaj közötti légi úton.

Sanghaj a harmadik kínai város, amelyet az emirátusi légitársaság Airbus 380-as repülőgépe köt össze Dubaijal. Az emirátusi légitársaság 2010. augusztus 1-jén Pekingbe, október 1-jén pedig Hongkongba indította a világ legnagyobb utasszállító repülőgépét.

Sheikh Ahmed Bin Saeed Al-Maktoum, az emirátus légitársaságának elnök-vezérigazgatója elmondta, hogy jelenleg a légitársaság 15 Airbus 380-as repülőgépet üzemeltet tíz ország úti céljai között. 

 

Sanghaj igazi nemzetközi metropolis, ahol több mint 19 millió ember lakik. Jelenleg Sanghaj nemzetközi pénzügyi, kulturális, művészeti és divatközponttá változik. A Sanghaj és Dubai közötti Airbus A-380-as repülőgépek, mint a légitársaság más hasonló járata, luxusfelszereléssel rendelkezik.

(forrás: Kínai Rádió)

ISZTAMBUL A VİLÁGŰRBŐL

Óriásváros Európa és Ázsia határán 

 Tizenötmillió ember egyetlen városban, de két kontinensen. A Boszporusznál elterülő Isztambulról készült felvételen a világűrből jól azonosítható, merre terjeszkedett a város a környező hegyvidéken. A beépített területeken látszanak a hidak és a repülőtér, emellett a tengeren úszó hajók is megfigyelhetők.

Már jelenleg is 15 millióan laknak benne, de a közeljövőben még több lakosa lesz. Mérete és népessége miatt megapolisznak is nevezik Isztambult, ahol Európa és Ázsia egy város területén összekapcsolódik. A város jelenleg közel 1800 négyzetkilométeren terül el, bár méretének pontos meghatározása attól is függ, hogy mely elővárosait tekintik részének vagy különálló településnek. Összehasonlításként: Budapest területe 500, Nógrád megye területe 2500 négyzetkilométer.

Isztambul a TerraSAR-X radarfelvételén

 

A mellékelt kép a német TerraSAR-X műhold radarmérései alapján készült. A hamisszínes képen a lakott és beépített területeket sárgás szín jelzi, míg a természetes növényzet és talajtakaró kék árnyalatban jelenik meg. A jobb alsó sarokban jól kivehető Isztambul repülőtere, míg a kép alján, a Földközi-tengeren a hajók is azonosíthatóak. A város európai (balra) és ázsiai (jobbra) felét összekötő Boszporusz- és Fatih Sultan Mehmet-hidak is azonosíthatók középen.

Isztambul területének növekedése az elmúlt közel 30 évben (DLR)

 Forrás: Origo Tudomány

Húszéves a szovjet kivonulás

„Báj, báj Szása!”

Horn Gyula magyar és Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter 1990. március 10-én írta alá Moszkvában a szovjet csapatok Magyarországról történő kivonásáról szóló egyezményt. Ennek értelmében 1991. június 30-áig kellett kivonni a teljes személyi állományt, beleértve a szovjet állampolgárságú polgári személyeket, valamint a fegyverzetet, a harci technikát és az anyagi eszközöket. Hivatalosan az egyezmény után két nappal, 1990. március 12-én kezdődött meg a Magyarországon tartózkodó szovjet Déli Hadseregcsoport katonáinak, polgári alkalmazottainak, fegyvereinek, harci-technikai eszközeinek, anyagainak hazaszállítása. Az elkövetkező 15 hónapban mintegy 35 ezer vasúti kocsi szállította vissza a Szovjetunióba a Déli Hadseregcsoport eszközeit, katonáit, mintegy 50 ezer katonát, és körülbelül ugyanennyi polgári alkalmazottat, illetve családtagot kellett hazajuttatni. A szovjet csapatok több mint 27 ezer járművel rendelkeztek, ebből 860 volt a harckocsik, 600 az önjáró tüzérlövegek, 1500 a gyalogsági páncélozott harcjárművek száma. A szovjet erők 60 helyőrségben, katonavárosban helyezkedtek el, s hat repülőtérrel is rendelkeztek. A kivonulás napja nevezetes dátum lett Magyarország történelmében: 1944. március 19-e óta először nem állomásozott idegen katona magyar földön. Ennek emlékére 2001-ben az Országgyűlés nemzeti emléknappá nyilvánította június 19-ét, e hónap utolsó szombatját pedig a magyar szabadság napjává.

1991-ben ötvenezer szovjet katona hagyta el Magyarországot

A jelenleg Kárpátalján élő, 71 éves Viktor Silov altábornagy, a Déli Hadseregcsoport parancsnoka a Magyar Nemzetnek nyilatkozva elítélte a Szovjetunió 1956-os magyarországi beavatkozását, és helytelenítette Csehszlovákia 1968-as lerohanását is. „Ezek nagyon rossz döntések voltak, nem lett volna szabad beleavatkoznunk más államok életébe. Joguk lett volna eldönteni, hogy miként akarnak élni, és nekünk azt tiszteletben kellett volna tartanunk” – vallotta a napilap szombati számában közölt interjúban Silov. Noha a kilencvenes években felerősödtek azok a hírek, miszerint magyar területen is tároltak szovjet atomtölteteket, a nyugalmazott főtiszt mindezt cáfolta, mondván: a magyar törvények és a moszkvai alkotmány sem adott erre lehetőséget, sőt szerinte ez bűn lett volna.

Arra a kérdésre, hogy milyen emlékeket őriz Magyarországról, a volt hadseregparancsnok közölte: a magyar csodálatos nép, nagyon tiszteli az életüket, az értékeiket, a szokásaikat, a művészetüket és a kultúrájukat. „Magyarország volt, van és lesz” – összegzett az utolsó magyarországi szovjet katona. Különben Budapest és Moszkva között olyan „nulla megoldás” született, amelyben a felek kölcsönösen lemondtak egymással szembeni követeléseikről, azaz egyenlőségjelet tettek a szovjet csapatok által hátrahagyott vagyon és az általuk okozott károk nagysága között.

Forrás: Erdélyi Krónika

További információk:

Szovjet kivonulás 1991-ben: az utolsó fricska

A megszállás az, amikor tank megy a kocsmába 

20 éve vonultak ki a szovjetek + videók  

A szovjet csapatok kivonulására emlékeznek 

Mégsem rózsás a médiaipar jövője?

Kína és India maradnak a világgazdaság fő mozgatórugói

A Magna Global becslései szerint a világ médiatulajdonosai a 2010-es 8 százalékos újraéledés után 2011 során kisebb mértékben, 5,2 százalékkal növelik reklámbevételeiket, ami alulmúlja a korábban publikált 5,6 százalékos várakozásaikat.

A Magna Global, az IPG Mediabrands szervezete frissített globális reklámköltés becslést adott ki egy átfogó modell alapján, amely több mint 60 ország adatait tartalmazza 2000 és 2016 közötti időszakra vonatkozóan. Eszerint módosultak azok a mutatók, amelyeket 2010 decemberében tettek közzé. Bár tovább növekednek majd a médiaipar bevételei, de csak kisebb mértékben: a 2010-es 8 százalékos újraéledés után 2011 során kisebb mértékben, 5,2 százalékkal növelik reklámbevételeiket, ami alulmúlja a korábban publikált 5,6 százalékos várakozásaikat.

Javultak viszont a hosszú távú növekedési ráták amelyek a fejlődő piacoktól való magasabb növekedési elvárásokat tükrözik 2016-ig. Az iparági világszintű átlag éves növekedési ráta (angolul Calculated Annual Growth Rate - CAGR) az elkövetkező 5 évre 6,8 százalékos növekedés, szemben a 2010 végén publikált 6,3 százalékos várakozással.

Forrás: MagnaGlobal

A televízió 2010-ben a Magna adatai szerint jelentősen visszaerősödött és tartja vezető szerepét a világon mindenhol, a hirdetési piacból való több mint 40 százalékos részesedésével. A hagyományos televíziós reklám 2016-ig várhatóan évi átlag 8,3 százalékos növekedést produkálhat. A világ legnagyobb tévés piacán, az Egyesült Államokban minden más régiónál magasabb részesedést ér majd el.

Ezzel egyidejűleg az online reklámpiac 2012-re megelőzheti a jelenleg második helyen álló napilap piacot, amely újabb gyengülést szenved el 2011-ben. Az online piac 2016-ra elérheti a 129 milliárd dolláros (24,6 ezer milliárd forintos) volument.

A Magna előrejelzése gyenge hanyatlást jelez a sajtó bevételeiben, amely alulmúlja a korábbi, alig 1 százalékos növekedést jelző várakozásaikat. A következő öt év folyamán azonban a napilapok és magazinok globális piaca együttesen éves átlagban 1,6 százalékkal bővülhet - elsősorban a vezető ázsiai piacoknak köszönhetően (India, Kína). Ez utóbbi adat növekedést mutat a Magna, korábban, még 2010 decemberében publikált adatához képest, amely 1,2 százalék volt.

Kína és India a világgazdaság fő mozgatórugói maradnak, így e szerepük a médiaiparban is érvényesül. Kína reklámpiacának teljesítménye 2011-ben 20,4 százalékkal erősödhet, 188,7 milliárd jüant (azaz 28,1 milliárd dollárt vagy 5,3 ezer milliárd forintot) generálva, ezzel 2012-re a világ második legnagyobb piacává válva, amely állandó árfolyam mellett 33,6 milliárd dollárt (6,4 ezer milliárd forintot) jelent majd. Ez pedig 2016-ra közel megduplázódhat, feltéve, ha az ország valutáját engedik erősödni – áll a Magna jelentésében. India hirdetési piaca 21,6 százalékkal bővülhet 2011 folyamán, ezzel 243,9 milliárd rúpiás (azaz 5,3 milliárd dolláros vagy 1 ezer milliárd forintos) volument elérve. A következő öt év során 18,6 százalékos átlag éves növekedési rátát becsül a Magna helyi pénznemben számítva. Az indiai valuta felértékelésével párosítva ez pedig 2016-ra 16,5 millió dollárt (3,1 ezer milliárd forintot) generáló reklámpiaci növekedést jelenthet.

A világ legnagyobb hirdetési piacán, az Egyesült Államokban a gyártás stagnál és májusban számos nagy kiskereskedelmi cég értékesítési volumene elmaradt a piaci várakozásokhoz képest, ami miatt a Magna némileg lefelé korrigálta a 2011-es előrejelzéseit, a korábbi 3,1 százalékos növekedésről 2,9-ra, amely nem tartalmazza a politikai és olimpiai hirdetések befolyását.

Európa legnagyobbjai közül a legerősebbjének és a régió fontos exportőrének számító Németország ipari kibocsátása márciusról áprilisra 0,6 százalékkal csökkent. Míg a japán földrengés következtében több gazdasági mutató ingadozhat, Európa legnagyobb hirdetési piacain már az esemény előtt is lassulás jelei mutatkoztak.

A Magna Ázsia-Óceániára vonatkozó átdolgozott reklámköltési becslései 2011-ben a korábbi, 10.2 százalékos várakozásaikhoz képest lassabb, 8,1 százalékos növekedést hozott, de hosszútávon ezeken a piacokat továbbra is optimista a médiaügynökségi csoport, 2011 és 2016 között éves átlagban 9,5 százalékkal nőhetnek, kevéssel a korábbi 9,4 százalékos korábbi becslésük felett. Latin Amerika 2011-ben is erős marad, kb. 15,8 százalékos éves átlagnövekedést várnak 2011és 2016 közötti időszakra a Magna Global szakértői.

(forrás: Kreatív Online)