Kommentár
Egy friss hír szerint Magyarországon mostanában háromszor annyi gyerek lesz öngyilkos, mint korábban. A kevés is sok lenne, de ebben az esetben a több, a háromszor több, már nagyon sok. Aggasztó és nagyon elgondolkodtató. Ráadásul, miközben a teljes hazai média szinte hisztérikusan és kizárólag az újabb cigánygyilkosságokkal van elfoglalva, gyakorlatilag senki sem törődik azzal, hogy mi vezetett/vezethetett idáig, illetve, hogy mi lesz, vagy mi lehet mindennek a következménye. Valakik ölik a cigányokat, a magyar gyerekek viszont önmagukat pusztítják. Miért? Gondolkodott vagy gondolkodik már valaki ezen?
Pontos számadatokat nem tudunk, de azt mondta valaki az egyik tévé csatornán, hogy háromhetenként egy autóbusznyi gyerek végez önmagával! Riasztó jelenség, nyugtalanító. Nem is annyira a jelenség, mint az azt körülvevő mély és döbbenetes hallgatás! Senki sem emeli fel a szavát, senki sem figyel fel rá, hogy baj van… nagy, nagyon nagy baj! Senki sem emeli fel a szavát, senki sem protestál, senki sem tüntet, illetve senkinek sem jutott még eszébe, hogy tenni, hogy sürgősen tenni kellene valamit. A többi gyerek, a felnövekvő nemzedék, a jövő nemzedéke érdekében. Vagy a politikusoknak nem fontos a jövő, nem fontosak azok a gyerekek, akik még életben vannak, akikért még lehetne (talán) tenni valami? Gondolkodott vagy gondolkodik már valaki ezen?
Aztán olvasom a hírek között azt is, hogy Afganisztánban nemsokára elnökválasztás lesz, hogy ezzel kapcsolatosan nehéz dolga van az új NATO főtitkárnak, hogy három héttel a választás előtt magyar katonák is akcióba léptek. Miközben nagy bajban van az ország, soha nem látott mélységekben a gazdaság, a politikai és az erkölcsi válság miatt háromszor annyi gyerek lesz öngyilkos, mint korábban, hogy valakik levadásszák a tisztességesebb cigányokat, a magyar katonák drága pénzen Afganisztánban akcióznak. Nehogy olyan legyen a választási eredmény, ami nem kedvez a megszállóknak…
Erről az jut eszembe: mi lenne, ha jövőre nálunk is fegyverrel, vagy fegyverek árnyékában készülnének a választásokra? Mi lenne, ha csak egy meghatározott akarat érvényesülhetne? Még több gyerek gondolná úgy, hogy semmi értelme az életének? Még több gyerek döntene úgy, hogy ennyi volt?
Gondolkodott vagy gondolkodik már valaki ezen?
Pontos számadatokat nem tudunk, de azt mondta valaki az egyik tévé csatornán, hogy háromhetenként egy autóbusznyi gyerek végez önmagával! Riasztó jelenség, nyugtalanító. Nem is annyira a jelenség, mint az azt körülvevő mély és döbbenetes hallgatás! Senki sem emeli fel a szavát, senki sem figyel fel rá, hogy baj van… nagy, nagyon nagy baj! Senki sem emeli fel a szavát, senki sem protestál, senki sem tüntet, illetve senkinek sem jutott még eszébe, hogy tenni, hogy sürgősen tenni kellene valamit. A többi gyerek, a felnövekvő nemzedék, a jövő nemzedéke érdekében. Vagy a politikusoknak nem fontos a jövő, nem fontosak azok a gyerekek, akik még életben vannak, akikért még lehetne (talán) tenni valami? Gondolkodott vagy gondolkodik már valaki ezen?
Aztán olvasom a hírek között azt is, hogy Afganisztánban nemsokára elnökválasztás lesz, hogy ezzel kapcsolatosan nehéz dolga van az új NATO főtitkárnak, hogy három héttel a választás előtt magyar katonák is akcióba léptek. Miközben nagy bajban van az ország, soha nem látott mélységekben a gazdaság, a politikai és az erkölcsi válság miatt háromszor annyi gyerek lesz öngyilkos, mint korábban, hogy valakik levadásszák a tisztességesebb cigányokat, a magyar katonák drága pénzen Afganisztánban akcióznak. Nehogy olyan legyen a választási eredmény, ami nem kedvez a megszállóknak…
Erről az jut eszembe: mi lenne, ha jövőre nálunk is fegyverrel, vagy fegyverek árnyékában készülnének a választásokra? Mi lenne, ha csak egy meghatározott akarat érvényesülhetne? Még több gyerek gondolná úgy, hogy semmi értelme az életének? Még több gyerek döntene úgy, hogy ennyi volt?
Gondolkodott vagy gondolkodik már valaki ezen?
Bejegyzések
