2011. december 6., kedd

Már Törökország is célpont a külföldi munkavállalóknál


 ÖTVEN MAGYAR SZAKMUNKÁS TÖRÖKORSZÁGBA JÖN
Törökország meghódítására indul hamarosan egy maroknyi baranyai csapat, akik egy Isztambul melletti építkezésen kapnak majd munkát. A tervek szerint az ötven szakmunkás a három hónapos próbaidőt követően összesen három évet dolgozna az építkezéseken. Információik szerint a török származású vállalkozó ismeri a magyarok munkabírását, szakmai felkészültségét és az elvégzett munka minőségét, ezért is szervezi innen a munkaerőt. 

Munka a magasban: sokan szinte bármilyen feladatot elvállalnak, akár külföldön, 1300 kilométerre a családtól is, csak meglegyen a kenyérre való.

Miért jelentkeztek az otthonuktól 1300 kilométerre lévő munkára? Mint mondják, elsősorban a fizetés miatt, másrészt nincs szükség nyelvismeretre, de mégis a saját szakmájukban – kőműves, ács, vasbetonszerelő – dolgozhatnak. A pénz megközelítőleg ötszöröse az itthoni építőipari átlagfizetésnek, ez pedig félmillió forintot jelent havonta.
– Munkaruhát, szerszámokat, védőfelszerelést kapunk, a szállást biztosítják, mindössze az étkezésünket kell saját magunknak fizetnünk. Sajnos arra felhívták a figyelmünket, hogy a hazai sonkát, szalonnát és kolbászt felejtsük el, mert nem vihetünk magunkkal húskészítményeket. Legjobban talán az ottani ételektől és az esetleges hasmenéstől félünk.
A magyar szakmunkásokat szigorú körülmények és feltételek várják, a munkafegyelem legkisebb mértékű megsértése esetén azonnal hazaküldik az illetőt saját költségére. A napi munkaidő 12 óra, ebből egy órát tölthetnek el az étkezésekkel.
Miért vállalkoztak erre a munkára? Szinte mindenki egyetértett abban, hogy közelebb nem kapnának ennyi pénzt, és nem biztos, hogy a szakmájukban tudnának elhelyezkedni. Azzal is tisztában vannak, hogy az itthon maradt családtagoknak is nehéz lesz ez az időszak, de csak így tudják kifizetni a lakásra, autóra felvett hiteleket, illetve biztos jövőt alapozni a gyerekeiknek. Mindenesetre azt az ígéretet kapták, hogy a szálláson biztosítják majd az internetet, így könnyebben tarthatják a kapcsolatot a családdal...
Szerző: Hajdu Zsolt (Dunántúli Napló)
 


Kommentár:
Örömmel olvastam Hajdu Zsolt cikkét, hogy „Törökország meghódítására indul hamarosan egy maroknyi baranyai csapat”. A Kedves Kolléga nyilván nem tudja, hogy hasonló esetre már korábban, pl. a II. vh. előtt is sor került. Akkor is dél-dunántúli szakemberek jöttek többen is Törökországba, és kőművesként Anatóliában dolgoztak. Sajnos túl sokan nem tudunk ezekről a hajdani munkavállalókról. A magyarokat egyébként mindig szívesen fogadják itt. Ma is számosan élnek magyarok, vagy magyar származású emberek Törökországban. Kár, hogy egykori lapom, a Kedves Kollégák ilyesmiről nemigen tudósítanak. Pedig talán nem ártana, ha az otthoniak, és főként a most három hónapos próbaidőre vállalkozó „ötvenek” tudnák: voltak és vannak itt más magyarok, baranyai, pécsi kötődésűek is! Amúgy török nyelvtudás nélkül kicsit bajos lesz itt boldogulni, az nem túl nagy előny, ha valaki úgy jön ide, hogy még egy pohár vizet sem tud kérni, vagy egy kiló kenyeret sem tud magának venni. A nyelvtudás alapvető követelmény, legalább a legalapvetőbb kifejezéseket, szavakat ismerniük kellene. Amúgy a munka, meg a napi 10-12 órás munkaidő, fizikailag is eléggé próbára teszi az embert. Meg, hogy itt nincs lazsálás az építkezéseken és más munkahelyen sem – ezt saját tapasztalatból mondom!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése